Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2231 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2232 A szövéssel szemben a kötszövő és hurkolt technológia fokozottabb alkalmazására törek­szünk, és gyorsítani akarjuk a szövőiparon be­lül a gépek automatizáltságának fokát, a kor­szerű, tehát a világpiacon is jobb gazdaságos­sággal értékesíthető termékek termelésének fo­kozását. E javaslatok kidolgozásánál számolunk a minisztérium fokozottabb iránymutatásával, bizonyos fokú központi támogatással, elsősorban a rekonstrukciós fejlesztést segítő szabályozók módosítására is. Ugyanakkor figyelembe vesszük, hogy még az olyan iparágaknál is, mint például a pamut­ipar, amelynek egyes vállalatai a világméretű verseny éleződése és a korábbi fejlesztés elha­nyagolása, illetve az extenzív irány, tehát külső okok, másrészt az iparon belüli termelői szint és termelékenység-színvonal alacsony volta és a vezetési színvonal együttes hatásaként az át­lagosnál nehezebb helyzetben vannak, ott sem lehet a megoldást csak felülről, vagyis kívülről várni. Más területeken viszont jelentős mennyi­ségű fejlesztések is folynak már. így például az egymilliárd forintos műbőrgyártás-fejlesztés mellett nagy költséggel folytatjuk a lábatlani papírgyár építését. Felfuttatjuk a dunaújvárosi Író-Nyomó Papírgyárat, Nyíregyházán megkezd­jük a Hullámlemez- és Zsákgyár építését, foly­tatjuk a. békéscsabai Kner Nyomda bővítését. A Gazdasági Bizottság elvi jóváhagyása alapján már készítjük a Dunaújvárosban létesítendő, évi 50 ezer tonnás cellulóz- és százezer tonnás hul­lámlemezgyártó nagy beruházásnak a terveit. Ezt 1971-ben kívánjuk indítani mintegy ötmil­liárd forintos kerettel. Az általános jellegű rekonstrukciók lehető­ségeit elemezzük abban — a kormány Gazdasági Bizottsága részére készülő — két javaslatban, amely a lakásépítés fokozásával összefüggésben, a bútoriparban, a kulturális szükségletek jobb kielégítése érdekében a nyomdák termelési le­hetőségeinek fokozásával, illetve munkájuk ha­tékonyságának lényeges javításával foglalkozik. Itt a jelentős központi segítség ellenére — még ha kapunk is — nem számíthatunk gyors javu­lásra, annak ellenére sem, hogy évente 7—8 szá­zalékkal növekszik most is a nyomdák terme­lése, mert az igények még gyorsabban növeked­nek. Ezért nagyon is indokolt lenne véleményem szerint felülvizsgálni, hogy kell-e például ennyi oldalszámnövelés arra, hogy újsághirdetéseket, reklámokat tíz vagy 20 oldalon nyomjunk na­ponta, vagy egyáltalában ennyi időszakos folyó­irat és más kiadvány legyen, amit ma mint nél­külözhetetlen igényeket jelentenek be. A könnyűipari ágazatba tartozó tanácsi vál­lalatoknak, kisipari termelőszövetkezeteknek, a magánkisiparnak, de a minisztériumi vállala­toknak is sokrétű és számos feladata van a la­kossági szolgáltatások javításában. Elsősorban a textiltisztítás, de sok más javító-szolgáltató te­vékenység fejlesztése érdekében a kormányha­tározatnak megfelelő javaslatot készítünk, amely a közeljövőben a megyei tanácsokkal egyeztet­ve kerül be a negyedik ötéves tervjavaslatba. Ezek a távlati feladatok képezik munkánk súlypontját. Amint említettem, ugyanakkor nem szakadhatunk el a meglevő és az 1970-ben is je­lentkező problémáktól, helyesebben: felada­tainktól sem. Arra törekszünk, hogy ne csak 3^-5 év távlatában, hanem már a jövő évben is érezhető változás legyen a könnyűipari cikkek mennyiségének és választékának további javu­lásában. Mivel a terv és a költségvetés tartalmazza azokat az eszközöket, amelyekkel a könnyűipari termelési előirányzatokat már 1970-ben is 4—5 százalékkal növelni lehet és a költségvetés be­vételeit is biztosítani, a magam részéről is ja­vaslom a jóváhagyását, illetve a költségvetés el­fogadását. (Taps.) ELNÖK: Valter Imre képviselőtársunk kö­vetkezik szólásra. VALTER IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Ked­ves Képviselőtársaim ! Az 1970. évi költségve­tés vitájának keretében szeretnék beszélni né­hány problémáról, amelyek egyrészt sajátosan Somogy megyével kapcsolatosak, másrészt álta­lában a mezőgazdaságot érintik. A mezőgazda­sági termelés nagyobb hányada Somogy megyé­ben is a termelőszövetkezetekben és a háztáji gazdaságokban folyik, és mivel Somogy megyé­ben a népesség 47 százaléka a mezőgazdaságból él, ezért nem túlzás azt mondani, hogy szűkebb hazánkban a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok helyzete alapvető fontosságú. Az 1970. évi költségvetés indoklásában meg­állapítják, hogy a termelőszövetkezetek pénz­ügyi helyzete 1969-ben kedvezően alakult, s en­nek fokozódása várható 1970-ben is. Ezért 1970­ben a közös gazdaságokban növekedő jövedelem­mel számolnak, aminek hatását a költségvetés­be is beépítették. Az indokolás megállapítja azt is, hogy a közös gazdaságok mintegy 50 száza­lékában a tartalékalapok feltöltöttsége olyan mértékű, hogy az időjárás okozta szélsőséges terméskieséseket is képesek kiegyenlíteni. Ezek szerint a közös gazdaságok helyzete általában megnyugtató. Ezen megállapítások ellenére, vagy éppen ezektől indíttatva beszélni kell néhány nyugta­lanító körülményről is. A nyugtalanságra okot adó tapasztalatokat megyénkben szereztem. Hogy ezek országosan jellemzőek-e, azt nem tu­dom. Ezt majd önök eldöntik. Tisztelt Országgyűlés! Közismert tény, hogy az őszi időjárás az átlagosnál jobban kedvezett a mezőgazdasági munkáknak. A hosszú és nem túl csapadékos ősz mind a betakarítást, mind a vetést, és az őszi mélyszántás munkáját is elő­segítette. Ennek ellenére megyénk területén az utóbbi években megszokottnál rosszabb állapo­tokat találunk. A kukorica egyrésze szedetlen maradt, a szántóterület ennél is nagyobb ré­szén az őszi mélyszántást nem tudtuk elvégezni, de olyan gazdaság is akadt, amely a szándékolt, tervezett vetést sem fejezte be. Aligha lehet ezt a jelenséget véletlennek tekinteni, vagy elintézni azzal, hogy ezekben a gazdaságokban a vezetés színvonala, a munkaszervezés nem kielégítő, bár természetes, hogy helyenként ilyen okok is van­nak. Az üzemén kívüli objektív okokat kutatva,

Next

/
Oldalképek
Tartalom