Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2213 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2214 mamák télen nem járhatnak az olcsóbb vászoncipőben. Hogy ezekben az úgynevezett áremelkedésekben mennyi a forgalmi adó növelés, a dotációelvonás, vagy a nagyobb nyereség, vagy mennyiben felelős az ipar és mennyiben a kereskedelem, ezt nem tudom eldönteni. De azt érzem, hogy az illetékeseknek ezeket a kérdéseket meg kell vizsgálniuk és ennek alapján megváltoztatniuk az árakat. Nem szeretnék úgy feltűnni,, hogy a szabadabb ármozgások ellen akarok szólni. Erre szükség van, ennek megvannak a maga pozitív hatásai. Csupán azt szeretném kérni, hogy az illetékes szervek és az illetékes vezetők ne engedjék meg, hogy egyes ipari vagy kereskedelmi vállalatok ezt a lehetőséget esetleg a lakosság rovására nagyobb nyereség szerzésére használják fel. A lakosság — úgy érzem — jogosan várja el a minisztériumoktól, hogy az érdekeikkel ellentétes és indokolatlan áremelkedések ellen a jövőben keményebben lépjenek fel. A minisztériumoknak határozottabban kellene azt is megkövetelniük, hogy az olcsóbb árucikkekből a hiányok megszűnjenek. A hiányok ezekből a cikkféleségekből gyakran sokkal jobban felháborítják az embereket, mint az áremelések. Az iparnak és a kereskedelemnek a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítania a tömegigények kielégítésére az olcsóbb árucikkekből. Nem is fog irritálni az a nagyon drága áru, ha ugyanakkor mellette az olcsóbb árut is megtalálják az üzletekben az egyszerű emberek. Teljesen igaz, hogy a divatigényeket követnie kell az iparnak, de azt hiszem nemcsak a drágább cikkekből lehet divatos árukat készíteni. . Úgy érzem, az adott területen szemléletbeli változásokra is szükség van. A másik kérdés, elvtársak, amelyről szólni szeretnék, a társadalmi életünkben jelentkező bizonyos szemléleti fogyatékosságok és az állampolgári jogok és kötelezettségek kérdése. Megítélésem szerint a jelenlegi időszakban a különböző ideológiai, szemléletbeli problémák számunkra semmivel sem jelentenek kisebb gondot, mint a gazdasági kérdések gyengeségei. Helyzetünket és előrehaladásunkat a kispolgári gondolkodás erősödése, az anyagiasság, az egyenlősdi, a munkamorál és a munkafegyelem általános lazulása éppúgy gátolja, mint az előzőek. A dolgozó emberek nagy része mindezt elítéli és mégsem tudtunk ezeken a kérdéseken eléggé változtatni, nem tudtunk azért, mert nem léptünk fel mindenütt kellő eréllyel ellenük. Meggyőződésem, hogy a józan gondolkodású, fegyelmezett dolgozótársainkra támaszkodva több határozottsággal kell ezekkel a jelenségekkel az elkövetkező időkben szembeszállnunk. Vannak olyanek is, akik jelen gondjainkat a mechanizmus rovására írják. Ezekkel sem érthetünk egyet. Meggyőződésünk, hogy hibáink legfőbb forrása vezetői emberi gyengéinkből fakad és elsősorban ezen kell változtatnunk. • Vannak olyanok is, akikben gyakran nagyobb a hajlandóság a jogok megkövetelésére, de könnyen elfelejtik, hogy a jog kötelességgel is jár. A kötelezettségek a termelés és a munkafegyelem terén nem mindenütt kapnak kellő, megfelelő hangsúlyt. Fontos elvi kérdés, hogy közös erővel lépjünk fel az utóbbi időben elég nagy nyomással jelentkező egyenlősdi ellen. Teljesen indokoltnak tartom a beszámolónak azt a megállapítását, hogy a vállalati vezetőknek a jövőben jobban kell biztosítaniuk a béreknél és a nyereségrészesedésnél a differenciált elosztást. A jobb és több felelősséggel járó munkát mindenütt meg kell fizetni. De ugyanakkor meg kell akadályoznunk azt is, hogy megdolgozatlan munkáért bárki is ellenértéket kapjon. Ebben a vezetést a becsületes dolgozók támogatni fogják. Ügy érzem, a most elhatározott intézkedésekkel a párt és a kormány megtette a szükséges lépéseket a jobb gazdálkodásért, a termelékenység és a termelés emeléséért és az ország erejéhez mérten az életszínvonal további javításáért is. Ugyanakkor viszont joggal elvárja tőlünk, hogy kötelességeinket minden szinten maradéktalanul teljesítsük. Nemcsak a termelés, az üzemi munka területén, hanem az állami élet minden terén. Végül a harmadik kérdés, amit szeretnék érinteni, a következő. Felvetődött a gondolat, hogy most, a kormányintézkedések után mire van szükség az állampolgárok, választóink oldaláról, mit kérhetünk, mit várhatunk el. Én első helyre tenném, hogy határozottabb és fegyelmezettebb munkát kell követelnünk minden szinten. Nagyobb követelményeket kell támasztanunk a vezetői munkában és minden dolgozó kollektívával szemben. A mostani célok és intézkedések megismertetése során el kellene érnünk, hogy olyan közhangulat alakuljon ki, ami segíti a határozottabb és fegyelmezett munkavégzést. Olyan általános közgondolkodást kellene elérnünk, amely nem tűri el a jelenleg meglevő lazaságokat. El kell ismernünk és meg kell változtatnunk azt, amiben a vezetés hibázott, de ugyanakkor meg kell követelnünk ezt a másik oldalon is. Aki nem teljesíti a kötelességét, azzal szemben el kell járnunk. A Központi Bizottság és a kormány intézkedései nyomán elr várhatjuk a vezetőktől, hogy biztosítsák a munkaidő jobb kihasználását és határozottabban lépjenek fel a fegyelmezetlenkedőkkel, a lógósokkal szemben. Merjék elbocsátani azokat, akik nem dolgoznak tisztességesen. Jó lenne elérni, hogy a vándormadarakat sehol se vegyék fel és ne sértsék ezzel is indokolatlanul a törzsgárdát. Kedves Elvtársak! Ügy ítélem meg, hogy a most megismert és az eddig elfogadott gazdasági intézkedések mellett ezekre a kérdésekre is érdemes, sőt talán szükséges is a jövőben kissé több figyelmet fordítanunk. Én ezekkel a megjegyzésekkel fogadom el a beszámolót és a költségvetést, megköszönve az elvtársak figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Gazsó Sándor képviselőtársunk. GAZSÓ SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Nagy jelentőségűnek tartom, hogy a parlament 1969. december 10-én megkezdheti az 1970. évi/ állami költségvetés tárgyalását. Ez a tény sze-