Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2305 Az Országgyűlés 29. ülése, 196 . kereskedelmi vállalataink együttes erőfeszítése kell hogy realizálja. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő állami költségvetést az illetékes szervek több menetben és alaposan megvizsgálták. A költségvetést a kormány elfogadásra javasolja. Meg kell jegyeznem ugyanakkor, hogy a költségvetés sok éve fennálló és tulajdonképpen nem csökkenő hiánya gazdasági munkánk gyengeségeire is utal. Ha valaki végigtekint a kiadások tételein, láthatja, hogy milyen széles a különböző támogatások, dotációk listája. Ez arra mutat, hogy gazdaságunk hatékonyságának növelése érdekében minden szinten még igen sok a tennivaló. Fő feladatunk tulajdonképpen: harc a gyenge hatékonyságú munkával szemben. És ilyen úgyszólván, minden területen található. A gazdaságirányítás új rendje nemcsak szabályozó, hanem mérő, ellenőrző funkciót is betölt. Ha valahol a nyereség nem megfelelően alakul, nem elsősorban a szabályozásokban kell Jseresni a hibát, hanem látni kell, hogy az új rendszer fokozatosan feltárta azokat a gyenge-^ ségeket, amelyek gazdaságunk különböző területein azelőtt is fennálltak, csak rejtve maradtak a diszkrétebb ár, pénzügyi és más szabályok takarója mögött. Számítunk arra, hogy gazdasági vezetőink legnagyobb része látja az új rendszer adta lehetőségeket. Igazgatóinktól azt várjuk, éljenek ezekkel a lehetőségekkel, kezdeményezzenek bátran, egyesítsék munkájukban a széles körű közgazdasági szemléletet, gazdaságpolitikánk célkitűzéseinek megvalósítását a vállalat érdekeivel, a vállalati kollektívák céltudatos irányításával. A vállalati munkában nagyobb súllyal kell alkalmazni a fejlett üzemvezetési módszereket. Nem kielégítő sok helyütt a piackutató munka, a hosszabb távra szóló prognózisok készítése, variációk kidolgozása, az ésszerű és bátor kockázatvállalás. Nem használják eléggé a modern számítástechnika lehetőségeit. Nem elég szoros a termelés kapcsolata a tudománnyal. A kutatások ösztönzése, a tudományos eredmények alkalmazása sok területen vontatott, pedig a fejlődés gyorsításának ez egyik, talán legfontosabb előfeltétele. A gazdaság egy-egy területét irányító minisztériumoktól és főhatóságoktól, az államapparátustól azt várjuk, hogy az új^ körülmények között általában nem a direkt beavatkozás eszközeivel, hanem megbízható és pontos, állandó információk szerzésével, szabályozók figyelemmel kísérésével, jövőbe tekintő fejlesztési politika kialakításával, a nemzetközi kapcsolatok erősítésével, megfelelő ellenőrzéssel biztosítsák a problémák megoldását, az előttünk álló feladatok végrehajtását. A reform indulása után egyik-másik mi- • nisztérium munkájában bizonytalanság érződött. A régi munkastílusról az újra való átállás nem egy esetben passzivitással járt. Nem léptek fel a rendelések időben való feladása érdekében, az információk sem voltak elégségesek, nem észleltek egyes termékforgalmazási hiányosságokat, nem tettek javaslatot időben szükséges intézkedésekre. A kezdeti bizonytalanság után az utóbbi hó. december 11-én, csütörtökön 2306 napok azt mutatják, hogy irányító szerveink egyre inkább felismerik feladataikat az új körülmények között. Tennivaló azonban itt is még sok van. Tisztelt Országgyűlés! A kormány illetékes szervei már meglehetősen hosszú idő óta dolgoznak a negyedik ötéves tervkoncepció és az ennek megvalósítását szolgáló szabályozási rendszer kialakításán. Az elképzelések nagy vonalakban kialakultak és a jövő év során végleges formát öltenek. Nagy gondot fordítunk e munkában arra, hogy folytassuk mindazt, ami az eddigi gyakorlatban jó volt, és ugyanakkor változtassunk azon, ami nem állta ki az idők próbáját, akár fejlesztési elképzelésekről, akár szabályozásokról van szó. Az 1970-es év a negyedik ötéves tervet megelőző év. Ügy gondolom, hogy az 1970-es népgazdaságiterv és a benyújtott költségvetés a lehetőségek adta keretek között jól szolgálja a negyedik ötéves tervünkre való átmenetet. Javasolom, hogy a költségvetést a tisztelt Országgyűlés fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Lévai Sándor képviselőtársunk. LÉVAI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Az 1970. évi költségvetési törvényjavaslat jól érzékelteti azt a célt, hogy a gazdasági reform segítségével az ötéves tervidőszakot a feltételezettnél kedvezőbben zárva, jobb alapokat teremtsünk a negyedik ötéves terv indulásának, jövőbeni fejlődésünknek. Éppen ezért, amikor egyetértésemet fejezem ki az 1970. évi költségvetéssel, szükségét érzem annak, hogy néhány olyan problémát vessek fel, amelynek megoldásával évek óta ismétlődően meg kell alkudni, de amely a negyedik ötéves tervben nem tűr halasztást. Az elmúlt évek költségvetési gazdálkodásának tapasztalatai Hajdú-Bihar megyében is igazolják, hogy az intézmények ellátottsági szintje ( kevés kivételtől eltekintve stagnál vagy csak minimálisan növekedett, sőt egyes területeken visszaesés következett be. Igazolására csak néhány példát említek meg. Hajdú-Bihar megyében az elmúlt évről ez évre az egy kórházi ágyra eső költség éves szinten több mint 2000 forinttal csökkent, és választókerületemben, Hajdúböszörmény városban az egy középiskolai osztályra eső költség' 2505 forinttal. A költségvetési gazdálkodásban bevezetett felújítási alapképzés új rendszere jelentős előrelépést jelentett. Az alapszerű gazdálkodás azonban előnyei ellenére sem tudja biztosítani a halaszthatatlan feladatok elvégzését, mivel az erősen elavult és leromlott állapotban levő intézmények és tanácsi épületek felújításához a jelenleg alkalmazott felújítási hányadkulcsok mellett nem képződik elegendő forrás. A kormányzat, ezt a problémát felismerve, az 1970. évi költségvetés összeállításánál az épületek után képezhető alapot 15 százalékkal növelte, ez azonban nem ellensúlyozza az építőipari áremelkedések többletköltségeinek kihatását. Az intézményi épületek állagának megóvására tehát a tanácsok saját eszközei nem elegendőek. A je-