Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2215 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december lO^én, szerdán 2216 rintem is igen tervszerű, megfontolt, koordinált tevékenységre vall az előbbi évekhez viszonyít­va, mind a kormány, mind a parlament bizott­ságai, mind a képviselőcsoportok össztevékeny­sége következtében. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága november 26—28-i ülésén nagy jelen­tőségű határozatban összegezte és szabta meg 1970 főbb gazdasági feladatait. Elemezte élet­színvonalunk alakulását 1969-ben, külkereske­delmünk mérlegét, a belkereskedelem mai hely­zetét, s az eredmények mellett azokat a fogya­tékosságokat, amelyek néhány fontos árucikk hiányában, illetve egyes árak emelkedésében je­lentkeznek. Engedjék meg a tisztelt elvtársak, hogy a képviselőcsoportok és állandó bizottsági tagok által a legutóbbi megbeszélésen felvetett problé­mára hivatkozzam. Akkor ugyanis felvetődött egy nagyon komoly hiánycikknek, a cementnek a problémája, ami valóban rendkívül nagy aka­dályozó tényező a tervszerű munkában. Amikor ez a kérdés felvetődött, azt a választ kaptuk, hogy bizonyos vállalati igazgatói hanyagságok­ról van szó. Ha csak egy vállalati igazgatónál merült volna fel ez a hanyagság, akkor el lehet­ne ezt hinni, de utána nézve a dolgoknak — saj­nos — meg kell mondanom, hogy nemcsak ha­nyagságokról, hanem komoly problémáról van szó. Csak ennek az egy cikknek, a cementnek, mint építőipari anyagnak a hiánya nagyon ko­moly mértékben akadályozhatja és akadályozza is a tervszerű munkát. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1970-es év költségvetési bevétele meghaladja a 168 milliárd forintot, kiadása pedig a 170 milliárd forintot, a hiány 1890 millió forint. De ez a hiány még ilyen nagy összeghez viszonyítva sem valami örven­detes tény. Ez a költségvetési hiány mutatja, hogy megnőtt néhány olyan állami kiadás, amit kormányunk kénytelen magára vállalni. Említ­hetném a napokban megjelent kormányintézke­dést a szarvasmarha felvásárlási árának feleme­léséről, s ugyanígy szólhatnék a tej felvásárlási árának emeléséről is. Ezt a dotációt államunk fedezi, ez jelenleg nem érinti a fogyasztókat, a dolgozó embereket. Az elmúlt napokban azon­ban az emberek elég sokat beszéltek és még mindig beszélnek bizonyos áruféleségek, pél­dául a zsír, a hús, bizonyos ruházati cikkek árá­nak emeléséről és ezenkívül a lakbérek emelke­déséről. Voltak olyan jól értesültek, akik már konkrét összegeket is említettek az áremelkedé­sekkel kapcsolatban, mint amelyeket már el is határoztak. Milyen jó, hogy ezeknek az úgyne­vezett jól értesülteknek ezúttal nem lett igazuk, mert ebben nemcsak az élet és a helyzet meg nem felelő ismerete jelentkezik náluk, hanem sok esetben rosszindulat, ellenséges megnyilvá­nulás is fennforogni látszik. Világosan kell azon­ban látnunk, hogy ebben a vonatkozásban van­nak rendezetlen dolgok, amelyeket bizonyos időn belül kormányszinten is rendezni kell. Viszont az is igaz, hogy az említett gondokat, problémá­kat többféleképpen lehet rendezni. Szerény vé­leményem szerint mégiscsak az lenne a legjobb megoldás, ha az iparban, a mezőgazdaságban, a közéletben mindnyájan még jobban kihasznál­nánk az új mechanizmus adta lehetőségeket, job­ban élnénk a közgazdasági szabályozókkal, s az illetékesek még többet, még lelkiismeretesebben foglalkoznának a termelés ütemének növelésé­vel, a termelékenység fokozásával. Azt hiszem, ezek a tényezők lehetnek a döntők az említett problémák elsődleges megoldásában. Tisztelt Képviselőtársaim! Az is igaz, hogy manapság sok szó esik az üzemi demokrácia fej­lesztéséről. Ez szerintem is nagyon fontos dolog, amikor a szocializmus alapjai lerakásának be­fejezésénél tartunk, de azt hiszem, az is igaz, hogy mind kevesebbet beszélünk és főleg te­szünk a munkafegyelem megjavításáért, a ter­melékenység növeléséért és sokszor még igazat kapnak a vándormadarak, a lógósok. Egyszer-egyszer a vándormadarak még job­ban is járnak, ha munkahelyüket elhagyják a sok károkozás után. Ha ezek a negatív tényezők nincsenek is említve a költségvetés elemzésénél, azért jó lenne, ha közéletünk ezzel a ténnyel számolva a negatív jelenségek kiküszöbölésére intézkedést tenne, ami az ország mérlegében biz­tosan pozitívan jelentkeznék. Ezekről az országos és a területeket is érin­tő gondokról nem azért beszéltem tisztelt kép­viselőtársaim előtt, mintha Zala megyében nem lennének megoldatlan problémák és gondok — mert vannak ilyenek! Hiszen a legutóbbi idő­ben, amikor Zala megye költségvetését tárgyalta képviselőcsoportunk, akkor több olyan tennivaló merült fel, amely komolyan foglalkoztatja a mi vezetésünket. Példának említhetem: a negyedik ötéves terv elejére várhatóan a legégetőbb fog­lalkoztatási gondjaink megszűnnek, de a falvak­ban jelentkező — főleg női — munkaerő foglal­koztatása továbbra is feladatot jelent a megyé­ből való elvándorlás tekintetében is. Említhetném, hogy megyénkben sajátos problémaként vetődik fel az, hogy az olajbányá­szatnak a megye iparában betöltött szerepe visz­szaesése miatt nagyobb létszámú munkaerő sza­badul fel. Ezért javaslom a bányavidéken tör­ténő ipartelepítés támogatásáról szóló rendelke­zést — ha lehet — e területre is kiterjeszteni. Ugyancsak komoly gondként vetődik fel megyénk szociális és kulturális ellátása, amely nagyrészt a tanácsi költségvetés helyzetének a függvénye. Ez általában eléri, vagy megközelíti az intézményi ellátás színvonalát, illetőleg az or­szágos átlagot. Továbbra is jelentős azonban a lemaradás — nemcsak az országos átlaghoz, ha­nem a mutatkozó igényekhez képest is — a kór­házi és rendelőintézeti ellátásban, az óvodai és napközi otthoni férőhelyekben. Pedig egészség­ügyi vonalon a megyei kórház bővítése sok min­dent segített. Az említett szükségletek általában beruhá­zás-igényesek, így helyi erőforrásokból történő megvalósításukra rendkívül korlátozott a lehe­tőség. Azt is tudjuk, hogy az elmaradás felszá­molása nem egyéves feladat, de bízunk abban, hogy mint eddig is, az országos szervek — nép­gazdasági erőforrásaink növekedését figyelembe véve — a negyedik ötéves terv folyamán bizto­síthatják számunkra is e gondok enyhítését. Befejezésül azt is el kell mondanom, hogy megyénk kommunális ellátásának helyzete rend-

Next

/
Oldalképek
Tartalom