Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1713 Az Országgyűlés 22. ülése, 1969. április 18-án, pénteken 1714 rendelkezésére, a fentiekben jelzett fontos kulturális, politikai célkitűzések megvalósításához. A Kulturális Alapból jelentős összeget, több mint 3 millió forintot fordítottunk külön az alkotók, írók és művészek kiemelkedő alkotásainak és teljesítményeinek honorálására, nívódíjak és más jutalmazások formájában. Államunk a nemzeti jövedelem növekedésének arányában egyre többet és többet fordít művelődésre és kultúrára. De még jobban meg kell becsülnünk az értékes alkotásokat és ezek létrehozóit, a szerzőket, szocialista nemzeti kultúránk gyarapítóit. Ennek formája a fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülés. Szerény mértékben megemelhettük a szépirodalmi, prózai és költői alkotások könyvkiadói ív-honoráriumának felső határát. Előreléptünk a színművek honorálásában is, anyagilag jobban ösztönözve az új magyar drámák szerzőit és csökkentve a korábbi kereseti aránytalanságot, amely a szórakoztató ipar kevésbé igényes termékeinek szerzői javára fennállott. Jól tudjuk, hogy vannak teendőink a honorárium-rendszer továbbfejlesztése érdekében. Ahogy anyagi lehetőségeink engedik, igyekszünk bővíteni, emelni az alkotások céljára rendelkezésre álló honorárium-kereteket. Addig is bátorítjuk a honoráriummal rendelkező kulturális műhelyeket és intézményeket arra, hogy jobban differenciáljanak a honorárium megállapításánál értékes és kevésbé értékes alkotások és művek között. Tisztelt Országgyűlés! A szerzői jogi törvényjavaslatról szóló előadói beszédem nem lenne teljes, ha nem emlékeznék meg itt az Országgyűlésen a magyar kultúra nemzetközi sikereiről. A felszabadulás után elsősorban a Szovjetunióban, majd a többi szocialista országban, az utolsó évtizedben azonban már a nyugati országokban is jelentős érdeklődés mutatkozik a magyar kulturális alkotások iránt. Ez az érdeklődés a szocialista országok részéről természetes, a nyugati világ részéről pedig az indokolja, hogy kultúránk — elsősorban irodalmunk — egy számukra ismeretlen és egyre fejlődő társadalom valóságáról ad hírt. Anélkül, hogy túl sok statisztikai adattal terhelném a tisztelt Országgyűlést, mégis engedjék meg, hogy néhány adatot idézzek annak alátámasztására, hogy az utóbbi években milyen mértékben nőtt meg külföldön a magyar irodalom és zene sikere. Amíg a Szerzői Jogvédő Hivatal 1961-ben még csupán 152 magyar mű külföldi felhasználására kötött szerződést, addig ez a mutatószám — a közbeeső évek során fokozatosan és folyamatosan — 1968-ra 516-ra emelkedett, ami világosan mutatja a magyar kulturális értékek iránti nemzetközi érdeklődés fokozódását. Ugyanez a hivatal szerzi meg a magyar könyvkiadók, színházak és hangversenyrendező szervek számára a külföldi művek magyarországi felhasználására vonatkozó szerzői jogokat. Az adatok azt mutatják, hogy a külföldi szerzők jogainak felhasználására kötött szerződések száma az 1961. évi 313-ról fokozatosan és folyamatosan 1968-ban 806-ra emelkedett. A nemzetközi szerződésekre vonatkozó mutatószámok egy másik vetülete a hivatal szerzői jog devizamérlege, amely ugyancsak pregnánsan tükrözi az 1960-as évek eleje óta bekövetkezett nagy fejlődést. A magyar művek külföldi eladásából származó devizabevétel 1961 óta csaknem háromszorosára emelkedett. Ugyanakkor devizakiadásaink nem csökkentek, sőt ugyancsak emelkedtek, mégis 1968-ban a kulturális devizamérleg nemcsak a szocialista, hanem a tőkés országok viszonylatában is aktívvá vált. Ez nem lebecsülendő tény, mert a kis országok szerzői-jogi devizamérlege szinte kivétel nélkül passzív; ezek ugyanis általában nagyobb mértékben szorulnak kulturális téren behozatalra, mint amilyen mértékben módjukban áll külföldön kulturális alkotásaikat elterjeszteni. Bartók és Kodály, valamint más magyar zeneszerzők műveinek nemzetközi sikere közismert. Az utóbbi években mind nagyobb érdeklődés mutatkozik külföldön a magyar zenepedagógiai művek iránt is. A magyar zene sikereihez felzárkózott a magyar irodalom is és ma már több olyan írónk van, akiknek művei számos országban, illetve nyelvterületen rendszeres időközökben látnak napvilágot. Igen nagy jelentőségű a magyar líra előretörése is. Klasszikus és élő költőink egész sorát ismerik már különböző országokban. Egyes magyar színdarabok jelentős sikereket értek el a szocialista országokban, de nyugaton is számos országban. A magyar kultúra megbecsülését jelentette — egyebek mellett — a magyar—szovjet szerzői jogi egyezmény megkötése, amire 1967-ben került sor. Az egész világon mi voltunk az elsők, akik nemzetközi szerzői jogi egyezményes kapcsolatba kerültünk a Szovjetunióval. Az egyezmény megkötésével a magyar és szovjet szerzők jogos igényeinek kielégítését biztosítottuk és az 1968. január 1-én életbe lépett egyezmény végrehajtásával a szerzői érdekeket a gyakorlatban is kölcsönösen megvédjük. A magyar irodalom és zene számára óriási lehetőségeket nyújt a hatalmas Szovjetunió és minden reményünk megvan arra, hogy a szerzői jogi egyezmény még hathatósabban elő fogja mozdítani kulturális értékeink megismerését a Szovjetunió népei részéről. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat legfőbb céljait tehát a következőkben foglalhatom össze: Tekintettel a társadalom és a kultúra fejlődésére, olyan korszerű szabályozást kíván nyúitani, amelyben a szerzői jog a kultúra — és ezzel közvetve a társadalom és a gazdaság — új hajtóerejévé válhat. Azt célozza és arra ad lehetőséget, hogy jó alkotások szülessenek és ezek eljussanak a tömegekhez. összhangot kíván teremteni az alkotók jogai és a társadalom érdeke között. Végül az alkotók fokozott megbecsülésére ad az eddigieknél kielégítőbb szabályozási lehetőségeket. Véleményünk szerint az új törvény el fogja érni a kitűzött célokat, segíteni fogja az irodalom, a művészetek és a tudomány fejlődését. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a szerzői jogról szóló törvényjavaslatot a kulturális és