Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1715 Az Országgyűlés 22. ülése, jogi bizottság módosító javaslatainak figyelembevételével tárgyalja meg és fogadja el. Köszönöm. (Taps) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az Országgyűlés kulturális és jogi bizottsága a törvényjavaslat előadójául Kaszás Imre képviselőtársunkat kérte fel. Megadom a szót Kaszás elvtársnak. KASZÁS IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés jogi és kulturális bizottsága együttes ülésén Ilku Pál művelődésügyi miniszter és Korom Mihály igazságügyminiszter elvtársak tájékoztatója után megvitatta a szerzői jogról szóló törvényjavaslatot. A két bizottság úgy látja, hogy a szerzői jogról szóló törvényjavaslat elveiben és konkrét intézkedéseiben elősegíti egyrészt szocialista jogrendszerünk fejlődését, másrészről társadalmunk kulturális életét tekintve is időszerű javaslatról van szó. Ezek alapján a két bizottság a szerzői jogról szóló törvényjavaslatot a tisztelt Országgyűlésnek megvitatásra és elfogadásra javasolja. Ilku Pál művelődésügyi miniszter elvtárs expozéjában vázolta a törvényjavaslat történeti fejlődését és éppen ezért ezzel kapcsolatban csupán néhány megjegyzést szeretnék tenni. A magyar szerzői jog törvénybe iktatására irányuló törekvések a magyar történelem egyik legszebb szakaszára, a reform-korra esnek, arra a szakaszra, — és úgy gondolom, hogy éppen ez nem véletlen benne — amelyben íróink, költőink, művészeink és tudósaink minden fenntartás és aggályoskodás nélkül vállalták a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás mellett való kiállás egyértelmű elkötelezettségét. Ez a kor az, amikor az irodalom, a tudomány nemcsak kulturális, de politikai tényező is lesz hazánk életében. Az 1830-as évek végén Toldi Ferenc, az irodalomtörténész sürgeti a szerzői jog törvénybe iktatását és Szemere Bertalan, az 1848-as kormány későbbi minisztere a törvényt meg is fogalmazza. Az alsó- és a felső tábla ezt elfogadja, de sajnálatos módon a királyi szentesítés nem történik meg, s így az egész javaslat csak papíron marad. Azért sajnálatos ez, mert ha ez a javaslat elfogadásra, illetve szentesítésre került volna, törvénybe iktatásával az akkori európai törvényhozás élvonalába kerülhettünk volna. Ugyancsak kiegészítésül mondanám el, hogy az 1884. évi XVI. törvénycikkben történt meg az első joghatályos szerzői jogi törvény megalkotása. A helyzet jellemzésére csak azt szeretném megjegyezni, hogy ez a törvény majdnem szó szerinti másolata az 1870-ben megalkotott német szerzői jogi törvénynek. Mégis érdemes itt egy pillanatra megállni. Az 1884. február 23-i ülésen felszólalt Jókai Mór. Felszólalására az adott alkalmat, hogy a törvényjavaslat a német mintát követve, a szerzői jog védelmét — azzal az indokolással, hogy Ausztriában és Németországban ez a helyzet — 30 évben kívánta megállapítani. Jókai javaslatára az Országgyűlés a védelmi időt a szerző halálát követő 50 évben állapította meg. Azért tartottam szükségesnek ezt kiegészítésül felvetni, mivel jóval később állapítja meg 1969. április 18-án, pénteken 1716 majd a Berni Unió ezt a védelmi időt, s ezt követve a törvényjavaslat III. fejezetének 15. §-a is ezt javasolja most az Országgyűlésnek elfogadásra. Végeredményben tehát újra szentesíteni kívánjuk Jókai Mór haladó javaslatát. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék megemlíteni néhány mozzanatot az 1921 : LIV. törvénycikkel kapcsolatban. Két évvel a Tanácsköztársaság leverése után kerül sor erre a törvényja- * vaslatra. A szellemi légkörre jellemző, hogy a javaslatot teljes érdektelenség kíséri, amit mutat az a tény, hogy az elnöknek fel kell függesztenie az ülést mindjárt a megnyitás után, mert az ülés- r terem teljesen üres. A két felszólaló, Orbók Attila és Andaházy Kasnya Béla sajátos módon — szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni erre, hiszen 1921-ben vagyunk — karácsonyi ajándékként üdvözli a törvényjavaslatot a magyar írók számára, amikor kimondja — és ez benne a rettenetes —, hogy „az olyan szerződést, amellyel a szerző szerzői jogát általában kiadandó minden művére a kiadóra ruházza át, a felek bármelyike előzetes egyévi felmondással bármikor felbonthatja" — és most jön az érdekes mozzanat — „feltéve, hogy a szerződés létrejötte óta már öt év eltelt." Tisztelt Országgyűlés! Ismervén a magyar író- és tudóstársadalom sorsát a Horthy-rendszerben, nagyon kevés volt az az író, aki idáig el tudott jutni. Ügy gondolom, ehhez hosszabb indokolás nem szükséges. Óhatatlanul Heine szavai jutnak az ember eszébe a magyar kulturális életnek ezt a szomorú szakaszát ismerve, aki azt írta: „Palotákat szereztem, de a kiadóim laknak bennük." Tisztelt Országgyűlés! Ügy gondolom, a mai napon hatálytalanításra kerülő 1921 : LIV. törvénycikkben tükröződik az egész ellenforradalmi rendszer kulturális politikája, ami az alkotók számára nemcsak anyagi kiszolgáltatottságot vagy nyomort, hanem szellemi gúzsbakötöttséget is jelentett, és jelentette nemzeti értékeink, művészeti remekműveink elkótyavetyélését is. Hadd idézzek szintén a parlamenti ülésen elhangzott beszédből egy részletet. Andaházy Kasnya Béla azért üdvözli a törvényjavaslatot, mert — és ezt hadd idézzem — így „a magyar művészeti értékek kikerülhetnek külföldre, mert a mai gazdasági viszonyaink szűk keretei nem alkalmasak arra, hogy a magyar művészeket eltartsák." Tisztelt Országgyűlés! Az 1921 : LIV. törvénycikk hatályon kívül helyezését és az új törvényjavaslat elfogadását nem pusztán az idő múlása, nem is csak a technikai fejlődés indokolja, hanem elsősorban és mindenekelőtt az alapjában és minőségében megváltozott társa- « dalmi és történelmi helyzetünk, szocialista társadalmi életünk igényei. Szocializmust építő társadalmunkban megnövekedett az irodalomnak és a művészeteknek, a tudománynak tudatfor- , máló szerepe. Az emberek gondolkodásának szocialista átformálását fejleszteni és gyorsítani elengedhetetlen, alapvető társadalmi feladat a szocializmus ügyének teljes győzelméhez. A tömegek gondolkodásának fejlesztésében a közoktatás, a tudomány, az irodalom, a művészetek jelentősége döntő — állapítják meg a Magyar