Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-28
2217 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december ÎO-én, szerdán 2218 kívül kedvezőtlen. Itt elsősorban a falusi lakosság egészséges ivóvíz-ellátására, a városok és a városiasodó községek csatornázására, a tanácsi utak-hidak karbantartására, azok felújítására, mint égető problémára gondolok! Ezenkívül tennivalót jelent számunkra az egyes vízrendezési kérdések megoldása is. Zala megye sajátos domborzati viszonyai miatt számos kisebb patak, vízfolyás szabályozását kell elvégezni. Mindez öszszefüggésben áll a mezőgazdasági termelési kérdésekkel is. Az úgynevezett belsőségi vizekkel kapcsolatos legsürgősebb rendezési feladatok elvégzését a tanácsok saját forrásokból származó bevétellel is igyekeznek fedezni, de úgy néz ki, hogy ez nem minden esetben elegendő. Ezért kérem az Országos Vízügyi Hivatal vezetőjét, támogasson — amint eddig is támogatott bennünket — ilyen irányú törekvéseinkben, mert ez nagyban segítené mezőgazdaságunk termelésének fokozását és fejlődését. Tisztelt Országgyűlés! Amikor azt mondom, hogy az 1970. évi költségvetéssel és az évi tervelőirányzatokkal teljes mértékben egyetértek, azt is hangsúlyozni kívánom, hogy eddigi eredményeinket pártunk helyes, kiegyensúlyozott politikájának köszönhetjük. Az igaz célunk elérése érdekében végzendő munkánkhoz valamennyi képviselőtársamnak jó erőt és egészséget kívánok. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat felfüggesztem, az ülést délután három órakor folytatjuk. (Szünet: 13.35—15.03. Elnök: KÁLLAI GYULA.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Darvasi István képviselőtársunk. DARVASI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az 1970. évi állami költségvetés gondos és felelősségteljes munkával készült. Áttanulmányozása során különös figyelmet szenteltem a Külügyminisztérium költségvetésének, és megállapíthattam, hogy megfelelő előirányzatokat tartalmaz arra a bővülő nemzetközi tevékenységre, amelyet a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma folytat, s amelyre oly nagy szükség van a mai nemzetközi helyzetben, amikor sok a megoldandó kérdés, és amikor a Magyar Népköztársaság nemzetközi kapcsolatai is terjednek és szélesednek. A maguk módján a Külügyminisztérium költségvetése és az abban található adatok is mutatják a Magyar Népköztársaság tekintélyének emelkedését. Hazánk tekintélye lakosságunk számához, területünkhöz képest igen nagy, s ezt annak köszönhetjük, hogy külpolitikánk világos, egyértelmű, soha senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikájában hová tartozik és merre tart. Külpolitikai tevékenységünk célja a béke, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, a még elnyomás alatt élő népek felszabadítása és azoknak a nagy nemzetközi problémáknak a megoldása, amelyekkel az emberiség ma küzd. így mindenekelőtt az amerikai imperializmus vietnami agressziójának megszüntetése, - a közel-keleti konfliktus, az izraeli agresszió következményeinek felszámolása, nem utolsósorban pedig az európai biztonság és a leszerelés. . .. Ma megállapítható, hogy a Varsói Szerződés országainak — közöttük hazánknak — az európai biztonsági értekezlet összehívására vonatkozó felhívása, kezdeményezése kedvező visszhangot keltett, és sokasodik azon államoknak, kormányoknak a száma, amelyek kedvezően nyilatkoznak az értekezlet szükségességéről és összehívásáról. Magyarország, mint európai állam, érdekelt abban, hogy Európában biztonság legyen, de nemcsak azért, mert európai állam, hanem azért is, mert az európai biztonság nem egyszerűen európai kérdés, hanem világpolitikai kérdés is, úgy is fogalmazhatnám, hogy megoldása az egész emberiségnek létérdeke. Nemcsak azért, mert mint a történelmi tapasztalatok mutatják, századunk két világháborúja is Európából indult ki, hanem azért is, mert a mai világhelyzetben — amikor végeredményben két világrendszer áll egymással szemben — egy világháború minden eddiginél pusztítóbb lehetne. Jó úton halad az európai biztonsági értekezlet előkészítése. Nagyon sok kormány már kijelentette, hogy hajlandó részt venni, támogatja, és csak nagyon kevesen vannak, akik nyíltan elleneznék összehívását. Akik ellenzik, nagyon megválogatják szavaikat, és inkább kifogásokat hangoztatnak, feltételeket igyekeznek szabni, vagy oly módon igyekeznek elodázni az értekezlet összehívását, hogy más értelmezést adnak az európai biztonság problémáinak. Meg kell mondani, hogy bizonyos társadalmi erők Európában is és az Amerikai Egyesült Államokban is előbbre vannak az európai biztonság problémáinak megértésében és az értekezlet szükségességének elismerésében, mint bizonyos felelős kormánytényezők ugyanezekben az országokban. Bizonyos amerikai politikai vezetők, kormányvezetők például oly módon adnak más értelmezést napjainkban az európai biztonság problémáinak, hogy Európa kettészakítottságáról beszélnek, s arról, hogy a legfontosabb kérdés e kettészakítottság megszüntetése. Ha megnézzük, beszélhetünk-e valóban Európában kettészakítottságról, akkor azt kell mondanunk, hogy bizonyos mértékig valóban Európa kettészakadt. De ha azt nézzük, hogy miért szakadt ketté, s hogy értelmezik ezt odaát, és hogy értelmezik nálunk, akkor a felfogásban és természetesen a tényekben is lényeges különbségek vannak. Mi élénken emlékszünk arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok a második világháború után hozzálátott a nyugat-európai tőkés országok megszervezéséhez és létrehozta a maga egymásra épülő és egymással összeszövődött nemzetközi szervezeteit: a Nyugat-európai Uniót, az Európa Tanácsot, a Szén- és Acélközösséget. Azután 1949-ben létrehozta az Atlanti Szövetséget. Mindezt azzal a céllal, hogy megakadályozza, később visszaszorítsa a szocialista gondolatnak és a szocializmusnak mint társadalmi rendnek a terjedését. 98 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ