Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2341 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2342 ségügyi ellátás fontosságát, folyamatos fejleszté­sének szükségességét, és előtérbe került a szociál­politika fontossága is. Az egészségügyi ellátás, a szociálpolitika a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány politikájá­nak, ezen belül életszínvonal politikájának szer­ves része. Mielőtt az 1970. évi költségvetési mutatók elemzéséhez kezdenék, egészségügyi ellátásunk néhány statisztikai adatára hívnám fel a figyel­met. Közismert, hogy orvos-ellátottságunk nem­zetközi viszonylatban a legjobbak közé tartozik. Nálunk a tízezer lakosra jutó orvosok száma 1970-ben meg fogja haladni a 22-t. 1961-ben a tízezer lakosra jutó orvosok száma 15,7 volt. Nem megnyugtató ez a számarány a vidéken dolgozó orvosok vonatkozásában, összehasonlít­va a fővárosban és a megyei* jogú városokban dolgozó orvosok számával. Azokon a területe­ken, ahol nehezebb az orvosi állások betöltése, elsősorban az alapellátásban, a nem közvetlen gyógyításban részt vevő orvosoknál és néhány elnéptelenedő szakmánál indokolt bizonyos ösz­tönzők segítségével javítani a helyzeten. Tudo­másom szerint ezzel az illetékes szervek már foglalkoznak. Erőfeszítések történnek országosan a fogor­vosi ellátás fejlesztésére. A gátló tényezők a fog­orvosok részére a lakás, a munkahely berende­zésének és felszerelésének biztosítása. Ügy gondolom, természetes, hogy á példákat megyém, Szolnok megye adataiból vegyem. Szolnok megye a fogorvosi ellátás vonatkozásá­ban országosan a harmadik helyet érte el. Ez azt jelenti, hogy valamivel több, mint ötezer lakosra jut egy fogorvos. Országosan 6500-ra. Taná­csaink 1965-től napjainkig 26 fogorvos letelepí­téséhez biztosítottak megfelelő lakást. Az egészségügyi ellátás színvonalának eme­lését a fekvőbeteg-ellátás fejlesztésével és a meg­levő, többségükben elavult intézmények bővíté­sével, rekonstrukciójával lehet elérni. Ez a ket­tős feladat a gazdasági és szakmai lehetőségek célszerű kihasználásával oldható meg. A kórházi ágyak számának növelése az országos szükség­letnek megfelelően mintegy három ötéves terv megvalósítása révén oldható meg. Ez vonatkozik a rendelőintézeti hálózat kiépítésére is. Az ágyak száma 1970 végéig tízezer lakosra számítva körülbelül 83-ra növekszik. A szükség­letnek megfelelő és korszerű fekvőbeteg-ellátás eléréséhez tízezer lakosra körülbelül 105—115 ágyra volna szükségünk. Nem vitás, hogy az egészségügyi ellátás szín­vonalának emeléséhez csökkenteni kell a kórhá­zak és a rendelőintézetek zsúfoltságát. Ez gaz­dasági, fejlesztési, szervező, irányító és ellenőrző munkával részben elérhető. Sokat tehetünk a je­lenlegi helyzet javítására. Ezekről tájékoztatót ad az 1970. évi állami költségvetés egészségügyi és szociális ágazatokról szóló része. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetésben az egészségügyi ellátást biztosító összeg 6845 millió forint. Ez ténylegesen 400 millió forinttal több mint az 1969. évi. Érdemes ezt összehasonlítani az 1961. évi adattal. Akkor az állami költségve­tésben 4696 millió forint szerepelt az egészség­ügyi ellátás biztosítására. Az 1970. évi költség­vetés majdnem 50 százalékkal nagyobb összeget szán egészségügyi célokra. Ha az időközben be­következett árváltozásokat figyelembe vesszük, a fejlődés akkor is komoly jelentőségű. A pénzügyi lehetőségeket még növelni fogja a központi tartalékként előirányzott 120 millió fo­rint. Ez a tartalék az egészségre ártalmas mun­kakörökben a munkaidő-csökkentés létszámpót­lásának biztosítását, a váci és a ceglédi kórházak terven felüli üzembehelyezését szolgálja. Az elmondottak összesen több mint 8 száza­lékos fejlesztést tesznek lehetővé 1970-ben az egészségügyi ellátás vonalán. Nem kis jelentő­ségű, hogy a tanácsok többlet-bevételeikből kö­rülbelül 250—300 millió forintot tudnak terüle­tükön az előirányzatokon felül egészségügyi cé­lokra fordítani. Közismert, hogy a tanácsok önállósága je­lentősen növekedett az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta. A tanácsok jelentős többsége élt ezzel a lehetőséggel. Szolnok me­gyében ez úgy realizálódott, hogy tanácsaink 1968-ban 5 585 000 forintot, 1969-ben pedig már 9 150 000 forintot fordítottak az egészségügyi el­látás javítására a többletbevételből és a pénzma­radványokból. A politikai és a gazdasági szervek között az említett, körülbelül 250—300 millió forintos ta­nácsi többletbevétel célszerű felhasználására olyan megállapodás született — ami szintén az egészségügyi ellátás színvonalának javítását se­gíti elő —, hogy az Egészségügyi Miniszté­rium felkéri a tanácsokat az általa összeállított szakmai irányelvekben foglaltak támogatására, ami az 1970. évi egészségügyi célkitűzésekre is vonatkozik. Ilyen célkitűzések az intenzív beteg­ellátás további kiépítése, az elmeellátás javítása, az intézetek korszerűsítése, az anaesthesiologiai szolgálat kiépítése, az intézetek gyógyszer- és fenntartási színvonalának emelése, hogy csak a fontosabbakat említsem.' Tisztelt Országgyűlés! Egyik képviselőtár­sunk nemrégen felvetette parlamenti felszólalá­sában, hogy vajon mikor fogja elkészíteni az Egészségügyi Minisztérium a távlati fejlesztésről szóló koncepcióját. Bizottsági ülésünkön olyan tájékoztatást kaptunk, hogy elkészült már az egészségpolitikai irányelvekről szóló tanulmány, azt több fórum megtárgyalta, és az elhangzott javaslatok alapján az átdolgozás megtörtént. Bi­zottságunk reméli, hogy idejében az Országgyű­lés elé is kerül megtárgyalás céljából. Az 1970. évi állami költségvetésről szóló tör­vényjavaslat indokolása reálisan veti fél: „az egészségügyi intézmények működése hatéko­nyabb gazdálkodás mellett, jobb szervező mun­kával, a pénzügyi eszközök növelése nélkül is ja­vítható volna." Ehhez csak annyit szeretnék hoz­záfűzni, hogy ez bizonyos vonatkozásban helyt­álló, és feltétlenül indokolt, hogy ennek lehető­ségét egyre erőteljesebben alkalmazzuk a gya­korlati életben. A parlament szociális és egész­ségügyi bizottsága ülésein fokozódó erővel vető­dik fel, néha már az önkritika erejével, az egész­ségügyi ellátás gazdaságos vitele és hatékonysá­ga. Csak' az egészségügyi beruházások és építke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom