Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-30

2363 Az Országgyűlés 30. ülése, 1969. december 12-én, pénteken 2364 gekre felemelő hatással vannak, hogy ennek során nálunk nem tendencia az elembertelenedés, a szocialista társadalmi rend magasabbrendűségét mutatja. Amiért most ezt a közismert dolgot megemlítem, az a következő. Az egyik, hogy a feladatok jó megvalósítása komoly, nehéz munkát, nem kevés erőfeszítést és áldozatot is követel. Ezt az anyagi érdekeltség jobb érvényesülése anyagilag is elismeri, és kell, hogy a jövőben még inkább elismerje. De kell a munkához az a többlet is, amit anyagiakban nem lehet kifejezni és amit az anyagiak nem is tudnak pótolni. Ez a többlet a szocialista hazaszeretet, az alkotás vágya, a munka szeretete. Bár erről ma megoszlanak a vélemények, — az alapvető munkás, paraszt és értelmiségi dolgozóknál ma is jelen vannak, és ha nem is látványosan, de érvényesülnek. Ez eredményeinknek most is az egyik forrása. A másik vonatkozása e problémának a gyakorlati végrehajtással kapcsolatos. E nagy jelentőségű feladatok végrehajtását jól kimunkált elvek, prognózisok, elképzelések segítik. A végrehajtás során mégis nem várt, és több esetben olyan nehézségek jelentkeznek, amelyeknek egy része elkerülhető lett volna. Ennek oka valószínűleg annak a hiánya, hogy a jelentős programok elvi koncepciói nincsenek eléggé ütköztetve a gyakorlat mindennapi követelményeivel, az esetleges változó körülményekkel. Így áll elő azután szénhiány és más áruk hiánya, így vagyunk annak tanúi — és elnézést? kérek a hétköznapi példáért —, hogy miközben vannak elvek az útkarbantartás gépesítésére, a közutak jelentős részén évekig nem vésik meg a padkát sem. Ez természetesen nem csökkent azon a viszonylag nagy útépítési ütemen, amely az országban folyik. Ugyanezen oknál fogva kell most — miután kibontakozóban van a nagyüzemi korszerű állattenyésztés — messzemenően segíteni a háztáji gazdaságok állatállományának legalább szinten tartását. Ezeket — az érdekeltséget és a lehetséges korszerűsítéseket szolgáló — gazdasági intézkedéseket csak üdvözölni lehet. Tehát ezeket az igen jelentős, a jövőt is meghatározó gazdasági kérdéseket kezeljük jelentőségüknek megfelelően, törekedjünk azok minél következetesebb, minél gyorsabb megvalósítására, de tanúsítsunk kellő rugalmasságot a napi tények, a változó körülmények követelményeinek megfelelően. •< Egy másik gondolatban szólni kívánok az új gazdaságirányítási rendszer kibontakozásának egy visszás jelenségéről, - amely a reform sikerének egyik fontos szubjektív tényezőjével, a gazdasági vezetővel kapcsolatos. Nem a gazdasági vezetőkről van szó általában, hanem a jól dolgozókról, a már eddig is kiváló eredményt elért gazdasági vezetőkről, akiket talán az új irányítási rendszer „nehéz embereinek" lehetne nevezni. Mégpedig azért, mert nem egy esetben hasonló helyzetbe kerülnek, mint a megfelelő című filmben azok a bizonyos „nehéz emberek". Paradoxon, de nem egy esetben fordul elő, hogy olyan gazdasági vezető körül alakul ki valamiféle egészségtelen légkör, amelyben nehéz dolgozni, amelyben irigység, kritika veszi körül azt az embert, aki pedig jelentős, nem egyszer kimagasló eredmények elérésével szerzett komoly érdemeket. Ezt a jelenséget senki nem szervezi, ez valahogy úgy kialakul ! Kialakul mindenekelőtt az úgynevezett „berkekben". Forrása lehet ennek a helyzetnek, hogy még mindig elég sok a gyengén gazdálkodó termelési egységek száma. Ezek vezetőinek egy része nehezen viseli el mások eredményeit. így fordul elő azután, hogy olyan gazdasági vezető teszi a nem l elég jóindulatú megjegyzéseket másokra, aki maga a reform elveit nem igen értette meg, a cselekvésben a mutatók bírálatáig jutott el és még mindig vár valamire a problémák megoldásában. Aki pedig a megjegyzések címzettje, annak az a „bűne", hogy érti az elveket, s jóllehet a mutatókat ő is bírálja, de az adott szabályozók mellett is megoldotta a feladatokat, körülötte komoly alkotómunka folyik. Előfordul ezután, hogy az adott gazdasági egység felügyeleti szervének egy-egy dolgozója is „szippant" az ilyen egészségtelen légkörből és maga is megfertőződik. Olyan is van, hogy az érdekvédelmi szervben dolgozók is részeseivé válnak ennek a hangúlatnak, és olyan gazdasági egység vezetőjével szemben is alakulnak ki fenntartások, ahol az eredményes gazdálkodás eredményeképpen jó a bérezés, fejlődnek a szociális körülmények, rend, fegyelem van, a vállalatnál élő valóság az üzemi demokrácia. Nem kívánom eltúlozni ezt a jelenséget, de nem árt, ha időben felfigyelünk rá. Elterjedésének megakadályozása, a jelenség felszámolása feladata kell hogy legyen a gazdaságok felügyeleti szerveinek, az érdekvédelmi szervezeteknek, a területi és állami politikai szerveknek. Ügyelni kell erre a mindénnapi irányító munkában a bérbesorolásoknál, a vélemények kialakításánál és rögzítésénél. Egyértelműen olyan légkör elérésére kell törekedni, amelyben az eredményes alkotómunka biztonságát, elismerését érzik azok, akiket ez megillet. Az ő mai munkájuk színvonala, a jövő fejlett gazdaságvezetés színvonala — a mérce! Anélkül, hogy a szükséges türelmi, tanulási időt csökkentenénk, mielőbb rá kell döbbenteni a realitásokra azokat, akik nem törekednek maximálisan társadalmi elvárások teljesítésére. Szólni kívánok egy jövőben megoldásra kerülő problémáról: a vállalatok bizonyos körének decentralizálásáról ; azokról amelyeknél ezt a gazdasági verseny kibontakozása és bizonyos egészségtelen monopolhelyzetek felszámolása igényli. Bizonyos aggályok késztetnek ennek elmondására, amelyeket az eddigi tapasztalatok szültek bennem, és ha én most a fővárosról, mindnyájunk fővárosáról is szót ejtek, úgy elnézést kérek a budapesti képviselő elvtársaktól. Ezt nem tudom megkerülni, mert úgy látom, hogy a vállalatok decentralizálása, ha nem is azonos, de némileg hasonló folyamat, mint a vidéki ipartelepítés, illetve a budapesti ipar egy részének vidékre való telepítése. Annyiban van hasonlóság, hogy a decentralizálási folyamat zömében fővárosi székhelyű vállalatokat érint. Közismert, hogy az ipartelepítés eddig nem sok eredménnyel járt, számos határozat és a jószándék ellenére. Ennek