Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2433 Âz Országgyűlés 31. ülése, szemben, annak a negyedik ötéves tervre kedvező kihatása lesz. Tisztelt Országgyűlés! Feszólalásomban egy , olyan területet is szükségesnek tartok érinteni, amely számunkra, Heves megyeiek számára az egyik legnagyobb gondot okozza, de mégsem csak Heves megyére szóló gond, hanem az ország minden területét érinti. Arról van szó, hogy a közelmúltban megvizsgáltuk a megyében levő önálló telephelyű minisztériumi gyáregységek helyzetét. A téma elemzését az indokolta, hogy a megye szocialista iparában a foglalkoztatottaknak 41 százaléka ebben a szervezeti formában dolgozik. A kép, ami a vizsgálat nyomán elénk tárult, igen változatos, de összességében nem kedvező. Azt a következtetést voltunk kénytelenek a tényekből levonni, hogy a reform ugyan eljutott a nagy vállalati központokig, ott azonban elakadt és. csak igen vékonyan jutott el a gyáregységekig. A gyáregységek helyzete többségében nem rendezett. Számos plyan megkötöttség tapasztalható, amely ellentmond a reform célkitűzéseinek és törekvéseinek, ami jelentős mértékben akadályozza a reform általános érvényű kibontakozását a nagy vállalati szervezeten belül. Jellemző a gyáregységekre— néhány kivételtől eltekintve —, hogy irányításuk tervutasításos módszer alapján történik, sőt a téglagyárak esetében napi részletezéssel. Nincs engedélyük, lehetőségük arra, hogy az átmenetileg szabad kapacitást — amit a vállalati központ nem tudott leterhelni — lekössék és így a foglalkoztatást teljesebbé tegyék, a termelést növeljék. Olyan esetekre gondolok itt természetesen, amikor az előállítható termékre megvan a piaci igény. Igaz, hogy alig ismerik a piaci igényeket a gyáregységek. A szükségesnél ma még nagyobb mértékben központosított a nagy vállalati szervezetben a gyáregységeknél megvalósuló beruházás, ami nehézkessé teszi a gyáregységek közvetlen részvételét az előkészítő intézkedések megtételében. Nem egy gyáregységünk van, amelynek számára még 1969-ben is állomány-csoportonként meghatározták a foglalkoztatható létszámot és átlagbért. A bérek elosztása terén kialakult gyakorlat még az egyenlősdi törekvéseket erősíti. Nem kielégítő a gyáregységek közvetlen anyagi érdekeltsége a vállalati jövedelmezőségben. Tapasztalataink szerint a gyáregységek nagyobb részénél a részesedés mintegy 30 százaléka csupán a saját eredmény, 70 százaléka pedig bértömeg alapján képződik, amely a nivellálódás irányába hat. Megítélésünk szerint a gyáregységek helyzetének rendezése szükséges és sürgős feladat. A kivételt képező néhány konkrét példa azt bizonyítja, hogy nemcsak lehetséges a reform alkalmazása a nagyvállalati rendszeren belül, nemcsak lehetséges a gyáregységek önállóságának növelése és érdekeltségének fokozása, hanem ez az egyetlen célravezető út. Ezt bizonyítja például az Egyesült Izzó gyakorlata, e vonatkozásban igen jó tapasztalatokat szereztünk. És végül szeretném szóvátenni: megítélésem szerint szükség van arra, hogy a különböző országos hatáskörű szervek vezetői jobban megértsék az ágazatukat ért észrevételek és bírála108 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTEStTÖ 1970. március 4-én, szerdán 2434 tok lényegét és célját. Gyakran keletkezik az embernek olyan érzése, hogy az érintett területek vezetői a tényleges hibákat is magyarázni törekszenek, védvén ágazatuk presztízsét. Magától értetődik, hogy azt a törekvést, amely az ágazatnak a jogtalan bírálattól való megvédésére irányul, támogatni lehet. De úgy érzem, az észrevételek az indokoltnál nagyobb arányban kapnak „jogtalan", „alaptalan" és egyéb hasonló minősítést. Nem lennék őszinte, ha nem mondanám el, hogy nem egyszer keletkezett bennem is, úgy tudom, más" képviselőtársakban is egyikmásik miniszter elvtárs felszólalása nyomán olyan érzés, hogy még a képviselőktől is védik ágazatukat, tárcájukat. Véleményem szerint nem a kritikával szemben kell védekezni. A képviselőktől sem kell a szaktárcát megvédeni, hanem a képviselőkkel és valamennyi érintett szervvel együttesen összehangolt, az eddiginél eredményesebb munkát hozó intézkedéseket kell tenni. Tisztelt Országgyűlés! A tárcákat érintő bíráló megjegyzéseim közben arra gondoltam, hogy van egy közmondás: akinek nem inge, ne vegye magára. De ezt a közmondást — úgy vélem — ki kellene egészíteni, valahogy így: akinek inge, az viszont viselje. A Minisztertanács beszámolóját elfogadom. (Taps) ELNÖK: Szólásra következik dr. Ortutay Gyula képviselőtársunk. DR. ORTUTAY GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Minisztertanács elnökének beszámolója jelentős összefoglalás volt, jövendő fejlődésünket is felvillantó, biztató, s egyben kritikus elemzés, örvendetes ez a nyílt és világos hangnem és arra kötelez, hogy mi is így vessük fel kérdéseinket, gondjainkat. Különben ez az időszak, ahogy közeledünk a felszabadulás 25. évfordulójához — ahogy Oláh elvtárs is említette — alkalmas arra, hogy egyszerre emlékezzünk is, a jövőt is szemügyre vegyük. Magam olyan kérdést vetnék fel, ami egyszerre a múlt és a jövő kérdése: közoktatásügyünk egyik fundamentális alkotásáról-, az 1945 után született általános iskoláról szeretnék szólani. * Az általános iskola neve, fogalma és művelődéspolitikai funkciója még a felszabadulás előtt megfogalmazódott és egyike volt azoknak a — merem állítani — forradalmi erejű elveknek, amelyekben már a felszabadulás előtt megegyeztünk volt, s a koalíciós idők is egyértelműen elfogadták. Az akkoriban kifejtett művelődéspolitikai, oktatásügyi elveink szerint az általános iskola kötelező nyolc osztályát úgy kell megvalósítanunk, hogy először egységes művelődési alapot, közös műveltségi anyanyelvet teremtsen, másodszor felfelé és ne lefelé nivelláljon, tehát az egész nemzet művelődési színvonalát emelje, harmadszor teremtse meg az alapját — éppen az előbbi követelmények valóra váltásával —, hogy a munkásosztály és a parasztság egyenlő esélyekkel induljon egy nyílt iskolarendszer legfelső fokára is. A cél tehát egyszerre volt művelődés-