Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1721 Az Országgyűlés 22. ülése, 1969. április 18-án, pénteken 1722 lamennyire ismerem alkotótársaimnak a véleményét is, hiszen hosszú időn keresztül közösen vitattuk ezt a törvényjavaslatot, s azt tudom elmondani, hogy egészében véve nagyon jó javaslatnak tartjuk: az ember nem könnyen dicsérte a törvényjavaslat-alkotó jogászokat, de a jelen esetben ezt tesszük (SZABÖ PÁL: Mi csináltuk azért.), hosszú, valóban nagyon hosszú időn keresztül dolgoztak rajta, de végül is jó munkát végeztek. Ennek még az se mond ellent, hogy a kulturális bizottságban elég sok módosító javaslatot tettek képviselőtársaim, sőt a beszéd végén — ezeken túl —, én magam is még fogok tenni egy módosító javaslatot. Tudniillik itt valóban nemcsak arról volt szó, hogy egy már részben elavult törvényjavaslatot kellett felfrissíteni és felújítani, hanem merőben új viszonyok közé kellett helyezni a szerzői jogot, figyelembe véve a kulturális, a társadalmi fejlődésnek új elemeit, amelyekre teljesen új jogszabályokat kellett alkotni. összefoglalva tehát azt tudom mondani, hogy jó ez a törvényjavaslat, el tudom fogadni és a képviselőháznak elfogadásra javasolom. Jó ez a törvényjavaslat azért, mert rendet teremt, jófajta rendet teremt eddig rendezetlen kérdésekben, vagy csak a gyakorlat által rendezett kérdéseket törvényi alapra helyezi. Jó azért, mert jó összhangot teremt az egyéni érdek és a társadalmi érdek között, őrizve az alkotó ember teljes szuverenitását, s ugyanakkor figyelembe véve — jó módon — a társadalom érdekeit is. Ebben a vonatkozásban egy pontra szeretném felhívni a figyelmet. Itt a személyi jognál arra, hogy a szerző életén túl az örökösökre is kiterjeszti a személyi jognak azt a vonatkozását, hogy a szerző szabadon rendelkezik a maga alkotómunkájával, de ugyanakkor az utódlásnál lehetőséget teremt bírói döntés alapján arra, hogy ha méltatlan utód örökli a jogot — márpedig méltatlan utódok szoktak lenni —, akkor a társadalom érdekében egy bírói döntés a társadalom, a közérdek szempontjából döthessen. Végül jónak tartom ezt a törvényjavaslatot azért is — ami szintén nagyon fontos dolog —, mert hozzáigazodik nemzetközi kötelezettségeinkhez, azokat messzemenően figyelembe veszi. Nem szeretném ennek a törvényjavaslatnak a jelentőségét a maga realitásánál többre tartani, de úgy érzem, hogy ez szerves és jó része annak a kulturális politikának, az alkotó értelmiséggel folytatott azon politikánknak, amit itt az ellenforradalom óta a párt és a kormány szerintem nagyon jól végez. A törvényjavaslat ilyenfajta vonatkozásairól is szeretnék tehát néhány szót ejteni. Azt szoktuk mondani — és szerintem jó okkal szoktuk mondani —, hogy a kulturális politikánk ma jó, az alkotó értelmiséggel folytatott politikánk jó, s ezt a tények is bizonyítják. Jó ez a politika; mert jók az elvei és egyre javuló a gyakorlata, bár hozzátenném, hogy a gyakorlaton javítani sosem rossz dolog, kell is javítani, főleg abban a vonatkozásban, hogy elv és gyakorlat mindig fedje egymást. Egész szellemi életünknek az a jó atmoszférája, amit érzékelhetünk, bizonyítja — nagyon komolyan — azt, hogy tényleg jó a kulturális politikánk. Csak egy tényre szeretnék utalni, hogy az elmúlt év augusztusában a csehszlovák döntés idején a mi alkotó értelmiségünk nagyon komoly felelősséggel állt itt ebben az országban, élt ebben az országban, olyan viszonyok között, amikor egy szükséges döntést megérteni és az embernek magáévá tenni nem volt könnyű dolog, nagyon jól tudjuk, hogy progresszív, sőt kommunista értelmiségiek is — főleg Nyugaton —, milyen válságba kerültek ekkor, a mi értelmiségünk felelősséggel viselkedett, mert bízott a pártban és a kormányban. Úgy gondolom, hogy kulturális politikánknak egyik fő eleme, jó kulturális politikánknak egyik fő eleme tényleg a párt-, az állami vezetés és az alkotó értelmiség között kialakult kölcsönös, jó bizalom. Ez a pénznél is sokkal többet ér, bár a pénz sem mellékes. És egy jó eleme ennek a kulturális politikának a biztonságérzés. Az írók, az alkotóművészek szeretnek dramatizálni, konfliktusosán gondolkozni, de azért az alkotómunkához a biztonság érzése, az, hogy amit végezhetek, úgy végezhetem, ahogy akarom, a legjobb tudásom szerint, ez hozzátartozik. Nos, én úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat azért is jó, mert ezt a fajta kölcsönös bizalmat és a biztonságérzést segíti növelni, segíti fokozni. És erre nagyon szükség van a mai időkben, s a jövő időkben talán még nagyobb szükség lesz. Nem könnyű világban élünk, bonyolult világban élünk. Kádár elvtárs ugyan az írószövetségben egyszer azt mondta, hogy mióta ő az eszét tudja, mindig bonyolult világ volt, itt egyet lehet vele érteni, akik tapasztalatokkal élnek már itt, hosszú tapasztalatokkal, tudják, hogy tényleg bonyolult volt a világ, de mostanában — ahogy szokták mondani —, mintha a sokévi átlagnál valamivel még bonyolultabb lenne, és talán lesz is. (Derültség.) Nos, ebben a helyzetben a kölcsönös bizalom és a biztonságérzés tényleg hallatlanul fontos dolog. És nemcsak azért, hanem azért is, mert a saját életünkben is tudjuk, hogy a szocializmus fejlődésében új meg új problémák elé kerülünk, új meg új ellentmondások bukkannak elénk. Az élet élet. Egyik problémát elintézzük, egyik ellentmondást feloldjuk, s máris egy új teremtődik, és nyilvánvalóan ezeknek a megoldása az alkotó emberek számára felelősséget, bátorságot s ugyanakkor gyötrelmet is jelent. És ezt így vállalni megint csak egy jófajta bizalomnak és a biztonságnak a légkörében lehet. Mi azt szoktuk mondani, hogy a mi világnézetünk egy nyitott világnézet, amelyik mindig kész az adódó új problémáknak a felismerésére, adaptálására. Ez igaz is, csak ez nem automatikus dolog, ezért mindennap meg kell harcolni a gyakorlat szintjén. Egy forradalmi pártot, ha uralomra kerül, akkor mindig fenyeget a pragmatizmus veszélye, az, hogy a közvetlen napi gyakorlathoz tapad a politikája. A bölcs kormányzás természetesen tudja azt, hogy pragmatizmus nélkül jól kormányozni nem lehet. Az hozzátartozik a jó kormányzáshoz. De mi nemcsak jól kormányozni akarunk, hanem forradal-