Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2407 Az Országgyűlés 31. ülése, 1970. március 4-én, szerdán 2408 szemben 317—318 ezer lakás épül fel. Az eredményekkel még mindi,g nem lehetünk elégedettek, és .a negyedik ötéves tervben ezen a területen is nagyobb feladatokat tűzünk magunk elé. 1968-ban a reform bevezetésekor a kormányzat a kibontakozás egyik legfontosabb feltételének a lakosság javuló ellátásának biztosítását tekintette. Ennek érdekében az előkészítés időszakában hatékony intézkedéseket tettünk, és ezek eredményeként a reform indulásakor a kereskedelmi vállalatok megfelelő raktárkészlettel és, áruválasztékkal rendelkeztek. 1968-ban az áruellátás az előző évekhez képest észrevehetően javult, keresett és korszerű termékek kerültek forgalomba, és csökkent a hiánycikkek köre. Ennek érezhetően kedvező volt a hatása a lakosság hangulatára, a bizalom megerősödésére.* A növekvő jövedelmekkel együtt 1969-ben a kiskereskedelmi forgalom növekedése is meggyorsult; folyó áron körülbelül 10 százalékkal emelkedett. Az áruellátás egészében megfelelő volt, a várt további javulás azonban nem következett be. Vonatkozik ez mindenekelőtt a ruházati termékek egy részére, különösen a kisebb keresettel rendelkező emberek igényeinek kielégítésére. Ez a helyzet az esetek túlnyomó többségében objektív okokkal nem magyarázható, mert a hiányzó termékek nagy részének előállítására szükséges termelő kapacitások rendelkezésre állnak. Az országgyűlésben legutóbb a költségvetési vita során — azt megelőzően pártunk Központi Bizottságának novemberi ülésén — ez a kérdés éles megvilágításba került. A kormány megtárgyalva a kialakult álláspontokat, úgy döntött, hogy el kell érni a lakosság ellátásának kiegyensúlyozottságát, az alacsonyabb jövedelmű rétegek igényeit is megfelelőbben ki kell elégíteni, növelni kell az olcsóbb áruféleségek kínálatát. Az ipari minisztériumokat, valamint a Beikereskedelmi Minisztériumot ezeknek megfelelő intézkedések megtételére köteleztük. A Belkereskedelmi és a Külkereskedelmi Minisztérium feladatává tette, hogy teremtse meg a lakosság ellátása és az exportkövetelmények teljesítése közötti összhangot. A szolgáltatások fejlesztéséről, valamint a belkereskedelem és a szolgáltatások körében alkalmazandó ár- és hitelpolitikáról is intézkedett. Az 1970. évi népgazdasági terv — a harmadik ötéves terv befejező évében — a fogyasztási cikkekben az ellátás jelentős javítását irányozza elő, különösképpen az alacsonyabb keresetű dolgozók igényeinek kielégítésére. A tervben előirányzott termelési, forgalmazási feladatok reális tennivalókat tűznek a gazdálkodó szervek elé. Talán korai még — három hónap után — véleményt mondani, mégis megkockáztatom a kijelentést; véleményem szerint valamelyes javulás már tapasztalható. Minden ország fejlesztési ütemének egyik jelentős mércéje a nemzeti jövedelemből a felhalmozásra fordított rész. A felhalmozás a tervezett 17 százaléknál, sőt a nemzeti jövedelem emelkedésénél is gyorsabban nőtt. Ez lényegében azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelem egységnyi részének létrehozásához a korábbinál nagyobb felhalmozásra volt szükség. Ez nem örvendetes dolog. A felhalmozás hatékonyságának pozitív vonása viszont, hogy a tervidőszak második felében a készletgazdálkodás — intézkedéseink hatására — kedvezőbben alakult; a felesleges készletek növekedése csaknem teljesen megállt. Harmadik ötéves tervünk a népgazdaság fejlesztésére 250—260 milliárd forint beruházást irányzott elő, ami a jelenlegi árszinten mintegy 290 milliárd forintnak felel meg. A számítások szerint ennél 17—18 százalékkal magasabb, mintegy 340—345 milliárd forint teljesítés várható. A jelenlegi beruházási igények jóval nagyobbak annál, mint amit ki lehet elégíteni. Különösen vonatkozik ez az építési igényekre. Például 1968-ban és 1969-ben az építőipar évenként mintegy 8—9 milliárd forint összegű szerződési ajánlatot utasított el. Ennek ellenére a megengedhetőnél jóval nagyobb az egyidőben folyamatban levő építkezések száma. A beruházások befejezetlen állománya — bár az utóbbi időben némi javulás van — azonos áron számítva, 1969ben mintegy 70—80 százalékkal nagyobb az 1965. évinél. Éppen ezért indokolt, továbbra is a beruházások koncentrációjára törekednünk, ezért írtuk szigorúan elő, hogy ez évben a nagy állami beruházásokból 29-et be kell fejezni és csak hét újabbat lehet megkezdeni. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! Beszámolómban külön hangsúlyt szeretnék adni gazdálkodásunk egyik igen negatív vonásának, a termelékenység alakulásának. Az elmúlt négy esztendőben a termelékenység az iparban éves átlagban az előirányzott négy és fél százalék helyett három százalékkal emelkedett. Az éves átlag azonban elfedi azt a tényt, hogy a termelékenység 1968-ban mindössze 1 százalékkal, 1969-ben pedig egyáltalán nem emelkedett. A termelékenység növekedését gátló okok nagy része időleges és megszüntethető. Vállalataink zöme képes lenne növekvő feladatait változatlan vagy csak kis mértékben emelkedő létszámmal, tehát növekvő termelékenységgel teljesíteni. Ahhoz, hogy a termelő üzemek a munka termelékenységének emelésében számottevő eredményeket érjenek el, behatóbban kell foglalkozniuk a munkaszervezéssel, a normák karbantartásával, és fokozva az anyagi érdekeltséget és megszilárdítva a munkafegyelmet, a dolgozóktól hatékonyabb munkát kell elvárniuk. Általános tapasztalat, hogy a vállalatok nem használják ki megfelelően a bérek és a részesedési alap adta ösztönzési lehetőségeket. Sok helyen előfordul, hogy azoknak a bérét emelik — függetlenül munkájuk mennyiségétől és minőségétől —, akik a vállalattól való kilépéssel fenyegetőznek, ahelyett, hogy a béreket a végzett munka és a vállalathoz való hűség arányában differenciálnák. Azok a változások, amelyeket a jövedelemszabályozás rendszerében és a részesedési alap felosztásánál ez év elején bevezettünk, kedvezőbb feltételeket teremtenek a kívánatos anyagi érdekeltség hatékonyabb érvényesítéséhez. lntézkedéseinkkel azt kívánjuk elérni, hogy a vállalatok legalábbis megfontolás tárgyává tegyék a létszám növelését. A vállalatok helytelen munkaerő-gazdálko-