Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2431 Az Országgyűlés 31. ülése, 1970. március 4-én, szerdán , 2432 tékelik. Ügy ítélik meg, hogy a kormány a valóságos helyzetből indul ki, józan mértékkel veszi számba helyzetünket, lehetőségeinket és nem illúziókra, hanem az élet valóságos tényeire, lehetőségeinkre építve teszi meg intézkedéseit. Egyetértésre talál az a bátorság is, amellyel a kormány kezdeményezi az adott időszakban szükséges olyan lépéseket is, amelyek nem találnak azonnal teljes megértésre. Hozom a mindannyiunk által egyformán jólismert konkrét példát, a gazdasági mechanizmusunk reformjára vonatkozó intézkedéseket. Amikor az első intézkedések napvilágot láttak, akadtak, akikben — különböző megfontolásokból — aggályok keletkeztek, akik úgy vélték, hogy ez a reform nem vagy nem mindenben felel meg a szocializmus építése követelményeinek, túlzottan merész vállalkozás, túlzottan nagy kockázat. Részben a reform bevezetését előkészítő tevékenység, de elsősorban a reform kétéves gyakorlati tapasztalatai a kérdést egyértelműen és véglegesen eldöntötték, s bár igaz — a Minisztertanács beszámolója is kellő hangsúllyal beszélt erről —, reformunk ma még nem fejti ki teljes mértékben hatását, bőven van még tennivalónk további tökéletesítésében, hatékonyságának növelésében, mégis egyértelműen megállapítható: az aggályok nem igazolódtak. A tények alapján az aggályoskodók álláspontja is megváltozott és ma már ők is elismeréssel szólnak arról a józan bátorságról, amellyel a kormány idevonatkozó intézkedéseit előkészítette és megtette. • Megyénk dolgozói — miközben nemcsak szavakban juttatják kifejezésre elismerésüket, a kormány által folytatott politikával, hanem el' ismerésre méltó, sőt helyenként kiváló eredmények is születnek annak gyakorlati megvalósításában — egyidejűleg kinyilvánítják azon véleményüket, hogy a helyes politika még következetesebb végrehajtását igénylik. Ügy ítélik meg — és tegyük hozzá, reálisan — hogy a végrehajtás nem mindenben felel meg a helyes célkitűzéseknek, a gyakorlati munka nem mindig hozza azokat az eredményeket, amelyeket az előirányzatok tartalmaznak. Igaz, az eredményeket illetően helyenként túlzottan nagyok az elvárások, sőt nem egyszer illúziók is keletkeznek. Amit hangsúlyozni szeretnék, a dolognak nem ez az oldala, hanem az, hogy tapasztalataink szerint dolgozóink az esetek túlnyomó többségében jogosan bírálják munkánk fogyatékosságait. Többségükben jogosak a gazdasági vezetőket ért bírálatok. Az ipari és mezőgazdasági üzemekben, a termelő szférába tartozó különböző vállalatoknál á munkaszervezés ma még nem éri el azt a fokot, amelyre nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy megfelel az adott körülményeknek és a mai követelményeknek. Heves megye üzemeiben ugyanazok a fogyatékosságok találhatók a termelékenység, a bérezés és a munkafegyelem terén, mint amiről Fock elvtárs beszélt. Sajnos, van még alapja a jogos bírálatnak az államigazgatás helyi szerveinek tevékenységével kapcsolatban is. Távolról sem veszett még ki a bürokratizmus — bár az ellene folytatott rendszeres küzdelem figyelemre méltó eredményekkel járt —, ezen felül találkozunk még az ügyek nem kellő korszerűséggel történő intézésével. És tegyük hozzá: jogosan éri bírálat a politikai munkát is, amelynek hatékonysága szintén hagy kívánni valót maga után. Egyetértésben megyénk dolgozóival, feltétlenül szükségesnek tartom a vezetés javítását a gazdasági egységekben és az állam helyi szerveiben és még céltudatosabbá, rendszeresebbé kell tennünk a területi párt és társadalmi szervek szervező, segítő, ellenőrző tevékenységét. Tisztelt Országgyűlés! Annak a bizalomnak a talaján, amelyről már szólottam, szükségesnek tartom elmondani: úgy vélem, van még lehetőség és szükség a kormányzati munka további javítására is. Alapot adnak néhány észrevételre Fock elvtárs befejező szavai is. Űgy látom, mindenekelőtt arra van szükség, hogy a minisztériumok és egyéb országos hatáskörű szervek tevékenysége tartalmában és ütemében jobban összhangban legyen a kormány célkitűzéseivel, törekvéseivel. Lehet, hogy első pillantásra ez az igény különösnek tűnik, azok azonban, akik az állami munkában bizonyos ismeretekkel rendelkeznek, tudják, hogy, sajnos, az egyes minisztériumok tevékenysége számos részkérdésben nem pontosan tükrözi a kormány törekvéseit, nem mindenben azt a hatást váltja ki, amelyet a kormány el szándékozik érni. Elő fordul az is, hogy miniszteri végrehajtási rendeletek nem pontosan felelnek meg a magasabb jogszabályoknak, amiből a végrehajtás során sok félreértés, zavar és nem egy esetben jogszabálysértés is származik. Esetenként a miniszteri végrehajtási rendeletek kiadása nem követik nyomon a magasabb jogszabályokat, ami nyilvánvalóan akadályát képezi a végrehajtásnak, majd olyan nem kívánatos helyzetet teremt, hogy hónapokra visszamenőleges hatállyal kell alkalmazni, ami egyrészt lehetetlenség a már lezárt ügyekben, másrészt jogbizonytalansághoz vezet és lehetőséget teremt kibúvókra is. Az utóbbi években figyelemre méltó az előrehaladás az országos hatáskörű szervek és a területi állami szervek közötti együttműködésben. Tapasztalataink szerint azonban az ágazati szemlélet a szükségesnél még mindig erősebb, a területi elv ma még sokkal nagyobb mértékben elv, mintsem gyakorlat. A Minisztertanács beszámolójában szó esett negyedik ötéves tervünk előkészületi munkáiról és célkitűzéseiről. Ezt a részt hallgatván arra gondoltam, vajon sikerül-e ennek az ötéves tervnek az előkészítésében jobban összehangolni a területi és az ágazati elvet, sikerül-e a területek fejlesztésének egységesebb koncepcióját kidolgozni és érvényesíteni. Félreértés ne essék, nem ágálok az ágazati szemlélet, az ágazati politika ellen, de kétségbe vonom az ágazati szemlélet egyedüli helyességét és szükségesnek tartom a területi elv és az ágazati elv egyidejű, jól összehangolt alkalmazását. Minden megyének vannak olyan tartalékai, amelyeket a megyei szervek ismernek a legjobban és amelyeknek a kiaknázása jól beleilleszthető a népgazdasági tervekbe. Meggyőződésem, hogy amennyiben a Minisztertanács e vonatkozásban fokozza igényét az országos és a helyi szervekkel