Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2307 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2308 lenlegi helyzetet sokáig — évről évre halasztgatva az intézkedéseket — fenntartani nem lehet. A tanácsi fejlesztések megvalósítását komoly mértékben hátráltatja az 1968. január 1-i árrendezés következtében előállott építőipari áremelkedés. Ennek kihatása Hajdú-Bihar megyében mintegy 20 millió forint, vagyis az összes fejlesztési alapnak mintegy 10 százaléka. Ezeknek a többletköltségeknek a fedezését a tanácsok általában csak más beruházások terhére tudták biztosítani, ezért több tervezett beruházás elmaradt, vagy későbbre tolódott el. így az áremelkedés kihatása a fejlesztések tervszerű megvalósulását akadályozza és állandó nehézségeket idéz elő. Meg kellene vizsgálni az állami hitel- és dotációnyújtás lehetőségét a termelőszövetkezetek szociális és kulturális céljainak megvalósítására, ösztönzésére. Éppen az erősen mezőgazdasági jellegű területeken, a falun, a parasztság körében kellene sokkal többet áldozni az emberi viszonyok javítására, a környezet rendezésére, a műveltségi állapotok emelésére. Társadalmunk egészének fejlődési perspektívája is követeli ezt. Innen nézve bizonyos mérvű feszültség keletkezett a társadalom egyrésze, illetve az állam gazdasági szabályozó tevékenysége között. Valami hasonló jelenség figyelhető meg a népművelés jelenlegi helyzetében is. Talán emlékeznek rá tisztelt Képviselőtársaim, hogy a népművelés megbízható felmérésére irányuló törekvés tőlünk, Hajdú-Bihar megyéből indult el annak idején. Most ezekben a hetekben ismét megvizsgálták a népművelés újabb állapotát. A részletekről nem kívánok szólni, inkább a tanulságokról. Miben áll a legfontosabb tanulság? Abban, hogy a népművelés céljai, illetve a célok megvalósíthatósága között feszültség alakult ki. A népművelés jellege és célja, társadalmi méretű; szervezete és működése azonban jelenleg nem egységes, nem kapcsolódik a társadalom minden fontos pontjának mindegyik szintjéhez. Célszerűnek látszik, hogy a termelőegységek, az üzemek, a vállalatok, a gyárak társadalmi helyét, funkcióját, hasznosságát ne tisztán gazdasági szinten szabják meg és ne pusztán gazdasági mértékkel mérjék. Érdekeltté kellene tenni a gazdaságirányítás valamennyi szintjét a tágan értelmezett népművelési célok megvalósításában. Mindebben a gazdasági élet állami szabályozása is többet tehetne. Abban tehát, hogy a szocialista társadalom emberformáló hivatása jobban hassa át a társadalom valamennyi egységét és szintjét azért, hogy szűnjenek meg azok az okok, amelyek a társadalmi méretű célok — esetünkben a tágan értelmezett népművelés —, illetőleg a megvalósítás nem minden szektorra kiterjedő lehetőségei közötti feszültséget eredményezik. Társadalmunk egyre nagyobb követelményeket támaszt a pedagógusok munkájával szemben. Napjainkban ugrásszerűen megnövekedett a tudományos munka, különösen a természettudományos ismeretek jelentősége. A tudományok elméleti és gyakorlati eredményei mögött ma is ott van az ország pedagógus-társadalmának mindennapos erőfeszítése, egyre növekszik e munka jelentősége. Ügy tűnik azonban, jelenleg nincs meg minden biztosíték arra, hogy az oktatás, nevelés műhelyeiben, az iskolákban a korszerű követelményeknek megfelelően növekedjék a pedagógusmunka minősége. Komoly gátja ennek a közép- és alsófokú intézmények pedagógusainak bizonyos bérezési problémája. Jelentős számban közülük olyan munkahelyeket keresnek, ahol nagyobbak az anyagi lehetőségek és esetleg több erkölcsi megbecsüléshez is juthatnak. A pedagógusok többsége természetesen helyén marad. Egyesek talán csak megszokásból, de legtöbben hivatástudatból. Az adott helyzetben igen sokan kényszerülnek arra, hogy az iskolán kívül vállaljanak bérezett munkát. Ily módon sokszor olyan helyzet áll elő, hogy a legképzettebb, legtehetségesebb nevelő munkaerejére is csak részlegesen számíthat az iskola. A sokféle elfoglaltság, az anyagi okokból végzett különmunkák következtében a legjobb pedagógusoknak sem marad elég idejük és energiájuk ahhoz, hogy lépést tartsanak és megismerjék a pedagógia legújabb eredményeit, szaktárgyuk korszerű ismeretanyagát. A vidéki kisvárosokban gyakran tapasztaljuk, hogy a fiatal pedagógusok is az egyetemről, a főiskoláról való kikerülésük után fokozatosan elfáradnak, elszürkülnek. Ezen a helyzeten segíteni kellene adottságainktól függő gyorsasággal, mert a késés beláthatatlan veszteségeket jelenthet majd az egész ország számára. , Tisztelt Országgyűlés! Jól tudom, hogy pártunk és kormányunk az ország teherbíró-képességének, lehetőségeinek megfelelően foglalkozik e problémákkal és nem késlekedik a megoldásukkal. Ennek adta tanúbizonyságát a Központi Bizottság ama határozata, amelynek nyomán azokon a területeken, ahol ez legégetőbben szükséges, béremelést hajtanak végre, de ezen túlmenően is olyan intézkedések történnek, amelyek az ország lakosságának óhajaival a legmeszszebbmenőkig találkoznak, és ez nagyon jó dolog. Hajdú-Bihar megye dolgozói nemcsak helyesléssel fogadták a párt Központi Bizottságának határozatát, hanem azzal a tudattal is, hogy ez nagy felelősséget ró rájuk. A megye dolgozói tudják: a párt és a kormány azonnal intézkedik az összes problémákban, ha lehetősége van rá, és nyíltan tárja fel az állam, az ország gondjait. Nem olyan helyzetjelentést kér, amit szeretne látni, hanem amilyen a valóságban van. Ezért van az, hogy ma Hajdú-Biharban is a gondok, a problémák ellenére — mert ezek is akadnak és vannak — olyan a bizalom a pártban ésa kormányban, hogy a Központi Bizottság határozatára egyre többen ezt válaszolják: nekünk is közünk van az árakhoz, az életszínvonalhoz, az ország gazdasági helyzetéhez, legalább annyi, mint a pártközpontnak és a kormánynak, sőt még valamivel több is, hiszen ahogy mi dolgozunk, ügy intézkedhetnek ők, s ahogyan az utóbbi évtized igazolja, intézkednek is. Rajtuk nem múlik, ne múljék tehát rajtunk sem! íme tisztelt Országgyűlés, ez ma a helyzet Hajdú-Biharban is. Az őszinteség, a nyíltság és a szókimondás jellemző a párt, a kormány és a dolgozók viszonyára. Éppen ettől indíttatva "is vetettem fel e megoldást igénylő néhány gon-