Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

970. március 5-én, csütörtökön 2542 2541 Az Országgyűlés 32. ülése 1 utóbbi két évben kétszer is rendkívüli bérfejlesztési intézkedést hozott. Az alacsony bérszint és az elmaradt munkakörülmények következtében állandóan csökken a létszám, és az iparágnál elnéptelenedés veszélye áll fenn. Ilyen körülmények között nehéz lesz biztosítani, hogy az egyre növekvő piaci igényt menynyiségben, minőségben és gazdag választékkal biztosítani tudja az iparág. Van azonban e kérdéscsoportnak egy másik oldala. Engedjék meg, hogy ehhez ne szakszerű eszmefuttatást mondjak, hanem mint textilüzemben 30 éve dolgozó nő tegyek néhány észrevételt. Ismerve a mi gyárunkat, megtekintve a Pamutnyomóipari Vállalat egyik gyáregységét, elszomorodtam a munkakörülmények láttán. Elmaradt géppark, ami a pamutiparban azt jelenti, hogy 30 évnél idősebb a szövőgépek 66 százaléka, a gyűrűsfonógépek 49 százaléka, a kikészítő gépek 61 százaléka. Az automatizálás foka csak 32 százalék. A helyzetet tovább súlyosbítja a ruházafi ipari vállalatok épületállományának rendkívüli leromlottsága. Jelentős részük egyéb célokra létesített építményekben került elhelyezésre, melyek állaga csak rendkívül költséges módon tehető alkalmassá, korszerű berendezések elhelyezésére. Mindezek fényében a textil- és ruházati ipar előtt álló feladatok csak nagymérvű, szinte az egész textilipar átrendezését lehetővé tevő műszaki fejlesztéssel valósíthatók meg. Ehhez az új átalakításhoz azonban a ruházati ipari vállalatok a jelenlegi szabályozók figyelembevételével nem rendelkeznek elegendő anyagi eszközzel. A régi gépek, épületek nem teszik lehetővé az automatizálás gyors fokozását. Ma a textiliparban nagyon sok ember foglalkozik különböző kisegítő kiszolgáló, anyagmozgató munkakörben. Korszerű gépek, épületek esetén a dolgozólétszám 40 százaléka megtakarítható lenne. Gyors fejlődést lehetne elérni a munka termelékenységében is. A mai gazdasági helyzetben a textilipari vállalatok csak nagyon lassan tudnak a modernizálás területén előrehaladni. A nagy teljesítményű automatizált gépek ára nagyon magas, a vállalatok csak korlátozott mértékben tudják gépeiket, eszközeiket kicserélni. Például egy korszerű vetülékcsévélő automatával felszerelt 20 gépes szövőmunkahely létesítése építés nélkül közel 10 millió forintba kerül. Magas jövedelmezőség, versenyképes termék csak korszerű, nagy termelékenységű gépekkel érhető el. Jellemzi tehát a helyzetet a viszonylagos technikai elmaradottság miatti alacsony nyereségszint. Az alacsony jövedelmezőség csak lassú fejlesztést tesz lehetővé. A kormány 1970. évre hozott olyan intézkedéseket, amelyek bizonyos fokig elősegítik a kialakult feszültség átmeneti enyhítését. De döntő változás csak akkor következhetik be, ha népgazdasági szinten is kiemelten foglalkozunk a magyar textilipar korszerűsítésével. A kormány beszámolóját tisztelettel elfogadom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Tóth Balázs képviselőtársunk. TÓTH BALÁZS: Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság februári ülésén foglalkozott a mezőgazdaság úthálózatával és útépítésével. A téma gazdasági jelentőségét tekintve túlnő a mezőgazdaság keretein — érinti egész népgazdaságunkat, ezért engedjék meg, hogy a bizottság megbízásából beszámoljak az elhangzottakról, illetve. ismertessem javaslatainkat. A mezőgazdaság minden eddigit felülmúló eredménye — a 77 milliárd forintos bruttó termelési érték előállításával bizonyította az eddigi anyagi-műszaki befektetések helyességét. A növekvő mezőgazdasági termékek mennyiségére és az ezekhez felhasznált anyagok igen nagy volumenére csak becsült adatok állnak rendelkezésre. Azt azonban konkrétan tudjuk, hogy az utóbbi 10 évben ez a növekedés a termékeknél kétszeresét, a felhasznált anyagoknál pedig többszörösét tette ki. Ha ezekhez a tényekhez hozzátesszük a szállítások közútra tereléséből a mezőgazdaságra háruló feladatokat, amelyek máris éreztetik terhelő hatásukat — lehet csak fogalmunk arról, hogy néhány év alatt milyen hihetetlen mértékben megnőtt a mezőgazdaság szállítási igénye. Ez az igénynövekedés azonban éppen a mezőgazdaságban rejlő lehetőségek miatt nem áll meg, és nem valamikor 10 év múlva jelentkezik- újra, hanem a következő években. A termékek és anyagok szállítási feladatain kívül új igénnyel jelentkezik a dolgozók szállítása, hiszen a ma mezőgazdaságának dolgozója nem a majorban és nem az erdőben él többé. Ez a probléma nemcsak szociális jellege miatt vetődik fel, hanem a munkaidő jobb kihasználása és a munka termelékenysége is indokolttá teszi. A mezőgazdaság nagy befektetései, az egymás után épülő korszerű üzemek már ma sem működhetnek rendeltetésüknek megfelelően utak nélkül, a jövőben pedig a termékeink többszöri rakodására, feldolgozására kényszerülünk — tehát a technológiai folyamatok egy része is utat és burkolt felületet vesz igénybe. Az Országos Tervhivatal tájékoztatója a negyedik ötéves terv irányelveiről is úgy értékeli az elkövetkező tervidőszakot, hogy az eddigi termékhiányos gazdálkodás helyett a mezőgazdasági termékek egy részénél értékesítési problémákkal lehet számolni, amennyiben a termékeink minőségét, tárolását és szállítását, tehát a realizálás feltételeit nem biztosítjuk időben. Ha megvizsgáljuk az igények ismeretében a jelenlegi helyzetet, azt találjuk, hogy a 80 ezer kilométer tanácsi úthálózatból 11 százalék burkolt, míg 89 százalék kiépítetlen. Ha pedig a bekötött majorok számát nézzük, akkor az ország 6200 továbbfejleszthető majorjából 1920 — a majorok 30,9 százaléka — a bekötött. 1970 év végén még 3740 tsz és 396 állami gazdasági major lesz bekötőút nélkül. A bekötőutak alacsony száma és burkoltsága, a hozzájuk kapcsolódó üzemi és szántóföldi utak hiánya, és a rajtuk lebonyolódó időszakosan rendkívüli forgalom utal a meglevők/ várható állapotára is. Sajnos a bekötőút nélküli telepek termelésére és árutermeié-