Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2535 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2536 amely megfelel a gazdaságirányítási reform és a szövetkezetpolitika elveinek. E hónap során tartják a fogyasztási szövetkezetek megyei küldöttgyűlésüket, amely újabb fóruma lesz a szövetkezetek időszerű társadalmi, gazdasági feladatai kialakításának. A küldöttgyűléseken a szövetkezetek képviselői megalkotják megyei szövetségük új alapszabályát és a közvetlen képviseletet, valamint a szövetségi elveknek megfelelően újjáválasztják saját megyei szövetségi vezető testületeiket. Kedves Elvtársak! A fogyasztási szövetkezeti mozgalomban is igen jónak bizonyult, hogy a kormány a közvetett befolyásolás, a közgazdasági szabályozás útján biztosítja, hogy a szövetkezetek tevékenysége megfeleljen a népgazdasági terveinkben előirányzott gazdasági és társadalmi céloknak. A közgazdasági szabályozás rendszere a szövetkezetekben alapvetően jól tölti be szerepét. Örülünk annak, hogy a kormány a tapasztalatok alapján már az elmúlt évben módosított néhány közgazdasági szabályozót, figyelembe vette az ÁFÉSZ-ek sajátos gazdaságföldrajzi, közgazdasági 'objektív adottságait. Ismeretes, hogy a fogyasztási szövetkezetek igen különböző körülmények között tevékenykednek és általában hátrányosabb helyzetben vannak, mint a nagyobbrészt városokban működő kereskedelmi vállalatok, elsősorban a bolthálózat fejlesztése terén. Az ezzel kapcsolatos problémákat Listár Sándor képviselőtársam részletesen kifejtette, s egyben javaslatokkal is élt, amelyekkel én egyetértek. Az egyes szabályozók módosítása elősegítette, hogy az állami vállalatok és szövetkezetek tényleges egyenlő feltételei érdekében, a szövetkezetek társadalmi, gazdasági megítélése alapján kialakuljon az a közgazdasági környezet, amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztási szövetkezetek hatékonyabban tudják ellátni feladataikat. A szabályozók módosításával kapcsolatosan különösen fontosnak tartjuk a megfelelő kereskedelmi készletek biztosítására irányuló kedvezményeket, valamint az apró községek kis egységeinek támogatását. Ezek az intézkedések minden bizonnyal hozzájárulnak a kormányzat ama célkitűzése megvalósításához, hogy a szövetkezeti kereskedelem is jobban elégítse ki a lakosság különböző rétegeinek vásárlási igényeit. Ennek érdekében azonban szükségesnek tartjuk, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemek, valamint a kereskedelmi intézmények között szervezettebb és hatékonyabb együttműködés alakuljon ki az említett célok megvalósítására. A jobb áruellátást szövetkezeteink a különböző beszerzési társulások létrehozásával is törekszenek elősegíteni. Az ÁFÉSZ-ek alaptevékenysége a kereskedelem és a vendéglátás. Igen fontosnak tartjuk azonban annak a felfogásnak és gyakorlatnak a megerősödését, hogy a szövetkezetek alaptevékenységük mellett tagsági érdekből, a fogyasztói és értékesítési igényeknek megfelelően sokkal szélesebb körű tevékenységet folytassanak. A jobb áruellátás érdekében szükséges továbbfejleszteni a helyiipari tevékenységet. A háztartások korszerűsítése érdekében, élve a kormány megfelelő határozatainak kedvezményeivel, mindenképpen indokolt továbbfejleszteni a különböző lakossági szolgáltatásokat. Ugyancsak tagsági érdekből kívánatos, hogy az ÁFÉSZ-ek működjenek közre a ház körüli és kisegítő gazdaságok (házikertek, kisállattenyésztők) termelésének és biztonságos értékesítésének megszervezésében. Az ilyen értelmű tevékenységi kör bővítése azonban tapasztalataink szerint is szükségessé teszi az egyes közgazdasági szabályozók továbbfejlesztését. Azt tartjuk célszerűnek, hogy az egyes szabályozók a végzett tevékenységet ítéljék meg, mégpedig a népgazdasági hasznosság, nem pedig a szubjektív szektorszemlélet alapján. Gondolok például a többi között a sütőipar, a vendéglátóipar fejlesztésére. A másik fontos elvnek azt tartjuk, hogy az ÁFÉSZ-ek rendelkezzenek a hatékony gazdálkodáshoz és a hálózat szükséges korszérű fejlesztéséhez megfelelő anyagi erőforrásokkal. Ugyanakkor változatlanul szükségesnek látjuk a mai szövetkezetpolitikai elveknek megfelelően a szövetkezetek kölcsönös támogatási rendszerének fenntartását. A házkörüli és kisegítő gazdaságok fejlesztését nagymértékben hátráltatja, hogy az ÁFÉSZ-ek ez irányú tevékenységének pénzügyi szabályozói gyakorta nem megfelelőek, nem veszik figyelembe a felvásárlási ágazat sajátosságait, a szükséges anyagi érdekeltséget. A rövid időszakokban módosuló pénzügyi intézkedések miatt pedig nem lehet folyamatos termelést és stabilitást elérni a kistermelők ösztönzésében. Emiatt rövid periódusban nagy visszaesések következhetnek be a termelésben. Példaként megemlítem, hogy a libatenyésztést és hizlalást fáradságos és több évi munkával megfelelő szín-r vonalra emelték. Ma 'azonban egyéb körülmények mellett a pénzügyi megszorítások miatt is nagymértékben visszaesett a termelés, illetve a hizlalás. A kiskunfélegyházi ÁFÉSZ például 1967-ben 87 500 darab libát vásárolt fel, a múlt évben pedig csupán 35 000 darabot. Hasonló a helyzet más körzetekben is. Úgy véljük, eldöntendő tehát, hogy mi a nagyobb népgazdasági érdek, a libamáj-export, vagy az adóbevételek növelése. Az említett intézkedések, megítélésem szerint, egyik célt sem szolgálják. (Bognár József: De 35 ezernél az adó is kevesebb !) Az elmondott és más egyéb problémák is indokolják, hogy közgazdasági szabályozó rendszerünk egyes elemeit a negyedik ötéves terv céljaival, de — szeretném hangsúlyozni — a gyakorlati élet tapasztalataival egybevetve szükséges szerintünk is továbbfejleszteni. Kedves Elvtársak! Fontosnak tartom pártunknak és kormányunknak azt az elhatározását, hogy a közeljövőben sor kerül a tanácsok szerepének és tevékenységének továbbfejlesztésére, örülök annak is, hogy ezzel kapcsolatosan kialakulóban van az országunk differenciáltságát figyelembe vevő és ennek fokozatos megszüntetésére törekvő területfejlesztési koncepció. Oláh György képviselőtársamhoz hasonlóan meggyőződésem, hogy ennek keretében a taná-< csók igen hatékonyan fognak közreműködni gazdaságpolitikánk és ezzel összefüggésben társadalmi céljaink még hatékonyabb megvalósításában. Az én véleményem szerint valójában nincs