Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

24=35 Az Országgyűlés 31. ülése, 1970. március 4-én, szerdán 2436 ügyi és ugyanakkor politikai. így törjük át és szüntetjük meg a volt uralkodó osztály művelő­dési monopóliumát és így szilárdítjuk meg leg­jobban a dolgozó osztályok hatalmát. Amikor ezt a koncepciót kialakítottuk, na­gyon is világos tudatában voltunk annak, hogy milyen nehézségekkel kell számolnunk az el­képzelt magas színvonalú, a felső tagozatában szakosított általános iskola megvalósítása során. Hiszen jól ismertük a falusi, tanyai iskolák hely­zetét, azokat az egytantermes iskolákat, ahol 110—120 gyermek szorongott az ócska kis padok­ban, és a tanító az elsőtől a hatodik elemistáig mind együtt tanította a gyermekeket, a felsze­relés, az iskolai könyvtár vagy hiányzott vagy tönkrement, és az iskola állandó vonása volt a kimaradozás, a negyedik osztály zöme is alig silabizált, de nem folytatom. És nem kell leírni a külvárosi sivár iskolák képét sem. A dolgozó osztályok gyermekei számára az alapfokú kép­zést is alig biztosították ezek az iskolák, csak a pedagógusok eléggé nem is méltányolható erő­feszítése segített, ilyen kiváló tanárokra, tanítók­ra mindnyájan emlékezhetünk. Éppen ezért állíthatjuk, hogy egy sor for­radalmi intézkedés mellett méltó hely illeti meg az általános iskolák megteremtését is. Része a felszabadulás utáni hatalmas társadalmi válto­zásnak, s alapja annak, hogy iskolarendszerünk minden tehetséget felemeljen, kiműveljen, alap­ja annak, hogy a nevelésen, oktatáson keresztül a politikai hatalom népünk kezében maradjon. Nem közömbös hát számunkra az általános iskola fejlődése, fejlődésének tempója, a peda­gógus munka eredményessége. Minden követ­kező oktatási fok minősége az egyetemekig, a legkülönbözőbb munkahelyekig ezen alapszik. Ezért kívánom most — tisztelt Országgyűlés — azokra a gondokra, elmaradásokra felhívni a fi­gyelmet, amelyek mind arra vallanak, hogy ál­talános iskoláink fejlődési tempója akadozik, el­marad a megkívánható mértéktől, egy szocialista társadalom igényeitől. Nem szólok most a vitat­hatatlan erdményeinkről, hiszen a felszabadulás előtti korszakkal össze sem hasonlítható, amit tettünk e 25 év alatt. De kiderülhet adatainkból, hogy nagyon sok a tennivalónk, nagyon sok a feladatunk még. A Művelődésügyi Minisztérium is, a me­gyei tanácsok is világosan látják az általános is­kolák nehéz gondjait, s a minisztérium egy igen gondos statisztikai felmérés birtokában elemez­te az általános iskolák elmaradását az elébe tű­zött társadalmi, pedagógiai céloktól. Magam is sokban ezekre az adatokra támaszkodom fel­szólalásom során. Jó lenne, ha a Művelődésügyi Minisztérium illetékes vezetőitől arra kaphatnánk választ — akár ebben a ciklusban is —, hogyan léphetünk gyorsabban előbbre ebből a nehéz helyzetből. Mert ma az általános iskoláink még korántsem mutatják azt a helyzetet — hogy szándékosan, tudatosan egy szélső példával kezdjem —, ami­vel a budapesti I. kerület dicsekedhetik. Itt az ál­talános iskolát minden iskolaköteles elvégzi és a gyermekek 99,1 százaléka tanul tovább. Egé­szen más képet mutat az ország egyik legna­gyobb megyéje, Bács megye — magam is ott vagyok képviselő —, ahol a nyolc általános is­kolai osztályt végzettek 80 százaléka fizikai dol­gozók gyermeke, s közülük csak 24 százalék je­lentkezett középiskolába, s hadd említsem meg, hogy a középiskolákból lemaradó, ahogy mon­dani szokták, lemorzsolódó gyermekek 60 száza­léka pedig éppen e fizikai dolgozók gyermekei. Mert a bajok eredete a többi között visszanyú­lik az általános iskolai képzésükig. Nem verseny­képesek már ezen a középfokon, elkedvetlened­nek, lemaradnak. Ugyanis e megyében az álta­lános iskolai tanulók 45 százaléka városi osz­tott, tehát alsó és felső tagozatú, 25 százaléka községi osztott iskolába jár, de 10 százalékuk községi, csak részben osztott, 20 százalékuk pe­dig külterületi, összevont tanulócsoportos isko­lában tanul, tehát 30 százalékuk igen kedvezőt­len körülmények között. A felső tagozatos isko­láknak 66 százaléka csak részben osztott, vagy egyenesen osztatlan iskola. A tanyai felső tago­zatos iskolások csupán 24 százaléka részesül szak­rendszerű oktatásban. Azt ne is említsem, mi­lyen alacsony a napközi ottfhoni elhelyezés a me­gyében, és mily kicsiny, alig haladja meg az 1 százalékot a diákotthonok aránya, pedig a me­gye nagy erőfeszítéssel, áldozattal, 1963 óta már 14 általános iskolai diákotthont hozott létre, dé még csaknem 5000 gyermek vár ilyen elhelye­zésre. Ez äz adat is, több más adattal együtt mu­tatja, hogy a megyék, a faluk nem bírnak ele­gendő erővel ilyen, központi segítséget is igény­lő feladatok megoldására. Nagyon rövidre fogva, ezt a képet mutatja megyénk, pedig nem is be­széltünk a tanítás hatékonyságának a problémái­ról, a nyolc osztályt el sem végzettek számá­ról, a képzettség nélküli iskolai oktatók nem je­lentéktelen számáról. Pedig ezek az adatok is fontosak, hiszen a Pedagógus Szakszervezet is aggodalommal látja, hogy a szakos tanítás alig haladja meg a 75 százalékot általános iskoláink­ban, és ez csak ennyit jelent különben, hogy a pedagógusnak van diplomája, de nem mindig arra a szaktárgyra, amit tanítania kell. És köz­ben növekszik a képesítés nélküli pedagógusok száma egyre több megyében. Hadd említem meg itt, hogy mind az általá­nos iskoláinkban, mind a középfokú oktatásban még mindig aggasztóan nagy pedagógusaink ta­nítási óraszáma. Ugyanakkor, amikor a Művelő­désügyi Minisztérium gondos kimutatása szerint az egy osztályra jutó tanulók átlagos száma — és ez mindig átlagszám — Borsod megyében 46, Hajdú-Biharban 46 fölött van, Pécs városában 47 fölött, Debrecenben egyenesen 55, Miskolcon pedig 56 fölött van ez a szám, s a megyék nagy átlagában 45 fölött van egy-egy osztály tanulói­nak a létszáma, csak Vas megye dicsekedhetik — megint csak statisztikai átlagban, nem az egyes faluk átlagában — a kívánatos, 30—31 fős osztálylétszámmal, ahol a tanítás, tanulás eredményességéről joggal beszélhetünk. Ha országosan vennők szemügyre a Műve­lődésügyi Minisztérium dokumentációját, a szél­ső jó és rossz értékek nem nagyon térnének el a Bács megyeitől, ami arra vaŰ* hogy a tanu­lóink számára tervezett általános iskola osztott, szakosított, felsőtagozatú formája még jó, ha kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom