Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2499 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2500 lejtsük el, hogy jelenleg is a háztájiban van a szarvasmarha-állomány 36, a tehénállomány 47 és a sertésállomány 44 százaléka. Mindenki elképzelheti már ebből is, hogy mit jelent az ország ellátásában a háztáji gazdaság. Sokat beszélünk a szarvasmarháról és a sertésről és keveset a juhról. Pedig hatalmas legelőink jelentős részét csak a juhászattal hasznosíthatjuk gazdaságosan, és itt nemcsak a százezer katasztrális holdas Hortobágyról, hanem legalább még ugyanannyi más szikes legelőről, a hasonló nagyterületű homoki legelőkről és dombos-hegyes vidékeink másképp alig hasznosítható lejtős legelőiről is szó van. Hogy a legelő mennyire befolyásolja a juhászat volumenét, azt mutatja, hogy a legtöbb juh Hajdú-Bihar megyében van, az egész országos állomány 16 százaléka, ott, ahol a legelőterület az egész területnek 25 százaléka. Azután Bács megye következik az országos juhállomány 11 százalékával, majd Borsod 9 százalékkal. Azt mondjuk, ma már a műanyag helyettesíti a gyapjút. Ugyanakkor textiliparunk gyapjúszükségletének 58 százalékát importáljuk. A juhhúst csak egyes vidékeken szeretik, viszont a pecsenyebárány ma is 6 millió devizaforintot hozó keresett exportcikk. A juh bőre iránti kereslet is nagyobb a termelésnél. A juhtejből készült termékek belföldön és külföldön is keresettek. Az érdekelt megyék sok erőfeszítést tesznek a juhászat fejlesztésére, de nagyobb központi segítségre lenne szükség, és ez a segítség népgazdaságilag is kifizetődne. Mindenekelőtt korszerű juhászati technológiát kellene tudományosan kikísérletezni. A jelenlegi 4—5 százalék beruházási hányadnál többet kellene fordítani a korszerű juhhodályok építésére a kifejezetten juhászati tájakon, nem 30, hanem 50 százalék állami hozzájárulással. Bővíteni kellene a báránytápok termelési volumenét. Több gondot kellene fordítani a szakember-utánpótlásra, és állami intézmények irányításával kellene foglalkozni a magyar fésüs-merinói húsirányú keresztezésével. A juhászaton kívül is sok termelési ágazat van még, amelynek művelésében további tartalékok és a mezőgazdasági lakosság foglalkoztatásának további lehetőségei vannak. A jól működő élelmiszergazdasági minisztérium létesítésével közelebb jutottunk a tartalékok feltárásához, az egyéni és a vállalati érdekeltség pedig fokozta a helyi kezdeményezést. Az a feladatunk, hogy a mezőgazdaságban anyagiakkal és közgazdasági tényezőkkel tovább fokozzuk a megpezsdült termelési kedvet. Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolója nemcsak a mezőgazdaság vonatkozásában, más területen is biztató. Azt mutatja, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetése helyes volt, annak eredményessége mind jobban kibontakozik. Azt gondolom, hogy a mezőgazdasági termelés eredményei különösen példázzák ezt, és talán olyan tanulsággal is szolgálhatnak, hogy más területeken is építsünk jobban az egyéni érdekeltségre, engedjük meg jobban a tőke és a munkaerő szabadabb mozgását. Mert igaza van Oláh György képviselőtársunknak, aki tegnap azt mondotta, hogy a dolgozók a helyes politika még következetesebb megvalósítását igénylik. A kormány beszámolóját elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Oláh János képviselőtársunk. OLÁH JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Fock elvtárs beszámolt a kormány munkájáról, arról, hogyan váltak valóra a kitűzött célok, s ennek nyomán a gazdasági, szociális, kulturális területeken milyen örvendetes, szép eredményeket értünk el. A beszámolót megnyugvással veszem tudomásul és fogadom el, hiszen magam is nap mint nap meggyőződhettem igazáról munkám során: A beszámoló rámutatott, milyen sikereket hozott a gazdaság új irányítási rendszerére való áttérés. Bizton mondhatjuk, hogy a nagy vállalkozás, amelybe a párt vezetésével kezdtünk, sikerrel járt. Ugyanakkor nem volna helyes befejezett tényről beszélni. Még számos év munkája kell ahhoz, hogy mindenre kiterjedően megvalósuljon ajgazdaságirányítás több mint két éve bevezetett új rendszere. Távol áll tőlem az elbizakodottság, a kérkedés, mások véleményének semmibevétele. Mégis szükségesnek tartom felidézni az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése előtti hangulatot. Nem a helyeslő, jó értelemben vett aggályoskodókról szeretnék szólni, hanem azokról, akik csak azt tartják jónak, amit ők maguk személyesen hagytak jóvá vagy találtak ki. Ezek az emberek szeretnének jelen lenni mindenütt a pártalapszervi vezetőségi üléstől a Miniszterta-^ nács, vagy az Országgyűlés üléséig. Jogot formálnak ahhoz, hogy véleményt mondjanak minden kérdésről, de nem cselekedni a politika gyakorlati végrehajtásában. Az ilyen emberek azt szeretnék, ha bírálatukat szó nélkül elfogadnák, vállonveregető magatartásukat mindenki megköszönné. Ezek voltak, akik csak azt a döntést hagynák jóvá, akár előléptetésről, akár ; leváltásról van szó, amelyben közvetlenül közreműködtek. Amiről nem informálták előre, legalábbis a kormánnyal egyidőben, nem lehet jó, mert a boldogsághoz, akár egyéni, akár társadalmi méretekről van szó, feltétlenül szükséges áldásuk, mert vigasztalni csak egyedül magukat tartják feljogosítottnak. Nos, eredményeink alaposan rácáfoltak az effajta emberekre. A reform célkitűzései alapjában véve helyesnek bizonyultak, és időarányosan, jól haladnak a gyakorlati megvalósulás felé. A munka során a központi célkitűzések felé haladtunk, s mint ahogy eddig is, rajtunk múlik, hogyan alakul további sorsunk. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban egy kérdéssel, a szolgáltatások helyzetével kívánok foglalkozni. A szolgáltatás mennyisége és minőségi színvonalának helyzete szoros összefüggés-, ben van fő célkitűzéseink valóra váltásával. Ezért nagyjelentőségű politikai kérdés. Tudom, a kormány többször is foglalkozott a szolgáltatások helyzetével, legutóbb az 1038/1969 számú határo-, zatában jelölte meg a tennivalókat. A javító-szolgáltató tevékenység jelentősége növekedett. Szoros összefüggésben van a társa-