Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2495 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2496 munknak van ereje ahhoz, hogy törvényeinket és jó elhatározásainkat a gyakorlatban is megvalósítsa. Most, amikor hazánk felszabadulásának 25. évfordulójához közeledünk, és szerte az országban ünnepeljük azt, én mindenekelőtt tisztelettel hajlok meg azok előtt a nők előtt, akik annak idején, a háború kegyetlenségei és embertelenségei közepette is nemcsak magukra, hanem a mára és a későbbi jövőre is gondoltak, és vállalták az édesanyai hivatást. Mondjuk ki bátran: kimondhatatlanul nagy dolgot cselekedtek. És ha kedvesen figyelünk arra, hogy vannak társadalmunknak olyan fiataljai, akik hazánk felszabadulásakor töltik be 25. életévüket, gondoljunk azokra is, akiknek ezek a fiatalok életüket köszönhetik. Ha én ma egy fiatal 25 éves munkással vagy értelmiségivel találkozom, és látom jó munkáját és helyes magatartását, nem tudom őt szülei, de elsősorban a nagy áldozatot vállalt édesanya nélkül szemlélni. A bevezetőben említett püspökkari szózat beszél a vietnami nép békéjéről is, és a többi között ezeket mondja: VI. Pál pápánk az utóbbi években oly sokszor Vietnamra irányította együttérző gondolatainkat, ahol megrázó kegyetlenkedések között évtizedek óta folyik már a pusztító háború. Mi magyar katolikusok túl azon a segítségen, amely erkölcsi felfogásunkból következik, eddig is megtettük, hogy anyagilag is támogattuk Vietnam mérhetetlenül sokat szenvedett népét. Ezt akarjuk tenni a jövőben is. De teljes mértékben egyetértünk kormányzatunkkal az európai biztonság kérdésében is. Mi is boldogok vagyunk, hogy az első ilyen irányú ünnepélyes felhívás éppen Budapesten történt, és erős a bizalmunk abban, hogy Európa népei egyre jobban megértik, egy közös nagy találkozóra mindnyájunknak szüksége van, ahol ennek az öreg földrésznek minden problémáját jószándékkal és nemes törekvéssel meg lehet és végre meg is kell oldani. Ugyanilyen bizalommal várjuk, hogy a Közel-Keleten is ne a fegyverek, hanem a megértés, a belátás és az igazság keresése adja meg az ott élő népeknek a békét. Tisztelt Országgyűlés ! Néhány hét múlva elérkezik az a nap, amikor hazánk földje 25 évvel ezelőtt teljes egészében szabaddá lett. Romokból, keserűségből, szenvedésből, embertelenségből indultunk. Ma elmondhatjuk, hogy hoszszú utat tettünk meg és nagy eredmények állnak mögöttünk. Ugyancsak, a püspökkari szózat szavaival köszönjük azoknak, „akik felszabadulásunkért életüket, vérüket áldozták, és köszönjük azoknak, akik azóta is már 25 éve vigyáznak békénkre, életünkre, jólétünkre, boldogságunkra, munkánkra". Mi, katolikus emberek, hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak hűséges polgárai, amikor bizalommal és hittel nézünk az elkövetkezendő évtizedek elé, érezzük kötelezettségeinket, amelyek a mi számunkra is azt jelentik, hogy saját hibáinkat felmérve és kijavítva, legjobb tudásunkkal, munkakedvünkkel szolgáljuk az egész magyar nép ügyét, amelyből a katolikusokra is — miután ők is ennek a hazának az állampolgárai — csak áldás, békesség és boldogság származhat. Amikor a kormánybeszámolót elfogadom, megköszönöm szíves türelmüket. (Taps.) • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet 11.54—12.15. Elnök: VASS ISTVÁNNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Bencsik István képviselőtársunk. BENCSIK ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés múlt évi egyik ülésszaka végén Vályi Péter pénzügyminiszter elvtárs szóvátette, hogy túl sok volt a mezőgazdasági tárgyú hozzászólás. Most a kormánybeszámolót hallgatva nekem az volt a benyomásom, hogy túl keveset foglalkozott a mezőgazdasággal. A mezőgazdaság eredményei 1969-ben jók voltak. Ezek az eredmények nemcsak a mezőgazdasági termelésben dolgozók jó munkáját dicsérik, hanem az 1968-ban életbe lépett gazdasági ösztönzők sikerét is mutatják. Elsősorban ezért érdemes róluk beszélni. Említette a kormánybeszámoló, hogy elősegítette a mezőgazdaság fejlődését az 1967-ben hozott tsz-törvény és földtörvény. Ez így van. A fellendülésnek közvetlen kiindulópontja a IX. ( kongresszus, amely a gazdasági döntéseken kívül a termelőszövetkezeti nyugdíjakra, családi pótlékra, betegellátásra és más szociális juttatásokra is indítást adott, és ezzel a mezőgazdasági termelésben való részvétel emberi feltételeit javította meg. A magyar mezőgazdaság sikere egyben a termelőszövetkezeti társas gazdálkodás sikere is, és ennek nagy politikai jelentősége van kívül és belül. Kívül azért, mert egy kommunista vezetés alatt működő szocialista rendszer bizonyította, hogy a szocializmus a mezőgazdasági termelésben és a mezőgazdasági termelők életviszonyaiban is előremutató, fejlődőképes megoldást tud találni. A kapitalista világ publicistái mindeddig kitartóan cikkeztek arról, hogy a marxizmus— leninizmus elvein alapuló társadalom képes korszerű ipari termelést szervezni, de nem képes megoldani a mezőgazdaság problémáit sem a termelés területén, sem a mezőgazdaságban foglalkoztatottak életében. Ennek csattanós cáfolata a mi helyzetünk. Nem túlzás azt mondani, hogy a magyar termelőszövetkezeti parasztság ma a világ legbiztonságosabban élő parasztsága, mert jelenlegi jó életkörülményei mellett a fejlődés perspektívája is teljesen világos számára. Olyan gazdálkodási rendszerben dolgozik, amelyben a rohamosan fejlődő technika minden új eredménye érvényesülhet, mert ennek szervezeti és személyi feltételei megvannak, anyagi, beruházási feltételei pedig megteremthetők. Nem beszélve a fejlődő országok éhező, nyomorgó paraszttömegeiről, a legfejlettebb kapitalista országok parasztsága is teljes bizonytalanságban él, kiszolgáltatva a vertikális integráció csúcsán dirigáló ipari, kereskedelmi és banktőke kénye-kedvének: Ezek a hátai mas tőkeérdekeltségek sem Amerikában, sem Dániában nem hajlandók földbirtokot vásárolni. Egyszerűbb nekik úgy gazdálkodni, hogy a farmerek az ő előírásaik szerint és az ő hasznukra termelnek.