Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2277 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2278 ötéves viszonylatban hogyan fest gazdálkodá­sunk, munkánk, talán azért is, mert hallottunk olyan hangokat, s itt-ott ma is találkozunk ve­le, hogy az új gazÜasági mechanizmus a terv­gazdálkodást, a tervszerűséget ássa alá, és tulaj­donképpen ez már nem az az igazi tervezés, nem az az igazi tervgazdálkodás, márpedig a lassan most már elmúlt két évünk bizonyítja, hogy igenis, az új gazdasági mechanizmus a szo­cialista gazdaság erősítését egyértelműen szol­gálta, előreviszi céljaink megvalósítását. Ezen az alapon, és csak ezen az alapon tud­juk gyorsítani országunkban a szocialista építő munkát. Természetes, hogy mint többi képviselőtár­saim, én is választókerületem néhány gondjáról szeretnék beszélni, azokról a gondokról, ame­lyek nálunk talán élesebben jelentkeznek. Veszprém városában és természetesen Veszprém megyében is tulajdonképpen egy nagy problémánk van: az, hogy 1 mi újabb pénzeket, újabb beruházási összegeket nem kérhetünk, újabb hitelek megnyitását nem kérhetjük, mert a meglevőnek a felhasználása is rendkívül nagy nehézségekbe ütközik, ezt sem tudjuk biztosí­tani. Nem újkeletű gondokról van szó, hanem az építőkapacitásnak ma már körülbelül két év­tizede állandósult hiányáról az adott térségben, tekintettel arra, hogy egy nagyon dinamikusan, gyorsan fejlődő ipari, sőt nem is csak ipari kör­zetről van szó. Hiszen ami az országban meg­található, az nálunk is tükröződik. Ha idegen­forgalomról, ha iparról van szó, mindegyik eset­ben kell valamit beruházni, s az egyéb felada­tokból is bőven jut a megyének. És ha a szoros tervgazdálkodási rendszerbe soroltuk az építő­ipari feladatokat, akkor ezért maradt el bizo­nyos szociális, kulturális és egyéb igények ki­elégítése, teljesítése, most pedig a piaci viszo­nyok közepette a tanács még hátrányosabb hely­zetben van bizonyos vállalatokkal szemben. Ez természetes, hiszen mi magunk is első­sorban a termelő beruházásokat igyekszünk előbbre sorolni és teljesíteni, mert ez jelenti a jövőt. így nagyon sok olyan beruházásunk ma­rad el, marad teljesítetlen, ami a területen élő lakosság igényeinek kielégítését szolgálná. Csak egy számadatot. A második ötéves tervben e területen hatmilliárd forint volt az építési igény, a harmadik ötéves tervben 10,5 milliárd. A tervidőszak kezdetekor ez hétmil­liárd erejéig volt lefedezve, úgy hogy 3,5 mil­liárd forint hiány jelentkezett. Természetesen kaptunk közben bizonyos segítségeket. Elsősor­ban prompt segítséget: más megyei építőválla­latok bevonultak a területre, jöttek országos építő vállalatok, műszaki alakulatok stb., így ekkora hiánnyal nem zárunk, de — sajnos —­néhány kérdésben oda kell majd állnunk vá­lasztóink elé és olyan objektumokról, amelyek a lakosság közvetlen érdekeit szolgálták volna és amelyeket megígértünk, el kell mondanunk, hogy nem indítottuk el, nem tudtuk elindítani, vagy nem tudtuk még befejezni. Nem általános lemaradásról van szó. Aki azt mondaná, hogy Veszprém megye általánosan elmaradott terület, nem éri el az országos szín­vonalat, az hazudna, és én nem szeretnék ebbe a hibába esni. Veszprém rendkívül gyorsan, rendkívül dinamikusan fejlődik, de nagyon nagy egyenlőtlenségek jöttek létre és ezeknek a kikü­szöbölése rendkívül nehéz. Mert amíg egy sor területen élen járunk, addig például a rendelő­intézeti ellátottság tekintetében az utolsó előtti helyen van a megye. Az is igaz, bárhogyan csi­nálják is a statisztikát a statisztikusok, valaki mindig lesz az utolsó előtti és az utolsó helyen is, de mi nem szeretnénk az utolsó helyen lenni. S az utolsó előtti hely azt jelenti, hogy az orszá­gos átlagnak csupán kétharmada jut rendelő­intézeti vonatkozásban lakosságunknak. A visz­szás az, hogy erre kaptunk mi beruházási lehe­tőséget, de mégsem tudjuk megvalósítani, mert nincs építőipari kapacitásunk. Közben újabb igények is jelentkeztek, és voltak beruházások, amelyek gyorsabban valósultak meg, határidőre vagy határidő előtt elkészültek, nekünk pedig kezünkben a pénz, a terv, de a lehetőség nincs biztosítva, nincs aki az objektumot felépítse. Ezért Ajka város kórháza már tíz éve nem valósult meg, a veszprémi városi rendelőintéze­tet sem tudjuk megvalósítani. Ugyanez a hely­zet a Veszprém városi művelődési házzal, a vér­adó állomással és hasonlókkal. Ugyanakkor a Balaton-parton 2000 szállo­dai férőhelyet építettünk fel. Ez helyes és örülni tudunk neki, de ezenkívül olyan termelőhelyek is nagyon gyorsan felépültek, mint például új csárdák, vendéglők. Ősszel kezdték, tavasszal készen voltak. Ez egyre inkább politikailag te­remt feszültséget a területen. Rendkívül nehéz az ajkai bányásznak megmagyarázni, hogy miért fontosabb a szálloda, mint az ajkai kórház. Igaz, hogy kórházat építeni bonyolultabb, az is igaz, hogy a szálloda férőhelyeit már akkor el­adták május 15-re, amikor még csak az épület falait húzták fel. Természetesen az Egészség­ügyi Minisztérium nem tudja a kórházi ágyakat már előre kiadni és bejelenteni, hogy „jövő szeptemberre pedig beteget fogunk fogadni". A füredi kórháznál csináltunk valami hasonlót, de ez ott is csak átmeneti megoldás volt. Ezek a nehézségek feszítenek tehát bennün­ket, és még csak azt sem tudjuk mondani, hogy az építésügyi miniszter elvtárs, vagy a minisz­térium dolgozói nem segítettek bennünket. Kap­tunk segítséget. Amit kérni szeretnénk, az tu­lajdonképpen az, hogy több és elsősorban olyan jellegű segítséget kapjunk, amelynek a révén biztosítani tudjuk a vállalatnál a műszaki szín­vonal emelését. Más lehetőségünk, más járható utunk nincs, s ezért valahogy olcsóbbá és elér­hetőbbé is kellene tenni a vállalat számára a műszaki-technikai fejlesztéshez szükséges eszkö­zöket. Ezeket a vállalat nem tudja saját erejéből kigazdálkodni, ehhez segítséget kell neki nyúj­tani állami, központi forrásokból is. A tanács is megtette a maga erőfeszítéseit: mintegy 10 millió forintot juttatott a két ta­nácsi építő vállalatnak, hogy kapacitásukat fel­fejlessze. A következő ötéves tervben a tanács körülbelül 70 milliót szán arra, hogy építő­ipari vállalatait megerősítse és segítse a kapa­citásbővítés tekintetében, de ehhez azért az is

Next

/
Oldalképek
Tartalom