Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2549 Az Országgyűlés 32. ülése li giák a termelékenység és a kedvező köTtségszintek irányában fejtsék ki jó hatásukat. Lényeges volna, hogy a mezőgazdasági építési apparátus létrehozásával kapcsolatban hivatalos elismerést nyerjen az élet által felvetődött szükséglet és átgondolt intézkedések történjenek annak kivitelezésére. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban â mezőgazdaságra vonatkozó két lényeges terület: a gépesítés és beruházás tekintetében tettem meg észrevételemet. Az késztetett a felszólalásra, hogy olyan helyzettel állunk szemben, amely létezésénél fogva lassítja a mezőgazdaság ütemszerű fejlődését, de egyben akadályozza a termelőszövetkezeteket önálló vállalatszerű gazdálkodásuk kivitelezésében. Meggyőződésem, hogy a fejlődést gátló tényezők elhárítására mindnyájunkban megvan a • legnagyobb jóindulat, és az e téren bekövetkező intézkedések kibontakoztatják a további előrehaladás távlatait. A kormány beszámolóját elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 17.08—17.40. — Elnök: KÁLLAI GYULA) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Bejelentem, hogy a kormánybeszámoló feletti vitában 27 képviselőtársunk fejtette ki véleményét. Hozzászólásra több jelentkező nincs. A vitát bezárom. A felszólalásokra Fock Jenő elvtárs, a Minisztertanács elnöke kíván válaszolni. FOCK JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! Először a kormánybeszámolóval kapcsolatban tennék egy megjegyzést, amelyet a kormánybeszámoló során is megemlítettem, s most szeretném aláhúzni. Én Péter János külügyminiszter elvtárs felszólalását a nemzetközi helyzetről, külpolitikai tevékenységünkről a kormánybeszámoló részének tekintettem és tekintem most is. Nagyon örülök annak, hogy úgy látom, a vitában részt vett elvtársak és érzésem szerint az Országgyűlés is így fogta ezt fel. Apró és Ilku elvtárs a kormányzati munka két fontos területén kiegészítette az elmondottakat. Beszédüket a kormány véleményeként fogom fel a magam részéről és szeretném remélni, hogy a tisztelt Országgyűlés is így fog tenni. Rajtuk kívül — ahogy Kállai elvtárs említette — 27 képviselő elvtárs fejtette ki álláspontját a kormány-expozéval kapcsolatban. A felszólalások mindegyikére most nem térek ki. Kialakult gyakorlatunknak megfelelően, a kormány az Országgyűlésen elhangzottakat a közeljövőben megtárgyalja és megfelelő intézkedéseket hoz. Erről a képviselő elvtársakat — ahogy ezt szoktuk — értesíteni fogjuk. Néhány általános megjegyzést tennék a vitához. Az eddig végzett kormányzati tevékenység, bár ezzel kapcsolatban sok kritikai észrevétel is elhangzott, amit természetesen megszívlelünk, egészében a felszólalt képviselő elvtársak }. március 5-én, csütörtökön. 2550 helyeslésével találkozott. Külön megemlítem a kormányzati munkastílus kérdését, mert előfordulhat, hogy a végzett munka és annak eredménye tekintetében egyetértés van, de • a kormányzati munka stílusa mégis ellentétes véleményt vált ki. Én a felszólalt elvtársak véleményéből azt a tanulságot vonom le, hogy általában a kormány munkastílusával megvan az egyetértés. Amikor pedig ez a munkastílus ellentétes az elvtársak véleményével, felfogásával, amikor úgy látják, hogy a kormányzati szervek magatartása sértő lehet a képviselői tekintélyre, amikor a kormányzati munkában esetleg megfeledkezünk arról, hogy a képviselő elvtársak nem magánvéleményt juttatnak kifejezésre, vagy legalábbis nemcsak azt és nem elsősorban azt, akkor helyes, ha figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a képviselők és az Ország- ' gyűlés a dolgozó népet képviselik. Ötéves tervünkről és annak elkészítési folyamatáról, a'munka jelenlegi stádiumáról igyekeztem képet adni. Nagyon örülök, hogy céljaimnak megfelelően a tisztelt Országgyűlés, a felszólaló képviselő elvtársak úgy fogták fel erről szóló beszámolómat, ahogyan azt helyes felfogni, hogy tudniillik a munka közepén tartunk, és minden kérdésről szabadon kifejthetik véleményüket. Örülök annak, hogy ezt a kérdést nem úgy tekintették, mint amit az Országgyűlés most megtárgyal, hanem azt tartották szem előtt, hogy most egy információt kaptak, ahhoz szólnak hozzá, a későbbiek folyamán pedig ide kerül az Országgyűlés elé az ötéves- terv, és akkor tárgyaljuk majd meg. Külön örülök annak, hogy még annyi javaslat sem hangzott el az ötéves tervvel kapcsolatban — ahogy összeszámolom —, még annyi beruházási kérelem sem, amennyi egyéves költ-r ségvetésnél el szokott hangzani. Ennek azért örülök, mert ha a kormánynak az ötéves tervvel kapcsolatban van komoly problémája — márpedig van —, akkor az egyik komoly probléma éppen itt jelentkezik, hogy pillanatnyilag az általam jelzett beruházáshoz képest a minisztériumok és a főhatóságok körülbelül 25—30 milliárd forintos beruházási többletet kívánnak még bepréselni a tervbe, s a kormánynak nagyon határozottnak kell lennie, hogy ennek a nyomásnak ellenálljon. Beszédemben a demokratizmus fejlődésének szükségességéről szóltam. A felszólaló elvtársak erre a kérdésre külön nem tértek ki, vagy csak halványan. A felszólalások egészét tekintve azonban úgy értelmezem, hogy ezzel, amit én kifejezni szándékoztam, a tisztelt képviselő elvtársak és az igen tisztelt Országgyűlés egyetért. Ennek az egyetértésnek a tudata nagyon fontos a kormányzat számára, mert sokkal biztosabban, sókkal határozottabban tud haladni ezen az úton, ha érzi a tisztelt Országgyűlés, a képviselő elvtársak egyetértését. Külpolitikai vonalunkkal kapcsolatban a fontos külpolitikai kérdésekben való állásfoglalásunkról, külügyi kormányzatunknak, illetve a kormányzat külügyi munkájának aktivitásáról elismerően és egyetértéssel nyilatkoztak a felszólalt képviselő elvtársak. A külpolitikai jellegű felszólalások és Péter elvtárs beszéde között