Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2323 . Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2324 SAS KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Az 1970. évi költségvetést a magam részéről jónak tartom. Felszólalásomban a megvalósítás alatt álló gazdasági reform tükrében egy ipari kérdéssel, a cementipar fejlesztésével kívánok foglalkozni. Engedjék meg az elvtársak, hogy bevezetésképpen bemutassam megyénk ipari fejlődését, amelyet a harmadik ötéves terv eltelt időszakában összességében folyamatosnak, eredményesnek és gazdaságosnak tartunk. Ami megyénk, Heves megye várható fejlődését illeti, a megyei fejlődés legfontosabb vonásai nagyrészt meg-: egyeznek az országos helyzettel bizonyos eltérő sajátosságok mellett. Megítélésünk szerint például az ipari termelés növekedésének üteme valamelyest magasabb az országos átlagnál, a megye ipari termelésében egyre jelentősebb helyet elfoglaló gépipari ágazathoz tartozó üzemek dinamikus fejlődésének eredményeként. Ugyanakkor az építőanyag-ipari ágazatban elmaradtunk kedvező természeti, közgazdasági adottságaink kihasználásában. Tovább nőtt az ipar súlya a megye gazdaságában. Ez kedvező irányú hatást eredményezett a foglalkoztatottság terén. E téren megyénkben két irányú tendencia figyelhető meg. Egyrészt a foglalkoztottság színvonalának további növekedése, másrészt a foglalkoztatottság szerkezetének változása, átrendeződése. összegezve, mindez úgy ment végbe, hogy tovább erősödött a munkásosztály súlya a megye gazdasági, társadalmi, politikai életében. A termelőágazatok fejlődése hozzájárult a lakosság munka- és életkörülményeinek javulásához, színvonalának emelkedéséhez. Jelenleg a negyedik ötéves terv előkészítési időszakában vagyunk. A gazdasági mechanizmus reformja növelte a területi szervek, vállalatok hatáskörét, felelősségét. A megyei szervek vezetői és apparátusa jelentős munkát végez a jövő fejlesztési céljainak kidolgozása, összegezése terén. Üzemeinkben a dolgozók és a vezetők igénylik a magasabb szintű korszerű fejlesztést. Ismereteink szerint Heves megye a következő ötéves terv időszakában is a dinamikusan fejlődő megyék sorába fog tartozni. Várhatóan az ipar súlya tovább növekszik. Egyrészt leginkább azok az ágazatok fejlődnek, amelyek a természeti adottságok, kincsek kitermelésére, feldolgozására, hasznosítására hivatottak, mint a külszíni lignitbányászat, az energiatermelés, a mélyszinti érckutatás. Másrészt a korszerű, piacképes termékeket gyártó gépipari üzemek, mint például jelentősen nő a tranzisztorok, diódák, pneumatikus automatikaelemek, elektromos vezérlőberendezések, alumíniumtubusok és öntvények termelése, a vevők igényeivel összhangban. Ugyanakkor van a megyének egy ágazata, ahol a várható fejlődés nem ennyire töretlen és egyértelműen felfelé ívelő, nevezetesen az építőanyagipar. Ezen belül is a cementgyártás, holott megítélésünk szerint kiaknázatlan természeti feltételeink, jó, előnyös közgazdasági feltételeink vannak a fejlesztéshez. Egyetértünk azzal a döntéssel, amely rögzítette az új azbeszt csőüzem Selypen történő megépítését, s amely helyesen vette számba azokat a feltételeket, hogy a cementgyártás helyben történik és a munkaerő is helyileg biztosítva van. Ugyanakkor a Bükk hegység nagy mennyiségű és jó minőségű további feldolgozásra alkalmas mészkő- és agyagkészleteket kínál a cementipar számára. Korábban ugyan elhatározás született a bélapátfalvai cementgyár rekonstrukciójára, korszerűsítésére, megvalósítása azonban elmaradt. Tudjuk, hogy az illetékes szervek döntése helyes volt, amikor a bélapátfalvai gyár fejlesztése helyett az ország más területén hoznak létre új gyárat. Mi, akik ott élünk ebben a kis gyárban, látjuk, érezzük e munkásgárda tenniakarását, alkotni vágyását és elvárását. Véleményünk szerint ez az időszak és hely alkalmas arra, hogy ezzel a fejlesztési kérdéssel foglalkozzunk. Annál is inkább indokolt a cementipar fejlesztése, mert Inokai elvtárs előadói beszédében felvetette a cementhiányt, több hozzászóló képviselő elvtárssal, Gazsó, Kurucz, Szepesik elvtárssal egyetértve, és foglalkozott Bondor miniszter elvtárs is az építőanyagipar, közte — helyesen — a cementipar termelésének fogyatékosságaival is. Indokolttá teszi az e kérdéssel való foglalkozást az országosan jelentkező igény a cementipar felé. Ügy gondolom, hogy a jelentkező igények és a cementipar termelési kapacitása között már 1969-ben is érezhető és a továbbiakban, tehát az 1970-es és az ezt követő években is feszültség volt, illetve várható, ami azt jelenti, hogy az építőipar cementigényét, vagy más termelőágazatok cementigényét és a lakosság ez irányú igényét nem tudjuk kielégíteni. Hozzászólásomban szeretnék utalni arra is, hogy a Bélapátfalvai Cementgyár termékeivel szemben a gazdasági körzet, nevezetesen ÉszakMagyarország is igénnyel lép fel, mind az 500-as Portlandcement, mind az S. 54-es, az agresszív vizeknek ellenálló cement vonatkozásában. Gazdasági körzetünkben jelentős ipari fejlesztések vannak és a jövőben is várhatók. Ilyen Visonta, a Kiskörei Vízlépcső és az ország északi részében felépült és épülő házgyárak, várhatóan a debreceni, a hatvani házgyárak, a Szolnoki Épületelemgyár. A mezőgazdaság is egyre növekvő igénnyel jelentkezik a cementipar felé az állati férőhelykialakítások, bővítések, tanyaközpontok, tárolóhelyek megépítése érdekében. Növekvő igény jelentkezik a szociális, kommunális, kulturális létesítmények fejlesztése, a lakásépítés fokozása, elsősorban a megyeszékhelyen, Egerben az általános- és középiskolai fejlesztések megvalósításának kielégítése tekintetében. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásom további részében a gyárfejlesztéshez szükséges feltételek meglétéről szeretnék tájékoztatást adni. Korábban már szóltam arról, hogy a nyersanyag beláthatatlan időre elegendő. Jó minőségű, feltárt, cementgyártásra és mészégetésre alkalmas mészkővagyonnal rendelkezünk. A műszaki feltételek vonatkozásában korszerűen művelhető, nagyteljesítményű kőbánya van megnyitva. A földgázvezeték kivitelezési