Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2545 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2546 utak szakszerű és kulturált használatát minden gépjárművezető ismerje és alkalmazza. Tudjuk azt, hogy a felvázolt program nem egy ötéves tervidőszakot vesz igénybe, mégis bízunk abban, hogy az építkezések eddigi nehézkes pénzügyi tervezése megszűnik. Az új tervezésű, kivitelezésű beruházások olcsóbbá teszik és meggyorsítják a mezőgazdasági utak építését. Ebben a hiszemben fogadom el a kormány beszámolóját és dolgozom eredményes megvalósításáért. (Taps.) ELNÖK: Gócza József képviselőtársunké a szünet előtti utolsó felszólalás. GÓCZA JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az egész parlament és úgy gondolom, az ország lakossága is nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta végig kormányunk elnökének, Fock elvtársnak a kormány tevékenységéről elmondott beszámolóját. A beszámoló nyomán, ami az elmúlt két év munkás hétköznapjait tartalmazza, összegezésre került mindaz a politikai, gazdasági, társadalmi esemény, melyet párt- és állami vezető szerveink irányításával dolgozó népünk, egész társadalmunk átélt és tett a kijelölt cél megvalósítása érdekében. A kormány jelentése, melyet az Országgyűlés az ország színe elé terjesztett, elemző módon is felelősségteljesen tartalmazza a megtett út eredményeit, az útvesztőket, a soronlevő tennivalókat, felöleli azokat az eseményeket is, amelyeket tenni kellett volna ahhoz, hogy eredményeink még teljesebbek legyenek. Az a mód, ahogyan társadalmunkban megvalósítjuk a politikai céljainkat szolgáló gazdasági berendezkedést, ahogyan a társadalom tagjainak tevékeny részvételét igényeljük és bevonjuk az alkotás munkájába, meggyőzően bizonyítja, hogy pártunk politikája helyes, olyan célratörő marxista—leninista politika, mely nem hagyja érintetlenül és érdektelenül a társadalmunkat alkotó osztályokat és értelmiségünket sem. Mi, képviselők elsősorban, de nem kizárólagosan saját választókerületünk általános helyzetét, azon-a területen élő emberek életét és sorsát kísérjük figyelemmel, örömmel adhatok számot Országgyűlésünknek arról, hogy országgyűlési kerületemben, a jászok földjének egy darabján teljesültek azok a tervek, amelyek a fejlődés területén részarányosán beillenék országos céljainkba. A legfontosabb ezek közül: községeink arculata, a községpolitikai tervek megvalósítása nyomán egyre inkább kulturáltabb lesz. A községek lakossága nagy., számban épít új családi házakat, melyek a lakáskultúra és berendezés tekintetében a városi igényeket is kielégítik. Folyamatosan kiépülnek a községek közművei és a tanácsok szervezéssel, a lakosság társadalmi munkával is nagymértékben hozzájárul a fejlődéshez. Országgyűlési kerületemben, melynek lakossága túlnyomórészt mezőgazdasági foglalkozású, de képviselve vannak az ipari üzemek is, az elmúlt évi gazdasági célkitűzések a termelés területén teljesültek. Mezőgazdasági termelőszövetkezeteinkre a termelés fejlesztésében, a modern mezőgazdaság megteremtésében, a műszaki színvonal emelésében érezhetően jó hatással voltak azok az intézkedések, melyek a vállalatszerű gazdálkodás kibontakoztatása érdekében kormányunk részéről napvilágot láttak és megvalósításra kerültek. A termelés eredményeként mezőgazdasági üzemeink tovább stabilizálódtak, növekedtek vagyoni viszonyai, a termelést szolgáló alapok, melyek az államilag alkalmazott preferenciák és az állami támogatási rendszer fenntartása mellett szolgálhatják az 1970-re kitűzött termelésnövekedési céljainkat. Termelőszövetkezeteink mértéktartóak és erre ösztönzi őket több gazdasági szabályozó a jövedelem-viszonyok kialakítása tekintetében is. A felhalmozás mértékének tartása vagy növelése választ ad arra a beruházási kedvre, ami ma a mezőgazdaság területén jellemzővé kezd válni, bár nagyon világosan kell látnunk, hogy ma még sok beruházás csak hiánypótlást jelent a mezőgazdaság területén. A közvetlenül új, a termelés bővítését szolgáló beruházások még alig kezdődtek meg és további komoly akkumulációra van szükség, hogy annak anyagi fedezetét népgazdasági szinten előteremtsük. Elnézését kérem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a következőkben néhány olyan, a mezőgazdaságot érintő kérdésről szólok, és úgy szólok, mint ahogyan azt majd teszem. Régi közmondás, hogy a pap is az oltárról él. A mi oltárunk, akik a szocialista mezőgazdaság területén dolgozunk, ebből adódóan a föld, a termelőszövetkezeti üzem, a mezőgazdaságban dolgozó emberek céljai és vágyai. Azon túl, hogy megelégedéssel tölt el minden eredmény, melyet népgazdaságunkban elérünk, helyzetemnél fogva különösen érdekel a magyar mezőgazdaság egy adott időben kialakult státusza és fejlődésének távlatai. Meggyőződésem, hogy állami vezetésünk és kormányunk az elmúlt időkben is helyes arányokat alakított ki a népgazdasági ágazatok körében, mint ahogyan felelősségteljesen ezt teszi a jövő célkitűzéseit illetően is. Mégis vannak olyan jelenségek, melyekkel rövid távon belül foglalkozni kell, mert a termelés területén bosszulják meg önmagukat. Néhány vonatkozásban a mezőgazdaság gépesítettségének kérdéseiről kívánok szólni, mint azt Gombaszögi, Listár és Csűrös képviselőtársaim tették. Ha van nyugtalanságra ok a termelés területén, úgy a mezőgazdaság gépesítettségének helyzetével kapcsolatban van. Az eddigi hozzászólásokból kiviláglott és magam is hangoztatom, hogy .termelőszövetkezeteink ma elavult, kiöregedett erőgép-állománnyal rendelkeznek. A rrfi termelőszövetkezeti szövetségünk területén levő termelőszövetkezetek traktorainak 30 százaléka 0 értékű, hasonlóan a Gombaszögi képviselőtársam által említett területhez, ahol a géppark 28,4 százaléka nyolc évesnél idősebb gép. A gépesítés területén kialakult helyzetben több ok játszik közre. Az első és legfontosabb a gépi beruházások forrásainak hiánya. A gépi amortizációs alapok nem fedezik az elhasznált gépek értékét, a gépesítésre szánt hitelállomány