Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2233 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10~én, szerdán 2234 a következőkre szeretném felhívni a figyelmet. Elsőként említem a számszerűen mérhetőt! Somogy megye közös gazdaságainak állóeszközellátottsága, gépi felszerelése a megyék sorában az utolsó előtti helyen áll. Ez azt jelenti, hogy a megye az átlagosnál rosszabbul ellátott, következésképpen az átlagosnál több figyelemre szorul ebben a kérdésben. Ha elfogadjuk azt, hogy ma a mezőgazdasági nagyüzemben az elvégezhető munka mennyisége és a munkavégzés időtartama nagyobb mértékben a gépesítettségtől és ettől kisebb mértékben függ a kézi munkaerő mennyiségétől és összetételétől, akkor ezt a rangsorolást komolyan kell vennünk. Miért jött létre ilyen helyzet — annak ellenére, hogy megyénk alapvetően mezőgazdasági jellegű terület, ahol a népesség fele a mezőgazdaságból él? A gépesítettség foka nem ennek ellenére, hanem éppen ezért alacsony színvonalú. A mezőgazdaságból élők viszonylag magas száma ugyanis a kezdeti években nem kényszerítette a közös gazdaságokat az erejüket gyakran meghaladó fokozatos gépesítésre. Másutt, ahol a rendkívül kevés munkaerő ezt már az első években kikényszerítette, saját erejüket messze meghaladó mértékben vásároltak gépeket, és kénytelenek voltak ezekhez bizonyos javítószolgálatot is létrehozni. Azt kell mondanom: ez volt a szerencséjük, mert akkor még bőven volt hitel, azután pedig jött a hitelek elengedése. Ezekben a gazdaságokban ma már lényegében csak a gépek pótlásáról, kisebb mértékű kiegészítéséről kell gondoskodni. Mi a helyzet azonban a több munkaerővel rendelkező gazdaságokban? Az évek folyamán itt is jelentős változások következtek be a tagok összetételében. A belépéskor is magas életkorú, de akkor még zömmel munkaképes munkaerő megöregedett, s nyugdíjba ment. A fiatalok bennmaradása és visszaáramlása a termelőszövetkezetbe kétségtelenül megindult, de az előbbinél kisebb mértékben. És ami ennél fontosabb, egészen más összetételben, más igényekkel. A tsz-ben maradt és oda visszajött fiatalok többsége csak gépesített munkafolyamatokban kíván részt venni, vagy szakképzettségénél fogva, éppen azért és akkor lép be, amikor ilyen lehetőség számára adódik. Ha tehát a munkaerő-helyzetben Somogy megye és más megyék között volt különbség, akkor ez a különbség a fiatalok szükségszerű visszaáramlásával egyre csökken. A gépesítettségben való lemaradás ténye viszont fennáll. Minél hosszabb ideig tart ez az állapot, annál nagyobb károk keletkeznek a termelésben, annál lassúbb a fiatalok visszaáramlása. Ez a folyamat viszont csökkenti a szövetkezetek jövedelmét, ami viszont éppen a gépesítés fokozásához szükséges pénzeszközök létrehozását teszi lehetetlenné. Így tehát egy önmagát gyorsító folyamattal állunk szemben, ami azonban a céllal ellentétes irányban mozog. Ha mindez igaz és belátható, akkor tenni kell valamit, mégpedig minél hamarabb, annál jobb. Kérdés, képesek-e ezek a gazdaságok általában — tehát a többség — ezzel a problémával önállóan megbirkózni. Képesek-e gyors ütemben gépesíteni az eddig kézi munkára alapozott munkafolyamatokat. Az előbbiekben kifejtett folyamat természetéből már adódik a válasz: nem képesek. De ennek indokolását érdemes azért tovább is folytatni. Milyen feltételek hiányoznak ehhez? Nem rendelkeznek erre a célra felhalmozott alapokkal. A gazdaságok zöme amortizációs alapját évente felhasználja a legszükségesebb pótlásokra egyrészt, másrészt államilag erősebben dotált építési beruházásokra. Nincs olyan gyakorlat, hogy a szövetkezetek jövedelmükből későbbi beruházásokra pénzt halmoznának fel, mert arra a jövedelem nem elég nagy, de amit mégis elvonnak, az mindig feszített fejlesztési igény, s évente felszívja azt. Feltételezhető, hogy a napokban nyilvánosságra került kormányhatározatban foglalt állatfelvásárlási árak emelése lehetővé teszi a jövőben erre a célra nagyobb összegek felhasználását. Ha azonban a kérdést részletesebben elemezzük, nyilvánvaló lesz annak az ellenkezője a következők miatt., A szarvasmarha- és sertésfelvásárlási árak növelése nem jelent abszolút öszszegű jövedelemnövekedést a mezőgazdaságban, más irányú elvonások miatt, a beruházási kedvezmény csökkenése, takarmányárak stb. Ez az árrendezés célját illetően is csupán a fejlesztés irányát orientálja, arra ösztönöz, hogy a gazdaságok a szarvasmarhára és a sertésre koncentrálják a rendelkezésre álló erőiket. Ebből a tényből viszont több következmény adódik. Például az árrendezés következtében azok a gazdaságok kerülnek előnyös helyzetbe, ahol az állomány mennyiségi fejlesztésének beruházási, technológiai feltételei már adottak, vagyis a férőhelyek, berendezések már rendelkezésre állnak. Ahol azonban ilyen beruházások megvalósítása éppen az árváltozások hatására kerül napirendre, ott a fejlesztésre fordítható eszközöket éppen ez fogja lekötni, a jövőbeni nagyobb haszon reményében. Tehát elmarad a közvetlenül szükséges gépi beruházás. De van a gépesítés gyors megvalósításának egy közvetlen oka is:_a jelenlegi árak mellett a kézi munkának géppel való helyettesítése az üzem költségeinek csökkenését nem eredményezi. Ellenkezőleg, figyelembe véve a gépekkel járó évente emelkedő tendenciájú járulékos költségeket, karbantartás, gépjavítással kapcsolatosan — egyenesen költségnövekedéssel kell számolni. Ez utóbbi probléma növekszik a gépjavítási kedvezmény megszüntetése miatt is, hi^ szén ez a gazdoságok jelentős részét a jövőben saját javítóműhely, szakgárda létrehozására kényszeríti. Mindezt figyelembe véve, a jelenleg alacsony állóeszköz-ellátottságú szövetkezetek körül a kör bezárul. Az üzem saját erejéből nem tud kitörni abból a keretből, amit saját szükségletei és az élő gazdasági ösztönzők határoznak meg. Tisztelt Országgyűlés ! Mondandómat azzal kezdtem, hogy Somogy megye problémáiról szólok, kéréseim és kérdéseim arra vonatkoznak. Tudjuk, hogy az állami költségvetés lehetőségei korlátozottak, tudjuk, hogy a mezőgazdaságnak adható dotáció, ártámogatás, sőt fejlesztési hi-