Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2209 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2210 érdekében különösképpen a kórház-beruházások vitele érdekében beruházó szerv létesítését szükségesnek látják. A kulturális bizottságban felvetették, hogy jobb feltételeket teremtsünk a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulásához, mert a továbbtanulók aránya mind a közép-, mind a felsőfokú tanintézetekben csökken. Ezért a jövőben fokozott figyelmet kell fordítani a munkás- és parasztszármazású gyerekek iskoláztatásának anyagi feltételeire, a tehetséges tanulók továbbtanulásának elősegítésére. A műtárgyvédelem céljaira kért 5 millió forint megadását a terv- és költségvetési bizottság nem javasolta, mert annak reális mértéke nem állapítható meg, és a pénzügyminiszter elvtársnak különben is módja van arra, hogy a tényleges igényeket saját keretein belül fedezze. Az ipari bizottság tagjai nagy aktivitással és szenvedélyességgel vettek részt a vitában. Általában nemcsak a költségvetési javaslatot és indokoltságát vitatták, hanem a jelenlegi gazdasági tevékenységet és a közgazdasági szabályozókat is. Sokrétű vita alakult ki a munka hatékonysága nem kielégítő növekedésének okairól, hangot adtak annak, hogy a munkafegyelem javítása, a munka szervezettségének növelése érdekében erőteljes intézkedéseket kell tenniük mind a szakminisztériumoknak, mind a vállalatoknak. Ezt nem visszamenő bírálatként, hanem a jövő érdekében vetik fel. Az anyagellátás problémái is jelentősen dezorganizálják a fegyelmet, például a cemerothiány, de meg kell mondani hogy minden fegyelmezetlenséget nem lehet a cementhiányra testálni. Célszerű lenne, ha a Pénzügyminisztérium és a Munkaügyi Minisztérium egyértelműen rögzítené a munkaügyi szabályozók módosításának reálisan várható hatását. Ez különösen azért probléma, mert közismert, hogy néhány fővárosi üzem jelentős létszámhiánnyal küzd és félő, hogyha a létszámcsökkentés mérséklésének bázisául néhány területen — a textiliparban, a ruházati iparban — az 1969. évi számadatokat fogadják el, ez a jövőben komoly gondok forrása lehet. Nagyné elvtársnő maga is azt kérte, hogy a Pénzügyminisztérium az 1968. évi létszámadatokat fogadja el alapnak a textiliparban. Az ipar egyik-másik vállalatánál 10—12 százalék között van a túlfoglalkoztatottság. Ez rontja az üzemek gazdaságosságát, a létszámhiány pedig akadályozza az új üzemek felfutását. Ezért a terv- és költségvetési bizottság arra kéri a pénzügyminiszter elvtársat: vizsgáltassa meg az ágazati adottságokat figyelembe vevő differenciálható megoldások lehetőségeit. Több felszólaló — nemcsak.az ipari bizottságban — aggodalmát fejezte ki a termelői, főként a fogyasztói árak nem mindig indokolt növekedése miatt. Felhívták a figyelmet, különösképpen a könnyűipari miniszter elvtársnő figyelmét, hogy az indokolatlan áremelések miatt nagyobb felelősségrevonás érvényesüljön. Az ipar, a nyereségszerzés mellett fordítson nagyobb figyelmet a kis jövedelmű fogyasztók igényeinek kielégítésére. A hozzászólók hangot adtak annak is, hogy a vállalati alapok reálértéke csökken, ezzel az anyagi érdekeltség intenzitása is mérséklődik. A vitában több javaslat hangzott el a gazdasági tevékenységet jobban befolyásoló pénzügyi szabályozók kialakítására is, például arra, hogy a kereskedelempolitikai alap adjon nagyobb lehetőséget a személyi érdekeltség alapján a fajlagos dollár- és rubelkihozatal növelésére, az állóeszköz-gazdálkodás javítása érdekében az intenzív selejtezés mértékét ne fékezze az anyagi érdekeltség jelenlegi rendszere. Az építőipar fejlesztése érdekében inkább tegyük olcsóbbá a szocialista gépimportot, mint hogy építési-szerelési adót vetettünk ki az építtetőkre. A negyedik ötéves terv szabályozóit széles körű vita után kell kialakítani és feltétlenül biztosítani kell, hogy a rendelkezések 1970 közepéig megjelenjenek, mivel most is késnek az érdekeltek az 1970-re érvényes új szabályozók megjelentetésével. Néhány konkrét ipari probléma is felvetődött. Például a kőolajipar jelentős járadék jellegű jövedelemelvonása után félő, hogy a gázprogram végrehajtásra kerülhet-e. A szénbányászat létszámproblémáit csak a műszaki színvonal jelentős növelése esetén lehet megoldani. Ehhez azonban az érdekelt vállalatok saját erőforrásai nem elegendők. Kialakult az a vélemény is, hogy az ipari tárcák a vállalatok gazdasági tevékenységét mint kívülállók figyelik, s a minisztériumok és a vállalatok közötti vákumba bevonultak a pénzügyi szervek és nagy határozottsággal vették át a vállalatok gazdasági tevékenységének ellenőrzését és irányítását. Amikor az ipari tárcák aktivitását kérjük, nem az adminisztrációt hiányoljuk, a gazdasági szabályozók szerepét sem kívánjuk a minisztériumokkal csökkentetni, hanem azt várjuk, hogy aktívabb iparpolitikát folytatva képviseljék az ipar érdekeit. Az új mechanizmus kereteket szab meg. Ezen belül a vállalatoknak kell megtalálniuk az optimális elhelyezkedést. Szűk látókörű az a vezető, aki a nyereségráta érdekében csökkenti a nyereségtömeget. Szűk látókörű az a vezető, aki a termelés biztonságát és a perspektivikus műszaki fejlesztést feladja átmeneti előnyökért. Ha a felelősségről beszélünk, ez nemcsak a legfelsőbb szintű miniszteriális, hanem a vállalati és a középszintű vezetők felelősségét is jelenti. Az új mechanizmus elindulásakor is beszéltünk arról, hogy a szocializmus építése során hasznosabb, ha a gazdasági élet mozog, dinamizmust mutat, mintha alacsonyabb hatékonyság árán békés és látszólag biztonságos. Ebből a felismerésből következtek azok a problémák, amelyekkel most foglalkozni kell. A reform végrehajtásához is gyakorlat kell, a leckét újra, meg újra meg kell tanulni. Vannak végrehajtási hibák, vannak szabályozók, amelyek elöregedtek (az átlagbér, a háztáji gazdálkodás vonatkozásában is). Fel kell deríteni tüzetesen a hibákat, meg kell vizsgálni az okokat, s főleg meg kell szüntetni őket. Nemcsak a napi hibák ellen kell küzdenünk, hanem távlatokban is kell gondolkodnunk, mert csak így teljesíthetjük feladatunkat. A mi legnagyobb problémánk a népgazdaság közepes fejlettsége. A közepes fejlettség állapotából magasabba való átmenet azonban hosszú és bonyolult, időt, türelmet és aktivitást kíván, hogy hosszú távon megjavítsuk az