Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2123 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969. szeptember 25-én, csütörtökön 2124 jak, hogy a mai fiatal inkább az íróasztalt, a fehér köpenyt részesíti előnyben. Ellenkezőleg, a szülők is, a diákok is arra törekednek, hogy minél előbb szakmát tanuljanak meg, de ugyanakkor továbbképzésre is törekednek, ha erre lehetőség van. Ez a magyarázata annak, hogy a szakközépiskolák iránt nagy az érdeklődés a tanulók körében. A szakközépiskolai hálózat a jövőben sem fog olyan mértékben szélesedni, hogy minden igényt « ki lehessen elégíteni és a szakmunkás-utánpótlást ezen iskolatípus keretében biztosítani. A szakmunkás-iskolákra jelenleg is és a jövőben is szükség lesz, sőt az MSZMP Politikai Bizottsága 1965 júniusi határozata szerint a szakmunkástanuló-iskolákat a szakmunkásképzés legfőbb bázisának tartjuk, és a továbbtanulás egyik legfontosabb formájának tekintjük a jövőben is. Az említett határozat megjelölte azokat a feladatokat is, amelyeket végre kell hajtani ahhoz, hogy a szakmunkásképző-iskolát végzettek jobban megfeleljenek a velük szemben támasztott követelményeknek. • Azt mondottam, hogy az új szakmunkástörvény életbe lépése új időszak kezdetét is jelenti. A tervezet éppen azt a megnövekedett igényt fejezi ki, ami gazdasági, politikai, társadalmi oldalról egyaránt felmerült. Érdemes összehasonlítani, hogy az 1961. évi III. számú törvény hogyan határozta meg a szakmunkásképzés célját azzal, ahogyan a mostani törvény azt meghatározza. Az 1961-es törvény még ezt mondja: „A szakmunkásképzés célja, hogy szakmunkás-képesítést nyújtson az általános iskolában szerzett alapműveltség, világnézeti és erkölcsi felfogás elmélyítése mellett." Az előttünk fekvő javaslat 1. §-a viszont így hangzik, a módosított szöveget olvasva: „A szakmunkásképzés célja korszerű szakmai és általános műveltséggel rendelkező, szocialista világnézetű és erkölcsű szakmunkások nevelése." Az új célkitűzés világosan utal arra a tartalmi változásra, aminek végbe kell mennie a szakmunkásképzés egész rendszerében. Ma talán még túlzottaknak látszanak a tervezetben foglalt célkitűzések, de feltétlenül helyesek és előremutatók. A korszerű szakmai műveltség elsajátíttatása, korszerű általános műveltség nyújtása" vagy a világnézet, de általában a nevelési kérdések előtérbe állítása olyan követelmények ettől az iskolatípustól, amelyeknek teljesítése nem lesz könnyű feladat. Ennek ellenére biztosak lehetünk abban, hogy ezek reális célok és megoldható feladatok. Arra nem tartom magam illetékesnek, hogy a korszerű szakmai műveltség nyújtásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozzam, de mint pedagógus az általános műveltség és a világnézeti nevelés kérdéséhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni. A korszerű műveltség nyújtásának alapja a korszerű tananyag. Ma még sok elavult ismeretet tanítanak iskoláinkban, olyanokat, amelyeket bátran el lehetne hagyni, hogy helyt adjunk az újnak, a korszerűnek. Hiszen a korszerűsítés semmilyen körülmények között nem eredményezhet maximalizmust és nem állíthatja a többségükben 14—17 éves fiatalokat olyan követelmények elé, amelyeket nem tudnak teljesíteni. A korszerű anyag kiválasztása önmagában még nem hozza imeg a várt eredményt, ha ennek az anyagnak a tanítása nem párosul a korszerű oktatási módszerek alkalmazásával. Röviden: növelni kell az oktatás hatékonyságát, és ezen a téren még vannak tennivalók. Ehhez a munkához minden segítséget meg kell adni a tanároknak, az oktatóknak, hiszen az ő munkájukon áll vagy bukik a reform sikere. Biztosítani kell a jó módszerek elterjesztését, a pedagógusok továbbképzését és a tárgyi feltételeket is. És nem utolsósorban csökkenteni kell a pedagógusok túlterheltségét, hogy több idejük legyen az alaposabb munkára. Általános tapasztalat ma már, hogy a közismereti tárgyak oktatása is egyre anyagigényesebb. Sok szemléltető anyagot, audio-vizuális eszközt kell felhasználni az eredményesség érdekében. A hatékonyabb módszerek szükségességét az is aláhúzza, hogy viszonylag rövid idő alatt kell olyan ismeretanyagot megtanítani, amely ahhoz is elegendő, hogy biztos alapot nyújtson a tanulmányok további folytatásához. Hasonlóan új módszerek szükségesek a nevelési célok megvalósításához is. A javaslat külön kiemeli a világnézeti nevelést. Nagyon fontos politikai kérdés ez. A szakmunkás-fiatalokat sok hatás éri, amelyek között akad negatív is. Fel kell ezek ellen vértezni őket és ugyanakkor erősíteni kell azokat a világnézeti és erkölcsi vonásokat, amelyeket az általános iskolában megszereztek. Az előzetes vita során sokan javasolták a plénum előtt is — például Radnai doktornő — a világnézetünk alapjai című tantárgy bevezetését. Ez feltétlenül hasznos lenne, de rövid időn belül erre aligha kerülhet sor, hiszen még a gimnáziumban -is csak kísérleti jelleggel folyik e tárgy oktatása és nem is minden iskolában. Ennek ellenére is megvan a lehetőség arra, hogy előbbre lépjünk e fontos területen. Az oktatás egész folyamatát e cél érdekében lehet és kell hasznosítani. A világnézeti nevelést nem lehet egy tantárgy tanítására leszűkíteni. Szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni az 1. § utolsó szavára. A javaslat szövege szerint mi szakmunkásokat nevelünk. Nem képezünk, vagy oktatunk. Nekünk olyan szakmunkásokat kell nevelnünk, akik nemcsak jó szakemberek, hanem szakmájukat szerető, a szocialista építésért lelkesedő, szilárd politikai meggyőződéssel rendelkező, művelt emberek. A nevelés feladata nemcsak az iskolának, hanem az üzemnek is. A vállalatok és üzemek kötelessége a gyakorlati oktatást úgy megszervezni, hogy ne csak az oktatás feltételei, hanem a nevelési feladatok teljesítése is maradéktalanul biztosítva legyen. Többen említették a kollégiumi hálózat bővítését : én is fontosnak tartom ezt, elsősorban a nevelés hatékonyságának érdekében. A kollégiumi elhelyezés több szabad időt biztosítana a tanulók számára, amit önképzésre, sportolásra, szórakozásra fordíthatnának. Ugyancsak fontosnak tartom a KISZsszervezet szerepét is ezen a terű-