Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-30

2365 Az Országgyűlés 30. ülése, 1969. december 12-én, pénteken ' 2366 káros hatása ismert: elsősofban Budapest túl­zsúfoltsága. Ugyanakkor tegnap azt hallottuk, hogy ezzel egyidőben egyes iparágak Budapes­ten elnéptelenednek. Ez súlyos ellentmondás, amely semmi esetre sem szolgálja népgazdasá­gunkat. Lehet, hogy következetesebb magatar­tás esetében a fővárosban néhány százalékkal kevesebb lenne a lakosság száma, ami már azt jelentené, hogy nem csordul ki a pohár. •Ha az okokat vizsgáljuk, a következő ered­ményre jutunk. A kitelepítés vagy máshova te­lepítés elmaradása legtöbbször a népgazdasági érdekre való hivatkozás volt, ami több esetben helytálló volt. Más esetekben ez csak részben igazolódott, vagy mint néhány eset és a mai helyzet mutatja, éppen nem igazolódott. Ha a konkrét esetek kísérő jelenségeit vizsgáljuk, olyan dolgokra is rábukkanunk, hogy egy-egy adott időben és esetben azok a gazdasági egy­ségek maradtak bent a fővárosban, a kitelepí­tésre soroltak közül, amelyekhez akkor éppen abban az időben, annak az irányítási rendszer­nek megfelelően bizonyos előnyök is hozzáta­padtak. Ilyen volt például a létszám, béralap, és legtöbbször jelentős mértékben az akkor még egyértelműen ingyenes beruházások. Ma a decentralizálásra vagy éppen kitele­pítésre érett gazdasági egységekhez is tapadhat egy ilyen előny, mégpedig a nyereség. Nem lenne jó sem a fővárosnak, sem a vidéknek, leg­kevésbé a népgazdaságnak, ha ez akadályát ké­pezné ennek a szükségszerű gazdasági folyamat­nak. Mindezt nem alaptalanul mondtam el. Van­nak jelek, amelyek az amúgyis elég bátortala­nul megindult előkészítő, felmérő munka során arra figyelmeztetnek, hogy egy-egy vállalat, gyárrészleg sorsát, jövőbeni hovatartozását az döntheti el, hogy milyen a pillanatnyi állapota, prosperitása. A területi fejlesztés gondjáról szeretnék még szólni. Az új irányítási rendszer elveiből, de a költségvetés indokolásából is tudjuk, hogy en­nek szerepe már ma is jelentős és még inkább azzá válik. Ez egyúttal igen problematikus kér­dés és izgalmas költségvetési elosztási, érdekelt­ségi viszonyokat foglal magában. Nem véletlen, hogy amikor egy-egy ülésszakon mi, képviselők felszólalunk, különféle indokokkal elmondjuk működési területünk problémáit, lehetőleg iga­zolva azt, hogy a mi területünk ilyen vagy olyan megoldása éppen a legfontosabb a soron levő fel­adatok közül. Ki úgy érvel, hogy az ő megyéje szegény mezőgazdasági megye, ki úgy, hogy a nagy bevándorlás miatt éppen a lakáshelyzet a legrosszabb, vagy éppen az energiahordozók vál­tozása igényel jelentős összegeket ipartelepítésre, stb. Ez természetes állapot és hasznos is, mert segíti a tényleges helyzet reális feltárását, az op­timális intézkedések kimunkálását és azok meg­valósítását. A területpolitika ilyen jellegű fel­fogásának lehet és van bizonyos árnyoldala is. Ezt úgy tudnám megfogalmazni, mint egy bizo­nyos fajta egyenlősdire való törekvést. Félreér­tés ne essék : nem az ellen a szükséges és egész­séges nivellálódás ellen kívánok szólni, amely folyamatosan eltüntet bizonyos fehér foltokat, amely közelíti egymáshoz a kommunális, szo­ciális és kulturális színvonalat, azt a sok-sok más tényezőbeli különbséget, amelyek megha­tározzák az életkörülmények milyenségét. Az el­len emelnék szót, ha ezeknek a különbözőségek­nek a megszüntetését csupán az elosztás vagy az újraelosztás szférájában vélnénk megtalálni, elszakítva egy-egy terület gazdasági tevékeny­ségének hatékonyságától. Általában ez az egyen­lősdinek a jele, s mindent az elosztással vél megoldani. Természetes dolog, hogy egy-egy tör­ténelmileg fejletlen terület részvétele a nemzeti jövedelem termelésében, arányosan nagyobb, mint egy gazdaságilag kevésbé fejlett területé, és természetes az is, hogy ennek egy részét át­veszik e területek gazdasági és egyéb vonatko­zású fejlesztésére. Ez a szocialista építés ter­mészetes velejárója. De törekedni kell arra, hogy egy-egy terület általános fejlődése legyen szo­ros kölcsönhatásban a területen folyó gazdálko­dás hatékonyságával. Legyén követelmény, hogy egy-egy terület gazdaságföldrajzi sajátosságait, az ott felhalmo­zódott szaktudást, a gazdálkodásban a pozitív tradíciókat, az új iránti fogékonysággal páro­sulva optimálisan használják ki, gyümölcsöztes­sék. Ebben viszont ne legyen különbség az ilyen vagy olyan jellegű területek között. Ahol e kö­vetelmények nem teljesülnek egy meghatáro­zott követelményszinten, vagy ahol annál job­ban teljesülnek, ez legyen negatív vagy pozitív hatással a terület általános fejlődésére is. Egy ilyen gazdasági, pénzügyi beszabályo­zottság kimunkálása nem könnyű, és valami ab­szolút tökéletességgel nem is oldható meg, de törekedni kell erre és megközelíteni ezt szük­séges, és — meggyőződésem szerint — igen hasz­nos lehet. Ez újabb jelentős alkotó energiákat hozhat felszínre, még gyorsabbá teheti egész ha- ' zánk szépülését, fejlődését, a még teljesebb em­beri élet anyagi megalapozását. Tisztelt Országgyűlés! Jelen ülésszakunk anyaga jó alapot biztosít ahhoz, hogy válasz­tóink között a következő hetekben eredményes tájékoztatást, termékeny véleménycserét foly­tassunk. Ezt most igen széleskörűen, sokolda­lúan kell és tudjuk elvégezni. Eredményes mun­káról tudunk számot adni és őszinte vélemény­cserében, vitában a különböző területekeh se­gítséget is tudunk adni a feladatok megoldásá­hoz. Az 1970-es év a harmadik ötéves terv utolsó esztendeje. Jó, hogy a költségvetés indokolása prognózisszerűen már -jelzi a várható teljesítést. Már most látni, hogy szégyenkeznivaló nem lesz. A terv elgondolásai, elvárásai szinte mindenütt megvalósulnak, és a párt gazdaságpolitikája el­veinek megfelelően valósulnak meg. Örvendetes, hogy a dolgozó ember életkörülményeit javító tényezők legtöbbje a tervezettnél gyorsabb mér­tékben teljesül. A mai gondok, ellentmondások ezen belül jelentkeznek. A fejlődés az állami költségvetés nagyság­rendjében is megmutatkozik, amely 1966-ban százmilliárd forint körüli volt, szemben az 1970. évi 170 milliárd forinttal. Jól összegezi a költ­ségvetés indokolása az új irányítási rendszer két­éves tapasztalatait is. A várt és nem várt gon­dok és problémák mellett ezek a tapasztalatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom