Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1717 Az Országgyűlés 22. ülése, 1969. április 18-án, pénteken 1718 Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikájának irányelvei. Nem kívánom a tisztelt Országgyűlés figyelmét számadatokkal terhelni, de néhány impozáns adat idekívánkozik annak illusztrálására, hogy az új szerzői jogi törvényt kulturális életünk mennyiségi megnövekedése is mennyire indokolja. Csak az 1967-es adatokat figyelembe véve és csak a könyvkiadás keretében 25 088 kiadvány jelent meg 79 millió példányban. És ide kívánkozik egy teljesen friss adat: a Költészet Napja alkalmából megjelent Szép versek című kötet 45 300 példányban 14,— forintos áron került a magyar nép kezébe. Könyvterjesztésünk bevétele 1967-ben 846 millió forint volt, és érdemes felfigyelni arra, hogy ebből a falusi könyvterjesztésben realizálódott összeg 220 millió forint. A rádió és a televízió adatai annyira közismertek, hogy kár volna hosszabban beszélni róluk. A szokásos fenntartások mellett is — úgy gondolom — ez a mennyiségi növekedés is tükrözi az irodalom, a művészet, a tudomány, a rádió, a televízió, a hanglemez szerepét népünk kulturális életében. Jelzi ez egyúttal azt is, hogy íróink, művészeink túlnyomó többsége — ez meggyőződésem — ma már szorosan hozzákapcsolódik a társadalom életéhez, és kulturális életünkben olyan értékeket hoz létre, amelyek nagymértékben gazdagítják népünk műveltségét és hozzájárulnak a szocialista ember sokoldalú neveléséhez. Ezek a tények és a művelődésügyi miniszter elvtárs által felsorolt adatok igazolják, hogy népünk szocialista nevelésében, ízlésének fejlesztésében a párt nagy jelentőséget tulajdonít a művészieknek, az irodalomnak, a színház- és filmművészetnek, a zenének, a képzőművészetnek, és minden eszközzel elősegíti fejlődésüket. Véleményem szerint szellemében és konkrét intézkedéseiben a törvényjavaslat kifejezésre juttatja ezt a magasfokú társadalmi értékítéletet. Ez kifejezésre jut egyrészről a személyi jogok középpontba állításában, másrészről — ami ettől elválaszthatatlan — a szerző anyagi érdekeltségének biztosításában is. Hangsúlyozottan egyetértek Ilku miniszter elvtárs megállapításával, hogy a törvényjavaslat „alapvető fontosságú része" a személyhez fűződő jogok kodifikálása. A törvényjavaslat ezekben a paragrafusokban kifejezésre juttatja az alkotó személyisége iránt érzett tiszteletet és megbecsülést, az alkotás társadalmi jelentőségét. Ilyenek: a publikálás eldöntésének joga a szerzőt illeti, a név feltüntetésének joga, a változtatási tilalom, a nyilvánosságra hozott mű visszavonásának joga. Tisztelt Országgyűlés ! Első pillanatra ez teoretikusnak tűnik, de ha az embernek eszébe jut az, hogy Gárdonyi Géza milyen áldatlan, keserves és eredménytelen harcot vívott a Göre Gábor-kötetek visszavonásáért, akkor látja, hogy nagyon indokolt volt ezt a paragrafust is beiktatni ebbe a törvényjavaslatba. Szíves figyelmükbe ajánlom a 44. § (2) bekezdését, amely szerint a tervezőt megilleti a jog, hogy az épületen, a létesítményen feltüntesse a nevét. A magam részéről ezt igen nagy örömmel üdvözlöm, hiszen építőművészeink remek alkotásainak eddigi anonimitását semmi sem indokolja, s a név feltüntetése öregbítheti nemcsak a művész, hanem az építők hírét is a világban. Jogos igényt elégítenek ki az előadóművészek személyi jogait biztosító paragrafusok is. Joggal állapíthatjuk meg, tisztelt Országgyűlés, hogy a személyi jognak ilyen terjedelmű, átfogó védelme kifejezi az alkotás és az alkotó iránti társadalmi tiszteletet, biztosítja a szocialista társadalom építését segítő alkotások létrejöttét és hatékonyságát, az alkotók szabadságát, anyagi és erkölcsi függetlenségét. Túlzás nélkül leszögezhető — azt hiszem —, hogy a szerzői jog ilyen terjedelmű védelme csak szocialista társadalomban, csak szocialista jogalkotásban lehetséges. Tisztelt Országgyűlés ! Az alkotómunka minden társadalomban társadalmi jellegű. Az író, a művész, a tudós azért alkotja művét, hogy abban embertársai gyönyörködjenek, abból tanuljanak és okuljanak. De a közvetlen anyagi érdekeltség is arra ösztönzi az alkotót, hogy műve minél nagyobb nyilvánosságot kapjon. Ebből következik, hogy a törvényjavaslat jelentős feladata a társadalmi és egyéni érdek összhangjának biztosítása. Jelentős feladat annak biztosítása, hogy a szerző érdekeinek tiszteletben tartásával érvényesüljön a társadalmi érdek is. Ennek az összhangnak megteremtése csak a szerzői jog korlátainak megvonásával vált lehetségessé. A szerzői jog körébe eső alkotások egy részének — bízunk abban, hogy mind jelentősebb részének — az egész társadalomra kiható mondanivalója van. Éppen ezért kívánatos és szükséges, hogy ez a hatás minél szélesebben és időben is minél gyorsabban gyűrűzzék tovább. E meggondolásból adódóan biztosítja a javaslat 17. §-ának második bekezdése a szabad, díjtalan, a szerző hozzájárulása nélküli felhasználási jogot iskolai oktatás céljára. Ügy gondoljuk, hogy a javaslatnak ezt az intézkedését íróink, művészeink, zeneszerzőink és tudósaink örömmel fogadják, hiszen nincs szebb feladat, mint a nép szolgálata, és meg vagyok győződve arról, hogy a magyar szerzők és alkotók túlnyomó többségének ez az emberi és művészi hitvallása is. Nincs szebb dolog, mint „ifjú szívekben élni" és egy egész népet „nem középiskolás fokon tanítani" — úgy, mint ahogy egykor József Attila ezt megálmodta. Meg vagyok győződve arról, hogy Darvas József, Szabó Pál, Veres Péter, Váci Mihály, Simon István is szívesen vállalják a szabad felhasználás jogi korlátait, még annak a megtisztelő honoráriumnak árán is, ha műveikből kötelező olvasmány vagy éppen érettségi tétel lesz. Ugyancsak közérdeket kíván szolgálni a javaslat (Szabó Pál: Ezek több része népi író.) akkor is, amikor a szabad felhasználási jogot kiterjesztik a népművelésre, a műkedvelő, öntevékeny művészeti csoportokra, a tudományos ismeretterjesztő előadásokra is. A törvényjavaslat 16—23. §-ai intézkedésükkel széles lehetőséget biztosítanak mai életünket tükröző alkotások széles elterjedésének, más részről ezen keresztül jó szolgálatot tesz művelődésügyi, politikai célkitűzéseink, iskolapolitikánk feladatainak hatékony megvalósításának.