Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2209 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2210 érdekében különösképpen a kórház-beruházások vitele érdekében beruházó szerv létesítését szük­ségesnek látják. A kulturális bizottságban felvetették, hogy jobb feltételeket teremtsünk a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulásához, mert a továbbtanu­lók aránya mind a közép-, mind a felsőfokú tanintézetekben csökken. Ezért a jövőben foko­zott figyelmet kell fordítani a munkás- és pa­rasztszármazású gyerekek iskoláztatásának anyagi feltételeire, a tehetséges tanulók tovább­tanulásának elősegítésére. A műtárgyvédelem céljaira kért 5 millió forint megadását a terv- és költségvetési bi­zottság nem javasolta, mert annak reális mér­téke nem állapítható meg, és a pénzügyminisz­ter elvtársnak különben is módja van arra, hogy a tényleges igényeket saját keretein belül fedezze. Az ipari bizottság tagjai nagy aktivi­tással és szenvedélyességgel vettek részt a vitá­ban. Általában nemcsak a költségvetési javas­latot és indokoltságát vitatták, hanem a jelen­legi gazdasági tevékenységet és a közgazdasági szabályozókat is. Sokrétű vita alakult ki a munka hatékonysága nem kielégítő növekedésé­nek okairól, hangot adtak annak, hogy a mun­kafegyelem javítása, a munka szervezettségének növelése érdekében erőteljes intézkedéseket kell tenniük mind a szakminisztériumoknak, mind a vállalatoknak. Ezt nem visszamenő bírálatként, hanem a jövő érdekében vetik fel. Az anyagellátás problémái is jelentősen de­zorganizálják a fegyelmet, például a cemerothi­ány, de meg kell mondani hogy minden fegyel­mezetlenséget nem lehet a cementhiányra testálni. Célszerű lenne, ha a Pénzügyminisztérium és a Munkaügyi Minisztérium egyértelműen rög­zítené a munkaügyi szabályozók módosításának reálisan várható hatását. Ez különösen azért probléma, mert közismert, hogy néhány fővá­rosi üzem jelentős létszámhiánnyal küzd és félő, hogyha a létszámcsökkentés mérséklésének bá­zisául néhány területen — a textiliparban, a ruházati iparban — az 1969. évi számadatokat fogadják el, ez a jövőben komoly gondok for­rása lehet. Nagyné elvtársnő maga is azt kérte, hogy a Pénzügyminisztérium az 1968. évi lét­számadatokat fogadja el alapnak a textilipar­ban. Az ipar egyik-másik vállalatánál 10—12 százalék között van a túlfoglalkoztatottság. Ez rontja az üzemek gazdaságosságát, a létszám­hiány pedig akadályozza az új üzemek felfutá­sát. Ezért a terv- és költségvetési bizottság arra kéri a pénzügyminiszter elvtársat: vizsgáltassa meg az ágazati adottságokat figyelembe vevő differenciálható megoldások lehetőségeit. Több felszólaló — nemcsak.az ipari bizott­ságban — aggodalmát fejezte ki a termelői, fő­ként a fogyasztói árak nem mindig indokolt növekedése miatt. Felhívták a figyelmet, külö­nösképpen a könnyűipari miniszter elvtársnő fi­gyelmét, hogy az indokolatlan áremelések miatt nagyobb felelősségrevonás érvényesüljön. Az ipar, a nyereségszerzés mellett fordítson na­gyobb figyelmet a kis jövedelmű fogyasztók igé­nyeinek kielégítésére. A hozzászólók hangot ad­tak annak is, hogy a vállalati alapok reálértéke csökken, ezzel az anyagi érdekeltség intenzitása is mérséklődik. A vitában több javaslat hangzott el a gaz­dasági tevékenységet jobban befolyásoló pénz­ügyi szabályozók kialakítására is, például arra, hogy a kereskedelempolitikai alap adjon na­gyobb lehetőséget a személyi érdekeltség alap­ján a fajlagos dollár- és rubelkihozatal növelé­sére, az állóeszköz-gazdálkodás javítása érdeké­ben az intenzív selejtezés mértékét ne fékezze az anyagi érdekeltség jelenlegi rendszere. Az építőipar fejlesztése érdekében inkább tegyük olcsóbbá a szocialista gépimportot, mint hogy építési-szerelési adót vetettünk ki az építtetőkre. A negyedik ötéves terv szabályozóit széles körű vita után kell kialakítani és feltétlenül biztosí­tani kell, hogy a rendelkezések 1970 közepéig megjelenjenek, mivel most is késnek az érde­keltek az 1970-re érvényes új szabályozók meg­jelentetésével. Néhány konkrét ipari probléma is felvetődött. Például a kőolajipar jelentős já­radék jellegű jövedelemelvonása után félő, hogy a gázprogram végrehajtásra kerülhet-e. A szén­bányászat létszámproblémáit csak a műszaki színvonal jelentős növelése esetén lehet megol­dani. Ehhez azonban az érdekelt vállalatok sa­ját erőforrásai nem elegendők. Kialakult az a vélemény is, hogy az ipari tárcák a vállalatok gazdasági tevékenységét mint kívülállók figye­lik, s a minisztériumok és a vállalatok közötti vákumba bevonultak a pénzügyi szervek és nagy határozottsággal vették át a vállalatok gazdasági tevékenységének ellenőrzését és irá­nyítását. Amikor az ipari tárcák aktivitását kérjük, nem az adminisztrációt hiányoljuk, a gazdasági szabályozók szerepét sem kívánjuk a minisztériumokkal csökkentetni, hanem azt várjuk, hogy aktívabb iparpolitikát folytatva képviseljék az ipar érdekeit. Az új mechanizmus kereteket szab meg. Ezen belül a vállalatoknak kell megtalálniuk az optimális elhelyezkedést. Szűk látókörű az a ve­zető, aki a nyereségráta érdekében csökkenti a nyereségtömeget. Szűk látókörű az a vezető, aki a termelés biztonságát és a perspektivikus mű­szaki fejlesztést feladja átmeneti előnyökért. Ha a felelősségről beszélünk, ez nemcsak a legfelsőbb szintű miniszteriális, hanem a vál­lalati és a középszintű vezetők felelősségét is jelenti. Az új mechanizmus elindulásakor is be­széltünk arról, hogy a szocializmus építése so­rán hasznosabb, ha a gazdasági élet mozog, di­namizmust mutat, mintha alacsonyabb haté­konyság árán békés és látszólag biztonságos. Eb­ből a felismerésből következtek azok a problé­mák, amelyekkel most foglalkozni kell. A re­form végrehajtásához is gyakorlat kell, a lec­két újra, meg újra meg kell tanulni. Vannak végrehajtási hibák, vannak szabályozók, ame­lyek elöregedtek (az átlagbér, a háztáji gazdál­kodás vonatkozásában is). Fel kell deríteni tü­zetesen a hibákat, meg kell vizsgálni az okokat, s főleg meg kell szüntetni őket. Nemcsak a napi hibák ellen kell küzdenünk, hanem távlatok­ban is kell gondolkodnunk, mert csak így telje­síthetjük feladatunkat. A mi legnagyobb problémánk a népgazda­ság közepes fejlettsége. A közepes fejlettség ál­lapotából magasabba való átmenet azonban hosszú és bonyolult, időt, türelmet és aktivi­tást kíván, hogy hosszú távon megjavítsuk az

Next

/
Oldalképek
Tartalom