Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1711 Az Országgyűlés 22. ülése, 1969. április 18-án, pénteken 1712 olyan nagy mennyiségben használnak fel szerzői műveket, hogy ez úgyszólván lehetetlenné teszi minden esetben az általános szerzőjogi kötöttségek alkalmazását. E kérdés körül a törvény előkészítése során, amikor a művészeti szövetségekben a tervezetet megvitattuk, komoly vita alakult ki, de végül is alapos meggondolás után a törvényi engedély bevezetését javasoljuk, mert ez nálunk is a rádió és a televízió jelentős, közérdekű tevékenységének előmozdítását fogja szolgálni. Egyébként az említett törvényi engedélyt valamennyi újabb szocialista szerzői jogi szabályozás megadja a rádió és a televízió számára. A szerzők jogaira van figyelemmel ezzel kapcsolatban a javaslatnak az a rendelkezése, hogy a rádiót és a televíziót például a színházi előadások közvetítése tekintetében ez a jog nem illeti meg, ha a szerző és a színház között kötött szerződés a közvetítést kizárta vagy korlátozta. Az előkészítés során a másik, hosszú időn keresztül vitatott probléma volt a védelmi idő kérdése. A szerzői jog sajátos vonása, hogy a szerző halála után meghatározott időn keresztül a szerző jogutódai, rendszerint örökösei rendelkeznek a mű felhasználása felől, hozzájárulásuk fejében élvezik a befolyó szerzői jogdíjakat. A védelmi idő jelenlegi törvényünk szerint a szerző életére és halála után 50 esztendőre terjed ki. Ez megfelel az általános nemzetközi gyakorlatnak és több szocialista ország is azonos oltalmi időt biztosít a szerzők alkotásai számára. Az előkészítés során felmerült az a gondolat, hogy a védelmi időt 25 évre kellene leszállítani, tekintettel arra, hogy — különösen a szerző halálát követő 25 év eltelte után — egyes esetekben az elhalt szerzőtől már távoleső örökösök részesülnek szerzői díjban. Alapos megfontolás után a törvényjavaslatban mégis a jelenlegi 50 év védelmi idő fenntartását javasoljuk, elsősorban nemzetközi érdekeinkre való tekintettel. Egyrészt a Berni Unió 1967. évi stockholmi revíziója során az új szövegben kötelezővé tették a minimális 50 évi védelmi időt, tehát a védelmi idő leszállítása esetén a Berni Unió legfrissebb szövegéhez nem tudnánk csatlakozni. Másrészt pedig a magyar kulturális értékek nemzetközi terjesztésének nagyarányú fellendülése— amiről külön fogok beszélni, — arra mutat, hogy a védelmi idő leszállítása esetén jelentős devizabevételektől is megfosztanánk magunkat. Fontos kérdés volt az előkészítés során a munkaviszonyban alkotott szerzői művekre vo-, natkozó jogviszonyok rendezése. A technikai fejlődés és más okok következtében mind gyakoribbá válik, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló alkotások munkaviszony keretében jönnek létre. Ezekkel a társadalmi fejlődés eredményeként megváltozott viszonyokkal számol a javaslat, amikor régóta hangoztatott kívánalmaknak megfelelően rendezi a munkaviszony keretében alkotott művekkel kapcsolatos kérdéseket. A javaslat abból az elvből indul ki, hogy a kollektívában kifejtett szerzői tevékenységben is egyéni alkotó munka nyilvánul meg, és ezt védeni kell. Másrészt számolni kell azzal, hogy ezt a munkát szocialista körülmények között állami és társaídalmi szervezetek teszik lehetővé és segítik elő abból a célból, hogy a munka eredménye társadalmilag felhasználásra is kerüljön. Véleményünk szerint a törvényjavaslat vonatkozó rendelkezései megfelelően szolgálják az alkotói és a munkáltatói érdekek összhangba hozatalát. A szerzői jog fejlődése világszerte felvetette az előadóművészi teljesítmények védelmének kérdését is. A javaslat ebben a vonatkozásban is előrelépést jelent, amikor kimondja, hogy az előadóművész (együttes esetében a vezető és a szólisták) engedélye szükséges ahhoz, hogy az előadást forgalombahozatal vagy nyilvános előadás céljára rögzítsék, vagy rögzítés nélkül távollevők számára közvetítsék. Az ilyen felhasználásért az előadóművészt általában díjazás illeti. A javaslat az előadóművészek személyi jogait is biztosítani kívánja. Végül ebben a körben kiemelem a törvényjavaslatnak az ipari formatervek szerzői jogi védelmével kapcsolatos új rendelkezését. Ezt a felhasználási módot az ipari termékek iránt megnyilvánult esztétikai követelmények alakították ki. E követelményeket a gyártó iparnak társadalmi igényként el kellett ismernie és kielégítésükről a tervező művészek foglalkoztatása útján gondoskodik. Az ezzel összefüggő szerzői jogi szabályozás természetesen elkerülhetetlenné teszi a szerző és az ipari termelési érdekek bizonyos összeegyeztetését. Tisztelt Országgyűlés ! A szocializmus építésében jelentős szerepe van a kultúrának, az irodalom, a művészetek és a tudomány alkotásainak, valamint ezek terjesztésének. Hazánkban az általános műveltség állandó emelkedése népünk legszélesebb rétegeit mind nagyobb mértékben teszi alkalmassá az igényesebb kulturális értékek befogadására. Ebből nyilvánvaló, hogy a szerzői jogi törvénynek a végrehajtási rendeletekkel és a honoráriumszabályzatokkal együtt olyan hatást kell gyakorolnia, hogy szellemi alkotóinkat magasabb színvonalú, értékesebb kulturális alkotások létrehozására ösztönözze. A szocialista tudat, a közgondolkodás fejlesztése államunk számára nem kereskedelmi, hanem politikai és társadalmi kérdés. Ebből az alapelvből világosan következik, hogy nálunk a kultúra alkotásai az új gazdasági irányítás körülményei között sem tekinthetők egyszerűen árunak. A kultúra termékeit nem szolgáltatjuk ki a piac spontán igényeinek. Éppen ellenkezőleg: a szerzői jog eszközeivel is az eddigieknél még hatékonyabban kívánjuk támogatni az eszmeileg és művészileg értékes művek létrejöttét és széles körű terjesztését. Ezért új ösztönzőket iktattunk be, mindenek előtt az alkotás és a szolgáltatás területén. Ilyen ösztönző például a kulturális alap és járulék. Az elmúlt évben több mint 30 millió forintot fordítottunk a Kulturális Alapból eszmeileg és művészileg értékes alkotások létrehozásának, propagálásának és a közösséghez való eljuttatásának segítségére. Erre a célra az 1968-as költségvetés tárgyalásakor az Országgyűlés 10 millió forintot szavazott meg, ez volt az „alaptőkénk", ehhez még különböző egyéb forrásokból, például a kulturális járulékból jelentős összegek álltak a Kulturális Alap