Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2475 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2476 gyártásszakosítás, illetve kooperáció kialakítása, mint a szerszámgépipar, a járműipar, a számítógépgyártás, egyes híradástechnikai termékek előállítása, az atomtechnikai ipar és más hasonló területek. Az ilyen jellegű együttműködés országaink között a közös fejlesztési koncepció kialakítását teszi szükségessé, amely további szervezési intézkedéseket is követel, mint például nemzetközi egyesülések létrehozását és más új együttműködési formákat. Ügy véljük, hogy gazdaságpolitikánk koordinálása és tervhivatalaink között a szervezettebb együttműködés mellett másik tényező, amely a fejlődési folyamatot meggyorsíthatja: ha tovább fejlesztjük a KGST-országok közötti áru- és pénzkapcsolatokat. A gazdaságpolitikai együttműködés és a tervkoordináció tökéletesítése mellett olyan gazdasági ösztönzést kell biztosítani, amelynek segítségével lebontjuk az egymás közötti forgalom növelésének akadályait. Közvetlen célkitűzésünk a jelenlegi kétoldalú fizetési mérleg-kiegyensúlyozás feloldása, a sokoldalú elszámolási rendszer tényleges megvalósítása. Mi kezdettől fogva azon a véleményen vagyunk, hogy országaink között a szorosabb gazdasági együttműködés létrehozása olyan komplex, sokoldalú feladat, amely feltételezi az integráció lényeges követelményeinek egyidőben való megvalósítását. Pénzügyi együttműködésünk továbbfejlesztése számos intézkedést tesz szükségessé, így többek között időszerű közös bankunk, a nemzetközi együttműködési bank rövid- és középlejáratú hitelrendszerének megjavítása. Emellett az is szükséges, hogy az egymás közötti külkereskedelmi árak ne szakadjanak el hosszú időre a tőkés világpiaci áraktól, hogy ezek az árak kifejezzék a keresleti és kínálati viszonyokat. Fokozatosan olyan árak érvényesítésére gondolunk, amelyek ösztönzik a termelést és a szocialista országok egymás közötti forgalmát. Ezek az egymással összefüggő gazdasági és pénzügyi intézkedések teszik majd lehetővé egy szocialista közös valuta létrehozását, amely ösztönzést teremt az egymás közötti külkereskedelem fejlesztésében, s az érintett országok gazdasági növekedésében. Végül szeretném hangsúlyozni, hogy a KGST-tagállamok gazdasági integrációja nem jelent elzárkózást a világ többi térségétől, sőt nyitottnak tekintjük gazdasági szövetségünket más államok előtt is. Az elmondottakban kívántam röviden összefoglalni kormányunk elképzeléseit, eddigi tevékenységünket a szocialista gazdasági integráció létrehozásával kapcsolatban. Tisztelt Országgyűlés! Az 1970-es esztendő — ahogy erre Fock elvtárs beszámolójában utalt — a jelenlegi tervperiódus befejező, és a következő ötéves tervciklus előkészítő éve, ami különösen sok feladatot jelent. A szocialista országokkal az 1966—1970-es évekre megkötött hoszszúlejáratú megállapodásaink ez év végén lejárnak. A negyedik ötéves tervidőszakra új megállapodásokat kell létrehozni, amelyeknek előkészítése céljából már hosszabb ideje széles körű tervkoordinációs és külkereskedelmi előkészítő munka folyik a KGST-országok illetékes szervei között. Az 1971—75-ös évekre vonatkozó tervkoordinációt az egyes KGST-országokkal úgy kívánjuk lefolytatni, hogy az nemzetközileg megalapozza negyedik ötéves tervünket, lehetővé tegye hatékonyabb bekapcsolódásunkat a nemzetközi együttműködésbe, és járuljon hozzá a szocialista gazdasági integráció fokozatos kibontakoztatásához, s végül segítse elő a magyar népgazdaság kedvezőbb ágazati struktúrájának kialakítását és gazdálkodásunk hatékonyságának növelését. Az elmúlt időszakban az egyes szocialista országokkal számos tervkoordinációs tárgyalást folytattunk, s ez év közepére be kell fejeznünk az ezzel kapcsolatos munkákat, hogy megköthessük az új, 1971—75. évi árucsere-forgalmi egyezményeket. Ezzel összefüggésben — tisztelt Képviselőtársaim — szeretném a következőket hangsúlyozni. Először: a tervkoordinációs tárgyalásaink során nagy figyelemmel foglalkozunk a Szovjetunióval meglevő gazdasági kapcsolataink továbbfejlesztésével. A Szovjetunió bír legnagyobb fontossággal gazdasági együttműködésünkben, hiszen teljes külkereskedelmi forgalmunkból közel 38 százalékkal részesedik. A magyar népgazdaság számára az 1971—75. években növekvő mennyiségben szükséges nyersanyagok behozatala, gépipari termékeink forgalmának kölcsönös bővítése, de mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkeink hosszú távon történő biztos elhelyezése is csak a Szovjetunióval való együttműködés keretében oldható meg. Másodszor: arra kell törekednünk, hogy minél több területen hozzunk létre ágazati hosszúlejáratú államközi szerződéseket a következő tervidőszakra is. Olyan államközi megállapodásokra gondolunk, mint a magyar—szovjet timföld-alumínium egyezmény, az autóbusz-egyezmény, a magyar—lengyel kénegyezmény — hogy csak ezeket említsem az ipar területéről. Vagy a magyar—szovjet zöldség-gyümölcs egyezmény, amely mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk számára nagy fontossággal bír. A több évre szóló ágazati egyezmények tartós export—import piacot biztosítanak számunkra, de egyben lehetővé teszik a kedvezőbb gyártmány és export-struktúra kialakítását éppúgy, mint a gyorsabb műszaki fejlődést. Harmadszor : anyagszükségleteink kielégítő biztosítása mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a minisztériumoknak és az üzemeknek a különféle gépek és berendezések kölcsönös szállításának további bővítésére, az ipari kooperációs és szakosítási lehetőségek feltárására. A gépipari termékek kölcsönös forgalmánál mi abból indulunk ki, hogy ezen a területen olyan jelentős és tartós együttműködés kialakítására kell törekednünk, amely megalapozza az egyes szocialista országokkaLmeglevő gépforgalmunk egészséges továbbfejlődését. A magyar vállalatok exporttörekvései jelenleg lényegesen meghaladják a gépimportot és az összforgalom által behatárolt volument. Márpedig világos, hogy exportunk nem szakítható el a realizálható import-volumenektől. Ezzel kapcsolatban fel kívánom hívni a figyelmet — különösen a vállalatvezetők figyelmét —, hogy jobban ismerjék meg a szocialista országok gépkí-