Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2339 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2340 amely a szénellátottság kérdésében 1969-ben Nógrád megyében kialakult. Az egyszerű emberek számára ugyanis nagyon furcsa dolognak tűnik, hogy több esetben beszélünk a szénbányászat visszafejlesztéséről, és olyan jelenségnek vagyunk tanúi, hogy a TÜZÉP-telepeken a lakosság szénigényét nem bírják kielégíteni. Mi, bányászok csak hírből hallhatjuk, hogy sem a MÁV, sem más fogyasztónk nem rendelkezik kellő mennyiségű szénkészlettel a téli időszakban. Itt említeném meg azt is, hogy amíg az elmúlt év során a villamos energiát szolgáltató erőművek 30—40 napos szénkészlettel rendelkeztek, ma csak 5—6 napossal rendelkeznek. Ugyanez mondható el a meglevő TÜZÉP-telepekről is. Mi persze nem tudjuk és nem is tudhatjuk, hogy országosan hogyan és miképpen alakulhatott így a helyzet. A Nógrádi Szénbányák Vállalat részéről magunk is tapasztaltuk, hogy 1969 nyarán a vállalatnak jelentős szénértékesítési gondjai voltak. Ugyanis több mint 16 000 tonna szénmennyiséget nem bírtunk kellő időben értékesíteni. Ez a helyzet ez év őszétől már teljesen megváltozott. Egyre gyakrabban kopogtatnak a vállalat ajtaján különböző szervek, hogy adjunk több szenet akár energetikailag, akár házi felhasználást tekintve. Tervünk ebben az évben 2,2 millió tonna volt. Ezt a tervet túlteljesítettük, tehát termelési tervünk 101,5 százalékra alakult a háromnegyed év, viszonylatában. Vállalatunknak igazodnia kellett piaci lehetőségeinkhez, ezért a vállalaton belül úgy igazítottuk ki a csökkentett munkaidő lehetőségeit, hogy a második és a harmadik negyedévben minden héten szabadszombatot tartottunk, és az első, valamint a negyedik negyedévben minden szombaton dolgozunk. A szénigényeket figyelembe véve szeptember havában már három szabadszombaton kellett bányászainknak termelniük, és alapul véve a negyedik negyedéves tervet, minden hét vasárnapján termelnünk kell. Ehhez hozzátehetném azt is, hogy vasárnapi műszakok a bányászatban 1964-ben voltak utoljára. Mi a bányászat részéről szinte képtelenek vagyunk arra, hogy a nyár folyamán jó időben kitermelt szenet raktározzuk és így a télen megnövekedett szénigényt ki tudjuk elégíteni. Ez ugyanis nagy termelési költséggel is járna, hiszen a megrakott csillékből ki kell a szenet lapátolni, majd újra belapátolni, s ez igen munkaigényes. Széntermelésünket nagyon sok esetben nehezíti és akadályozza a vagonellátás, amely leginkább az őszi betakarítási időszakokban, s a téli hónapokban mutatkozik meg. Ez bizonyos értelemben kihat a tervszerű folyamatos termelésre is. Bányászainkra ma is jellemző a harciasság, a kiállás a párt politikája mellett. Ez megmutatkozik abban is, hogy a negyedik negyedéves tervben sok bányászunk felajánlotta, fizikai erejét nem kímélve túlmunkát vállal csak azért, hogy az ország szénellátása biztosított legyen. A vállalat részéről vállaltuk, hogy 1969-ben terven felül a népgazdaságnak 50 000 tonna szenet termelünk ki, sőt ezt megnövelte a csehszlovák testvéri szomszéd megyénk szénigénye is. hogy mintegy 10 000 tonna szénnel segítsük ki őket, mert valószínű, hogy a szénigényeket illetően ők is hasonló gondokkal, problémákkal küzdenek, mint mi. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy végül szóljak arról, a nógrádi bányászok mindig szilárdan és következetesen támogatták a párt külpolitikáját. Szeretném kiemelni, hogy a bányászok különösen érzik pártunk és kormányunk gondoskodását az 1956-os ellenforradalom leverése óta. A bányamunka igen nehéz és kemény. Űgy érezzük, hogy a kormány helyesen, anyagiakban is kifejezi ennek elismerését. A bányászok egyetértenek kormányunk határozatával, amelyet az energiahordozók szerkezetének megváltoztatására hozott. Megértik, hogy végső fokon itt egy össznépgazdasági érdekről van szó, egész dolgozó népünk életszínvonalának jobb megalapozásáról, a technikaiműszaki forradalom olyan hatásáról és következményéről, amely bennünket sem kerülhetett el. Megyénkben elkezdődött felszabadulásunk 25. évfordulójának méltó megünneplése. Az évfordulót minden község és város abban az időpontban ünnepli, amelyben a felszabadulás megtörtént. Dolgozóink e méltó megünneplésre igen nagy és hathatós felajánlásokat tettek. Vannak aknaüzemeink, amelyek már befejezték éves tervüket és az elkövetkezendő időre újabb néhány ezer tonna szén kitermelését vállalták. Dolgozóink nagyra értékelik e nagy ünnepet, és harcos, forradalmi elszántsággal dolgoznak a tervek maradéktalan végrehajtásáért. Külön szeretném hangsúlyozni, hogy bányászaink egyetértenek a Központi Bizottság 1969. november 26—28-án hozott döntéseivel, azt megnyugvással veszik tudomásul és készek a Központi Bizottság határozata alapján az 1970-es célokért odaadóan, következetesen harcolni. Szeretném tolmácsolni, hogy mi, nógrádiak köszönetet mondunk kormányunknak azért, hogy a költségvetés címén ipartelepítésre 290 millió forintot kaptunk, és köszönetet mondunk a 2007. számú kormányrendeletért, amely nagy segítség számunkra munkánk, problémáink megoldásához. Az 1970. évi költségvetést elfogadom, és Képviselőtársaimnak elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Bene Zoltán képviselőtársunknak adok szót. DR. BENE ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az 1970. évi költségvetés egészségügyi és szociális ellátást biztosító részével kívánok foglalkozni. 1954-ben és a második ötéves népgazdaság-fejlesztési terv törvényjavaslatának parlamenti vitáiban felszólalásomban beszéltem arról, hogy egészségügyi ellátottságunk területén eredményeket értünk el, de a fejlődés üteme lassú

r nem kielégítő. Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága évek óta következetesen harcolt azért, hogy az állami költségvetésben minél nagyobb összegek legyenek biztosítva egészségügyi és szociális célokra. Az elmúlt évek során eljutottunk oda, hogy ma már mindenki elismeri az egészi