Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2219 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2220 A kettészakítottság innen ered, onnan, hogy zárt politikai, gazdasági és katonai tömbök alakultak ki, zártak a szocialista országokkal szemben, és diszkriminatívek mind katonai, mind politikai, mind pedig gazdasági értelemben. így tehát Európa kettéosztottságáért nem a szocialista országokat, nem a történelmi fejlődést, nem a társadalmi fejlődést kell felelőssé tenni, hanem azokat, akik megpróbálván szembeszegülni a társadalmi fejlődéssel, a történelmi fejlődéssel, megpróbálták a tőkés világot egy tömbbe szervezni a szocializmussal szemben. Ök azonban azt mondják, mi osztottuk ketté Európát, az ő felfogásukban Európa kettéosztottsága az, hogy létrejött a Német Demokratikus Köztársaság, az első szocialista német állam, az ő felfogásukban a kettéosztottság az, hogy mi nem vagyunk hajlandók Nyugat-Berlinnek a Német Szövetségi Köztársasághoz való tartozását elismerni. Az ő felfogásukban a kettéosztottság az, hogy ezt a helyzetet szeretnék felszámolni és arra szeretnék kényszeríteni a szocialista országokat, hogy történelmileg és társadalmilag lépjenek vissza. ök erről a kettészakítottságról beszélnek. Nos, ez temészetesen nem megy és nem is mehet, s ha valaki azt gondolja, hogy egy európai biztonsági értekezleten erről a kérdésről ilyen amerikai — egyes amerikai politikusok felfogása szerinti —• értelemben lehet beszélni, az nagyon téved. Szerencsére az európai biztonsági értekezlet ilyen ellenzői kis számban vannak, többségben vannak azok, akik teljesen józanul s reálisan fogják fel az értekezlet szükségességét és megoldandó feladatait. Mi lehet az európai biztonsági értekezlet célja? Az, hogy Európában stabil politikai helyzet alakuljon ki, megszűnjön az a veszély, amelyet sokan nem látnak vagy nem akarnak elismerni, de kétségkívül létezik; úgy jöjjön létre a béke és biztonság, hogy a másik fél, ha eddig nem tette, most vegye tudomásul, hogy Európában is, mint Ázsiában és ma már Latin-Amerikában is, két társadalmi rendszer létezik, az európai biztonságot tehát a békés egymás mellett élés elve alapján kell és csak úgy lehet, csak úgy szabad megteremteni. Ez a mi véleményünk, és — mondom — szerencsére nemcsak a mi véleményünk, mert elég bizonyíték van ma már arra — nem utolsósorban Helsinkiben, amelynek kormánya színhelyül ajánlotta fel Finnország fővárosát az értekezlet számára —, hogy számos kormány minden fenntartás nélkül késznek nyilatkozott az értekezleten való részvételre. A világ felelős politikusai között mind többen vannak, akik belátják, hogy az európai biztonság fő kérdése az erőszakról való lemondás, a második világháború után kialakult status quo tudomásul vétele, a két német állam egymás közti kapcsolatainak és a világ más államaihoz fűződő kapcsolatainak teljes rendezése minden diszkrimináció nélkül, a be nem avatkozás elvének maradéktalan elfogadása, majd a fegyverzetek korlátozása és végül a leszerelés. Az kell hogy célja legyen az európai biztonsági értekezletnek, hogy a kereskedelmi kapcsolatokban megszűnjön az a diszkrimináció, amelynek nem más a célja, mint a szocialista országok gazdasági térdre kényszerítése. E célért küzd a magyar diplomácia a maga szerény, de nem hatástalan eszközeivel, e célra irányoz elő megfelelő összegeket az 1970. esztendei állami költségvetés, e célok elérésében támogatja a magyar dolgozó nép a magyar Külügyminisztériumot és a magyar kormányt, s e gondolatok jegyében fogadom el az 1970. évi állami költségvetést és benne a külügyi tárca költségvetését. (Nagy taps.) ELNÖK: Következő felszólaló Ollári István képviselőtársunk. OLLÁRI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Bátran mondhatjuk világjelenségnek a vegyipar rohamos fejlődését, egy-egy gazdaságban mind jelentősebbé váló szerepét. A mezőgazdaságban nélkülözhetetlenné vált, emellett szinte minden iparágban egyre jelentősebb lesz a vegyipar által gyártott termékek felhasználása. Természetes tehát, hogy népgazdaságunk számára is létfontosságú a vegyipar termelésének fokozása. Ezt tükrözik az éves tervek, így az 1970. évi is, amelyben a vegyipar termelésének az ipar átlagát lényegesen meghaladó, 12 százalékos növekedésével számolunk. Csaknem 10 évvel ezelőtt, 1960-ban a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága vegyipari határozatában kimondta, hogy a vegyipar fejlesztése kiemelt állami feladat, és ezt a határozat az egész magyar nép ügyévé tette. A határozat létrejöttét a szocialista társadalom építése során kialakult körülmények tették égetően szükségessé. A második világháború során egyébként is kevéssé fejlett vegyiparunk jelentős része megsemmisült. Hazánk felszabadulását követően megkezdődött a gyors helyreállítás, és 1949-ben már 40 százalékkal többet termeltünk, mint 1938-ban. Körülményeink azonban nem tették lehetővé a korszerűsítést, gyakorlatilag csak a háború előtti elmaradt színvonalat tudtuk rögzíteni. A különböző népgazdasági ágak vegyipari termékek iránti egyre növekvő igénye, valamint a kialakuló szocialista mezőgazdaság műtrágyaszükséglete megindította vegyiparunk gyors fejlesztését. Szerencsésen közrejátszott ebben a hazai szénhidrogén-bázis feltárása, mely a korszerű vegyipar megteremtésének lehetőségét biztosította. A fejlesztés üteme, különösen a második ötéves tervben, lényegesen meghaladta az ipari átlagot. A teljes termelési érték az 1950. évi 2,7 milliárd forintról 1965-re 23 milliárd forintra emelkedett. A fejlődés üteme meghaladta a KGST-országok átlagát is. A magyar vegyipar termelése 1950-től 1965-ig tizenegyszeresére nőtt, míg ez idő alatt a fenti országokban a növekedés hétszeres volt. A fejlesztés során részben régi gyáraink rekonstrukcióját kellett végrehajtani, részben új nagyüzemek létrehozására volt szükség. Az 1955—1960. évi hatmilliárd forint beruházási összeg az 1961—1965. években közel 15 milliárd forintra, az 1966—1970. években pedig 20 milliárd forintra növekedett. Az abszolút összeg növekedése mellett a részarány alakulása már nem ilyen kedvező, mert míg az első időszak 10 és fél százalékos részesedése az 1961— 1965. években 16,3 százalékra emelkedett addig