Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2543 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2544 sere, anyagmozgatására és szállítási volumenére nem készült eddig felmérés, pedig ennek hiányában dönteni a 100 százalékosan dotált utak odaítéléséről — ilyen igény mellett — könynyelműség. A téma égető szükségszerűségét igazolja, hogy a MÉM-nek a bizottság elé terjesztett anyaga és a gyakorlat ismeretében a mezőgazdasági bizottság 16 hozzászólója 35 javaslattal élt. De nem egyszerűen bekötőutakról vagy üzemi utakról kell beszélnünk, hanem ezek és a közutak kapcsolatáról is. Ha hiányzik a bekötőút, időszakosan rendkívüli kárt tesz a majorok körül a közutakban a felhordott sár, megakadályozza a víz elvezetését, és az amúgy is keskeny, 4 méteres burkolatszélességű út szélét elvágva, az utast balesettel, az utat pedig felborulással fenyegeti, illetve azok felújítása minden tavaszszal rendkívüli összeget és anyagot igényel. A mezőgazdaság útügyi problémája népgazdasági kérdés, amelyet nem lehet a negyedik ötéves terv főbb mutatóinak megállapításakor figyelmen kívül hagyni. Népgazdaságunkat éri veszteség, a rossz utak miatt elkésett szállításokkal, az érzékenyebb cikkek — gyümölcs, zöldség — minőségromlásával, értékcsökkenésével. Az így keletkezett károk milliárdokra rúgnak évente, érintve ezzel a belföldi fogyasztót és az exportszállításokat egyaránt. Különösen súlyos a helyzet a legnagyobb mezőgazdasági termékmennyiséget előállító, mélyfekvésű alföldi vidékek esetében Békés megyében, mert az általános problémákhoz itt még párosul a mindent elnyelő mélyfekvés, az építőanyagtól 250—300 kilométeres távolság, az a tény, hogy a szállítás által megdrágított anyagból is erősebbre méretezett utat kell építenünk, mint az esetleg jobb talajviszonyok mellett lehetséges, hiszen itt ugyanaz a millió forint sokszor csak fele négyzetméter burkolt útfelületet jelent. Jól tudjuk, hogy mechanikai és különböző stabilizációs eljárásokkal, és kulturált közlekedéssel vannak vidékeink, ahol jelentősen lehet előrelépni, a mi esetünkben azonban ezek az eljárások csak a tavaszi határszemlék igényét elégítik ki. A negyedik ötéves terv időszakára előirányzott 3,5 milliárd forint bekötőút építési keret megoldhatja az igények jelentős részének kielégítését. Javaslataink sem olyan irányúak, hogy: új tervidőszak kezdődik — „most aztán mindent bele". Megoldhatja, ha ezt az összeget változatlan anyagárakon használhatjuk

/

fel, és ha beléphetnek á mezőgazdaság útépítő, kivitelező szervezetei, és ezzel mintegy 15 százalékkal több út épülhet meg ugyanabból az összegből. Megoldhatja, ha a most tanácsi kezelésből üzemibe kerülő bekötőutak fenntartása zavartalanul megy tovább, s nem borul fel fenntartó anyag és fenntartó vállalat hiányában. Megoldhatja, ha nem folytatódik az a gyakorlat, ami 1960-tól az akkori 660 ezer forint kilométerenkénti bekerülési összegből 1969-re 1 200 000-re, bizonyos esetekben másfél millióra emelkedett. A Tervhivatal tájékoztatója az alsóbbrendű közutak mérsékeltebb ütemű korszerűsítéséről tájékoztat. Ehhez párosul, hogy a közlekedési koncepció keretében máris épült négy méter burkolatszélességű, gyakorlatilag egy nyomsávú út. Az előzőekben már indokoltuk, hogy az 50 lóerő fölé emelkedett vontatók és a négy tonnán felüli szállítókocsik közlekedésbiztonságát ezek az utak már nem elégítik ki, ezért • rendkívül sürget a meglevők két nyomsávúra szélesítése, azt pedig, hogy a közlekedési koncepció keretében jelenleg is épül négyméteres közút — érthetetlennek tartjuk. Végül tudomásul kell venni, hogy ahogyan ipari üzem telepítését senki sem képzeli el megfelelő út nélkül, ugyanúgy nem lehet ma már mezőgazdasági üzemet sem elképzelni. Ugyanúgy velejárója ez — legyen az állattenyésztő telepi, vagy külső üzemi út — elképzelhetetlen, hogy a tízmilliókról az üzem dönthet, az egy-két millióról pedig ugyanezt nem teheti meg. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdaság jelenlegi fejlettségi fokán — a bizottság megítélése szerint — a legkifizetődőbb beruházás a mezőgazdasági úthálózat fejlesztése, tehát ennek a ténynek megfelelően kell kezelni. A burkolt bekötő, telepi és üzemi —| mintegy 22 700 kilométer 17,4 milliárd forint kihatású mezőgazdasági úthálózat sorsát nem lehet megközelítő pontosságú becslésekre, tájékoztató jellegű információkra alapozni, hiszen jelentéktelennek tűnő eltérés is millárdokra rúg. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok részére olyan közgazdasági szabályozókat kell létrehozni, amelyek érdekeltté teszik őket az úthálózat építésében és karbantartásában, hogy a dotált utak odaítélése ne az üzem vezetőjének ékesszólására legyen alapozva. Javasolja a bizottság, hogy az Országgyűlés által is jóváhagyott közlekedéspolitikai koncepciót mint az annak tárgyalása során is kifejtett vita leszögezte, csak a megfelelő előfeltételek biztosításával hajtsák végre, szüntessenek meg vasútvonalakat és állomásokat. A körzeti rakodóállomásokra, illetve a feldolgozó ipar telepére történő szállítások miatt háromszorosára nőtt távolság mellett, az egyébként is igen elhasználódott mezőgazdasági szállító gépparkot, mint ilyen feladat végrehajtására alkalmatlant, korszerű szállítógépekkel cseréljék fel, mert ezt a gépek elhasználtságán és erre a célra korszerűtlenségén kívül munkásvédelmi problémák is indokolják. Dolgozóink gépentartása és ezekkel a gépekkel 30—40 kilométerre szállítás már nemcsak fizetési, hanem egészségvédelmi igényeket vet fel. A mezőgazdasági bizottság úgy értékelte, hogy az utak korunk egyik legfontosabb mezőgazdasági termelőeszközévé váltak és javasoljuk, hogy ezt a tényt figyelembe véve tekintsük annak minden fórumon. Tekintse annak a MÉM és a KPM, biztosítva, hogy e rendkívüli igényekből valóban a gyorsan megtérülők épüljenek meg elsősorban, a luxusigényeket pedig teremtse meg az üzem saját fejlesztési alapja terhére. Történjen gondoskodás, hogy az utak karbantartásához nélkülözhetetlen gépek és fenntartó anyagok beszerezhetők és leszállíthatok legyenek, hogy az utak egyszerű stabilizálását az üzemek megismerjék és maguk is időben elvégezhessék, hogy a különböző burkolatú