Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-32
2477 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2478 nálatát. Ha a tőkés és a szocialista beszerzési piacok között választhatnak, akkor azonos technikai színvonalú gépek esetében mindenképpen a szocialista piacot részesítsék előnyben, sőt, ha megközelítően azonos a gépek technikai szintje, már akkor is ajánlatos a szocialista piac preferálása. Itt szeretném elmondani, hogy az elmúlt időszakban számos eredményes kezdeményezés történt annak érdekében, hogy bővítsük ipari együttműködésünket az egyes szocialista országokkal. Utalok csupán a teherautó és autóbusziparunkra. Több szocialista országgal olyan alkatrész- és részegység kooperációt építettünk ki, illetve építünk ki, amelynek eredményeképpen jelentősen növelhető a termelés gazdaságossága. Ismeretes a magyar—szovjet autóbuszegyezmény és részvételünk a szovjet személygépkocsi-gyártásban. Ezekre most nem akarok kitérni. De utalhatok azokra a kooperációs szerződésekre, amelyeket a Német Demokratikus Köztársasággal kötöttünk, többek között a műszeripar, a járműipar, a szerszámgépgyártás, a híradástechnika, a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás területén. Megemlíthetnék más relációkat is: így például Bulgáriával egyezményt kötöttünk egy nagy kapacitású szódagyár építésében való részvételre. Ennek felépítéséhez hitellel és gépi berendezések szállításával járulunk hozzá, évi mintegy 120—140 ezer tonna szóda szállítása ellenében. Kénszükségletünk jelentős részét —körülbelül évi százezer tonnát — Lengyelország biztosítja a már említett magyar—lengyel kénegyezmény révén. A szakosítási szerződések széles rendszere támasztja alá például gyógyszeriparunk és gumiiparunk termelését, de megemlíthetnék más iparágakat is. Mindezeket a tényezőket figyelembe kell vennünk a terv-koordinációs munka során. Hangsúlyozni szeretném: a közgazdasági szabályozók fokozottabb, hatékonyabb érvényesítése a tervgazdálkodás továbbfejlesztését jelenti, amely magában foglalja garanciánkat nemzetközi kötelezettségeink teljesítésére — ahogy Fock elvtárs erre utalt : számunkra a népgazdasági terv a gazdasági munka fő céljainak, elveinek és eszközeinek, valamint a központi intézkedések összefüggő rendszerét jelenti. A terv végrehajtása a kormány, illetve a gazdaságirányító szervek számára kötelező. Ma már megállapítható, hogy az 1966—70-es évekre vonatkozóan a szocialista országokkal kötött hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodásaink, de más nemzetközi egyezmények is teljesítésre kerülnek. Ez a törekvés hat át bennünket az 1971—1975. évekre szóló új egyezmények előkészítése során is. Összefoglalva: szeretném aláhúzni, hogy a kormány részéről megteszünk mindent a kétoldalú tárgyalások, az 1971—75. évi tervkoordinációs és külkereskedelmi tárgyalások sikeres befejezése, s az új államközi egyezmények időben való megkötése érdekében. Tisztelt Országgyűlés ! Az elmúlt időszakban jelentősen szélesítettük gazdasági kapcsolatainkat .a nem szocialista országokkal is. Megállapítható, hogy külkereskedelmi szabályozó rendszerünk, ezen belül különösen az új vámrendszer jó alapot szolgáltatott arra, hogy kereskedelempolitikánkat hatékony módszerekkel, illetve eszközökkel támasszuk alá. Vámrendszerünket úgy kell továbbfejlesztenünk — egyetértve Fock elvtárssal, ahogy ő tegnap ezt kifejtette —, hogy jobban befolyásolja áruforgalmunk országonkénti alakulását, és járuljon hozzá gyorsabb műszaki fejlődésünkhöz. Az egyes tőkésországokkal kötött új, hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodásaink az áruforgalom további növelését irányozzák elő, és számos vonatkozásban új elemeket is tartalmaznak, amelyek kölcsönösen ösztönzik a vállalatok közötti ipari és kereskedelmi kooperációt, a műszaki-tudományos együttműködést. Az említettekkel összefüggésben meg kívánom azonban jegyezni, hogy külső gazdasági kapcsolatainkat céltudatosan kell továbbfejlesztenünk, törvényeinket, valamint az ezt szolgáló eszközeinket következetesen érvényesíteni kell a gyakorlatban. Ezen növekvő kapcsolatok kedvező fejlődése mellett fontos célkitűzésünk a sokoldalú gazdasági együttműködés formáinak szélesítése. Ennek érdekében tovább kívánjuk növelni tevékenységünket a KGST-n kívüli nemzetközi gazdasági szervezetekben is. Ezt a célt szolgálják az általános kereskedelmi és vámtarifa-egyezményhez — a GATT-hoz — való csatlakozásra irányuló tárgyalásaink. Törekvéseink a gazdasági együttműködés fejlesztésének szolgálatában állnak. De ennek során a teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnyök biztosítása elengedhetetlen feltétel. Részvételünk a nemzetközi gazdasági szervezetek tevékenységében azt a célt is szolgálja, hogy a világgazdaság fejlődéséből eredő tapasztalatokat népgazdaságunk megfelelő ütemű és korszerű fejlesztéséhez minél jobban tudjuk hasznosítani. Ugyanakkor szerény eredményeink alapján mi is hozzá kívánunk járulni a nemzetközi szervezetek sikeres tevékenységéhez. Ilyen értelemben tartjuk fontosnak az Európai Gazdasági Bizottságban és más nemzetközi szervezetekben, így például az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezete — a FAO — munkájában való részvételünket. 1971-től tagja leszünk az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottsága Tanácsának, ami újabb feladatokat jelent számunkra. Meggyőződésünk, hogy mindez jól szolgálja népgazdaságunk érdekeit. Végezetül meg kívánom említeni, hogy jelentős erőfeszítéseket tesz kormányunk a fejlődő országokkal folytatott árucserénk és gazdasági kapcsolataink állandó bővítésére. Ez politikánk lényegéből fakad. Az elmúlt időszakban e téren is számos kezdeményezés történt a különböző magyar szervek, intézmények és üzemek részéről. Tisztelt Országgyűlés! Ezeket kívántam elmondani teljességre nem törekedve a nemzetközi kapcsolatokat illetően, de röviden felvázolva kormányunknak a nemzetközi gazdasági kapcsolataink fejlesztésére tett erőfeszítéseit, s a KGST-államok közötti integrációs munka állásáról, illetve az előttünk álló két- és sokoldalú együttműködési feladatokról. Mint Szeged város képviselője és mint a kormány tagja, egyetértek