Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1709 Az Országgyűlés 22. ülése, x tan és a vagyoni jogoktól elválasztva védelemben részesíti a személyhez fűződő jogokat, éspedig mind a szerző életében, mind a szerző halála után. A jelenleg még életben levő szerzői jogi tör­vény ezekről a személyhez fűződő jogokról egy­általán nem rendelkezik, ezért a törvényjavaslat alapvető fontosságú része ezeknek a jogoknak pontos és részletes kodifikálása. A személyhez fűződő jogok sorában az első és talán a legjelen­tősebb jog annak eldöntése, hogy a művet a szerző társadalmi felhasználásra alkalmasnak, késznek találja-e, és ehhez képest hozzájárul a mű nyil­vánosságra hozatalához. Ebben a szabályban az alkotó akaratának társadalmi megbecsülése nyil­vánul meg. A személyiségi jogok csoportjában fontos jogosítvány továbbá, hogy a szerzőt meg­illeti a jog, hogy művén szerzőként feltüntessék, sőt a szerzőt akkor is meg kell jelölni, ha a mű­ből csak valamely részlet felhasználására, a mű ismertetésére, vagy a műből idézetek közlésére kerül sor. A személyhez fűződő jogok sorában ugyancsak jelentős helyet foglalt el az a rendel­kezés, hogy a szerzők művét — engedélyük nél­kül — nemcsak felhasználni, de megváltoztatni sem szabad. Előfordulhatnak olyan esetek is, amikor a szerző akár művészi felfogásának meg­változása, akár korábbi nézeteinek módosulása miatt, vagy más alapos okból nem kívánja mű­vének további felhasználását engedélyezni. En­nek megfelelően ilyen esetekben a törvényjavas­lat biztosítja a szerző számára a visszavonás jo­gát, vagyis a szerző alapos okból megtilthatja művének egyébként jogszerű további felhaszná­lását. A törvényjavaslatnak a személyhez fűződő jogokról szóló fejezetében olvasható az a fontos rendelkezés, hogy a szerző ezeket a jogait másra nem ruházhatja át és róluk nem mondhat le. Ezeknek a jogoknak a gyakorlására a dolog ter­mészeténél fogva életében a szerző hivatott. A szocialista jogfelfogás szerint ezek a személyhez fűződő jogok időben korlátlanok is, ezért a szerző halála után is védelemre méltóak. A törvényja­vaslat azt a megoldást választja, hogy a vagyoni jogok védelmi ideje alatt, tehát a szerző halálát követő 50 éven keresztül ezeket a jogokat azok gyakorolhatják, akik öröklés címén a szerzői jog vagyoni részét megszerezték. Jogszabályalkotásunkban alapvető elvi és politikai célkitűzés, hogy a törvényhozó a meg­felelő jogos magánérdeket összhangba hozza a közérdekkel, a társadalmi érdekkel. Ez különö­sen jelentős feladat volt a szerzőjogi törvényja­vaslat előkészítése során, amikor is koordinálni kellett a jogos szerzői érdekeket a felhasználó ál­lami szervek indokolt igényeivel. A rendezés elvi alapjainak kimunkálásakor hangsúlyoznunk kellett, hogy a művészi-kulturá­lis alkotó munkát a mi társadalmunkban semmi­képpen sem tekintjük valamiféle magánszektor jellegű „termelésnek", amelynek adóztatása el­vileg és gyakorlatilag azonos lehetne — például — egy műanyaggyártó kisiparos adóztatásával. Az alkotó munkának ilyen megközelítése telje­sen elhibázott lenne. Természetesen ennek hang­súlyozása nem jelenti azt, hogy magán a kultu­rális tevékenységen belül nincs különbség a tár­1969. április 18-án, pénteken 1710 sadalmi hasznosság szempontjából a különböző alkotások között. Sőt azt is meg kell mondani, hogy nem minden kultúra, ami nyomdafestéket, papírt vagy vásznat kap. A társadalmi hasznos­ság és művészi színvonal tekintetében jelentkező különbözőségeket egyre érzékenyebben fejezi ki az a differenciáló gyakorlat, amely a honorá­riumban, a prémiumkeret, a nívójutalmak, a kü­lönböző erkölcsi és anyagi juttatások elosztásá­ban érvényesül. Elveinkben és gyakorlatunkban tehát szó sem lehet arról, hogy a jogi formulák eltüntessék a szocialista és nem szocialista, a jó és a szürke alkotások közti különbségeket. Az alkotó jogos magánérdeke és a társa­dalmi érdek között nincs feloldhatatlan ellentét, hiszen a társadalomnak és a szerzőknek egyaránt érdeke a minél magasabb szintű kulturális érté­kek megalkotása. A gyakorlatban azonban elő­fordul, hogy ezek az érdekek összeütköznek egy­mással. Ezt az érdek-összeegyeztetést a törvény­javaslat teljes mértékben nem is végezhette el, mert általános törvényalkotási elveinknek meg­felelően az új szerzői jogi törvény is úgynevezett kerettörvény lesz, amely csupán a legfontosabb alapelveket és rendelkezéseket tartalmazza. Ezért lesz különösen nagy jelentősége a törvényt ki­egészítő, a kormány által meghozandó végrehaj­tási rendeleteknek és a művelődésügyi miniszter által kiadandó honorárium-szabályozóknak. Ter­mészetesen a kormány végrehajtási rendeletei­nek kidolgozása során ugyanúgy igényelni fog­juk a különböző művészeti szövetségek és a mű­vészeti dolgozók érdekvédelmi szervezetének al­kotó közreműködését és segítségét, mint ahogy magának a törvénynek az előkészítése során is tettük. A Kormánynak az a szándéka, hogy az ily módon elkészült végrehajtási rendelkezési tervezeteket konzultálás céljából megküldi a kul­turális és jogi bizottságnak, kérve, hogy véle­ményt mondjanak a tervezett intézkedésekről még azok kormányhatározattá emelése előtt. Az alól az általános szabály alól, hogy a szerző művét engedélye nélkül nem szabad fel­használni, a már nyilvánosságra hozott művek tekintetében a törvényjavaslat a társadalom ér­dekében bizonyos kivételeket állapít meg. Ezeket a kivételeket, amelyeket a javaslat a szerzői jog korlátainak nevez, a törvényjavaslat pontosan meghatározza, nehogy bárki is ezekkel a rendel­kezésekkel a szerző terhére visszaélhessen. E korlátok közül különösen nagy jelentőségű a tör­vényjavaslatnak az a nálunk teljesen új rendel­kezése, amely feljogosítja a rádiót és a televíziót, hogy a szerző hozzájárulása nélkül is felhasznál­hatja a már nyilvánosságra hozott művet, ha a szerző részére megfelelő díjat fizet. Ez az úgy­nevezett törvényi engedély esete, amikor a szerző felhasználási engedélyét a törvény rendelkezése pótolja. Ez a törvényi engedély arra az esetre vonatkozik, amikor a rádió, vagy a televízió a korábban nyilvánosságra hozott művet változat­lan formában kívánja sugározni, illetőleg nyil­vános előadást kíván közvetíteni. Az adaptáció­hoz, átdolgozáshoz, irodalmi műnek hang játékra, tv-filmre, tv-játékra való feldolgozásához azon­ban továbbra is szükség lesz a szerző előzetes engedélyére. Ennek a kivételes szabályozásnak az az alapja, hogy a rádióban és televízióban 75*

Next

/
Oldalképek
Tartalom