Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2533 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2534 beszámolója, valamint az elhangzott felszólalások is arról tanúskodnak, hogy kormányzatunk sikeresen biztosítja pártunk politikájának állami, társadalmi megvalósítását. Ilyen körülmények között a szocialista fejlődés, nagyszerű eredményeivel ünnepeljük az idei jubileumi esztendő kiemelkedő eseményeit. Természetesen a kormány is, magunk is tisztában vagyunk a még megoldásra váró gondjainkkal. A kormány beszámolójával egyetértek, a számvetéssel is és a jövő feladatainak felvázolásával is. Néhány észrevételt kívánok tenni, mégpedig fogyasztási szövetkezeti mozgalmunk néhány időszerű kérdésével összefüggésben. Hazánk gazdasági, társadalmi fejlődése, az ennek érdekében kifejtett kormányzati munka — különösen az elmúlt esztendőben — kedvező feltételeket teremtett a fogyasztási szövetkezetek mindhárom ágazata, az ÁFÉSZ-ek, a takarékszövetkezetek, valamint a lakásszövetkezetek tevékenységéhez egyaránt. Az ÁFÉSZ-ek, vagy közismertebb korábbi nevükön az FMSZ-ek tevékenysége méltóan csatlakozik a 25 esztendő során betöltött fontos szerepükhöz, amellyel elősegítették a párt politikájának megfelelően, a lenini szövetkezeti elvék terjesztésével, a szövetkezeti politika gyakorlati megvalósításával gazdasági és társadalmi életünk szocialista fejlődését. Mai tevékenységük jelentőségét pedig jól illusztrálja, hogy a végbement fejlődés eredményeképpen településeink 90 százalékán az ÁFÉSZ-ek biztosítják tagságuk és a lakosság alapvető kereskedelmi, vendéglátóipari igényeinek kielégítését. Működési területükön a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés fellendülése és a vidéki iparosítás eredményeként az ismert jelentős társadalmi és a lakosság emberibb életét biztosító változások, a szocialista életforma kibontakozása következett be. Ez a fejlődés újabb és kulturáltabb igényeket teremtett, s egyben távlatokban is jelzi a fogyasztási szövetkezetek tevékenységének a tagság szempontjából vett, valamint társadalmi fontosságát. A jelzett körülményekből fakad, hogy a szövetkezetek forgalmának növekedése erőteljes, évi üteme 10—12 százalék, és két-három százalékkal meghaladja az állami kereskedelem növekedésének ütemét. Ma már az ország kiskereskedelmi forgalmának egyharmadát bonyolítják le az ÁFÉSZ-ek, Budapest nélkül pedig csaknem 50 százalékát. Az alaptevékenységen túl a fogyasztási szövetkezetek keretében 1700 társulás tevékenykedik. Közismert a szövetkezeti vállalatok kiemelkedő szerepe a zöldség-gyümölcskereskedelembeh, a lakosság belső ellátásában, valamint a népgazdaságunk számára annyira fontos exporttevékenységben. A fejlődő szövetkezeti kereskedelem elősegíti a választékcsere és az áruforgalom bővülését is. Jelenleg 400 takarékszövetkezet áll pénzügyi szolgáltatásaival a tagság rendelkezésére. Kibontakozóban van a lakásszövetkezetek tevékenysége is, ami a beszámolóban jelzett lakásprogram megvalósítása érdekében minden bizonnyal növekvő szerepet fog betölteni. A fogyasztási szövetkezetek tehát kétségtelenül szocialista rendszerünk fontos intézményei. Ezt az elmondottakon túl az is szemlélteti, hogy több mint másfélmilliós tagságukon kívül országunk lakosságának mintegy 50 százalékával vannak mindennapi kapcsolatban. A hagyományos területeken túl fejlődőben van a városi ÁFÉSZek tevékenysége is. A nagyüzemek és főleg a nőket foglalkoztató üzemek munkásai részéről érdeklődés mutatkozik a fogyasztási szövetkezetek iránt. A szövetkezetek tevékenységének alakulása tehát nagymértékben befolyásolja a lakosság fogyasztási, termelési és értékesítési igényeinek teljesítését. Fock elvtárs a kormány beszámolójában részletesen elemezte a gazdaságirányítási reform érvényesülésének egyértelműen pozitív tapasztalatait. Szövetségünk országos tanácsa legutóbbi ülésén megállapította, hogy a gazdasági re- . form és az ennek hatékonyságát megvalósító korszerű szövetkezetpolitikai elvek különösen sokat nyújtottak a szövetkezetek korszerű továbbfejlesztéséhez. Mai gazdaságirányítási rendszerünket a fogyasztási szövetkezetek különösen nagyra értékelik, mégpedig azért, mert lehetővé tette a szövetkezés céljának, a szövetkezetek társadalmi-gazdasági jellegének megfelelő hatékonyabb önálló vállalati gazdálkodást, valamint a szövetkezeti demokrácia és az önkormányzat fokozottabb érvényesülését. Ez pedig megítélésünk szerint is alapvető feltétele annak, hogy még jobban kibontakozzék a fogyasztói érdekvédelem, a tagság közvetlen és közvetett személyi és anyagi részvétele a szövetkezetek széles körű' gazdasági-társadalmi, szociális és kulturális tevékenységében. A gazdaságirányítási reform céljait megvalósító demokrácia tehát a szövetkezetekben sem öncélúság, hanem, amint Fock elvtárs kifejtette, olyan alapelv és gyakorlat, amely a szövetkezeti tagság és egyben társadalmunk érdekeit szolgálja. Kétségtelen, hogy a szövetkezeti vezetőség és tagság kezdeményezése a helyi lehetőségek és tartalékok hasznosítására, az ezzel kapcsolatos öntevékenység és aktivitás feltétele a haladásnak, a további fejlődésnek. Szövetkezeti mozgalmunk nagyra értékeli, hogy a párt szövetkezetpolitikájának megfelelően a kormány az elmúlt évben megalkotta az 1003-as és 1030-as határozatait. Kormányunk ezzel jogilag szabályozta a szövetkezetek és a szövetségek korszerű működésének mai igényeit, valamint szocialista államunk és a szövetkezetek helyes kapcsolatát. A kormány határozatai jogforrását képezik a szövetkezetek demokratikus működésének és önkormányzatának, s egyben a szövetkezetek tevékenysége fellendülésének. A kormány e határozatai nyomán széles körű eszmecsere és további demokratizálódási folyamat indult el a fogyasztási szövetkezetekben és a területi szövetségekben, valamint az országos szövetségben. Mindhárom fogyasztási szövetkezeti ágazat szövetkezeteinek tagsága széles körűen tárgyalta meg a párt és a kormány szövetkezetpolitikáját, s kifejtették véleményüket, igényeiket a szövetkezetek tevékenységének továbbfejlesztésére. Egyidejűleg megalkották, illetve korszerűsítették saját alapszabályukat, 112 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ