Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2109 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969. szeptember 25-én, csütörtökön 2110 tokra és termelőegységekre nem ugyanazokat a terheket rója. A szakmunkásképzés a vállalatok számára jelentős költséget jelent, a kiképzettek egy része a kiképzés után nem marad a képző vállalatnál, hanem elmegy olyan vállalathoz, szövetkezethez vagy kisiparoshoz, akik a képzés terheit nem viselik, hanem készen kapják a más vállalat költségén képzett szakmunkást, amint itt már a törvényjavaslat vitájánál több képviselő elvtárs szóvá is tette. Szükségesnek tartom ezért ennek megoldását, s azt, hogy a szakemberképzés költségei a munkaerőt felhasználókat arányosabban terheljék. Az új gazdaságirányítási rendszerünk ösztönzőinek finomításánál ezt a kérdést meg kell vizsgálni és meg kell találni a megfelelő megoldást ezen a területen. Külön meg kívánom említeni az emeltszintű, úgynevezett B-tagozatú szakmunkásképzést, amely az átlagosnál magasabb szintű elméleti képzést biztosít a szakmunkástanulók részére azáltal, hogy a képzési időn belül az elméleti oktatás aránya 35 százalék, a gyakorlati oktatásé pedig 65 százalék. Ez lehetővé tette a közismereti tárgyaknak az eddiginél lényegesen magasabb óraszámban való oktatását, a tanulók szakmai» képzése mellett humán műveltségük emelését. A magasabbszintű elméleti képzést különösen a gépipari szakmákban tartjuk igen fontosnak, mert a jó kézügyesség mellett a technika fejlődésével ma már egyre inkább előtérbe kerül az elméleti tudás szükségessége. Vállalatainknál kedvezőek a tapasztalatok ezzel az oktatási formával kapcsolatban, és a mi területünkön, a kohó- és gépipar területén a B-tagozatú szakmunkásképzés további kiszélesítését tartjuk szükségesnek. A B-tagozatú képzés az egyénnek is előnyös. Magasabbszintű humán műveltség mellett ez a képzési forma lehetőséget ad a szakmunkás-képesítés elnyerése után a szakmunkáspálya gyakorlása mellett középiskolai végzettség megszerzésére, az emeltszintű képzési idő részbeni beszámításával. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslat olyan időszakban kerül megtárgyalásra, amikor hazánkban új gazdaságirányítási rendszert vezettünk be. Az új gazdaságirányítási rendszerben fokozódott a piac hatásának szerepe, ami a vállalatok ehhez való alkalmazkodását teszi szükségessé. A piaci kereslet-kínálatra való reagálás a vállalatokon belül létrehozhat és létrehoz gyármányösszetétel-változást, amely más munkaerő-összetételt kíván és kívánhat meg, egyes szakmák, szakmunkások közötti átcsoportosítást követel meg. Ezek a tények azt követelik, hogy a szakmunkásképzést az eddigi túlzottan speciális szintről az általánosabb alapképzés, az alapismeretek magasabb szinten való elsajátítása felé irányítsuk. Olyan magas műveltségű, általánosan képzett szakmunkásokra van szükség, akik egy-egy szakmát átfogóan ismernek, ezen belül több speciális munkaterületen az adott időszak munkaerő-szükségletének megfelelően foglalkoztathatók. A szakmunkásképzés ilyen irányú reformjához a beterjesztett törvényjavaslat lehetőséget ad. A szakmunkásképzéssel kapcsolatban szeretnék szólni egy pár szót az elkövetkezendő további perspektíváról, a tudományos-technikai forradalom várható hatásáról. A technika fejlődésével az egész világon a tudomány egyre jobban behatol a termelésbe, fokozatosan a tudományostechnikai forradalom korszakába lépünk. Egyre inkább előtérbe kerülnek a nagy bonyolultságú félautomaták, automata gépek, elektronikus számítógépek és az azok által programozott magasszintű és nagy termelékenységű gépek és gépsorok. Ehhez a technikai fejlődéshez jól képzett mérnökökre, technikusokra, s nem utolsósorban jól képzett szakmunkásokra van szükség. Ezt a szakmunkások képzése, a tantervek, tananyagok kialakítása során feltétlenül szükséges figyelembe venni. Számolni kell azzal is, hogy a szakmunkásképzés során nyert ismeretek a technika rohamos fejlődésével elavulnak és egyre égetőbben fog jelentkezni a továbbképzés szükségessége. Mérnökeink, szaktechnikusaink továbbképzése mellett megoldandónak tartom ezért a szakmunkások intézményes továbbképzését. Célul kell kitűzni egy olyan átfogó, országos szintű továbbképzési rendszer kialakítását, amely biztosítaná a technika fejlődésével, az új gépek megjelenésével, az új technológiai eljárásokkal párhuzamosan a szakmunkások továbbképzését. Ez nemcsak a társadalomnak, hanem az egyénnek is érdeke. Példaként említeném meg a hegesztő szakmunkásoknak a KGM által kialakított továbbképzési rendszerét, amely ebben a technológiai ágban hivatva van a technikai fejlődés mellett a szakmunkások olyan továbbképzését biztosítani, hogy munkájuk megfeleljen a nemzetközi szabványok által előírt minőségi követelményeknek. Nagy jelentőségűnek értékelem a fentebbi szempontból a törvényjavaslatnak a munkaviszonyban állók szakmunkásképzésre, valamint a második vagy a további szakmunkás-képesítés megszerzésére vonatkozó részét. Ez megteremti, elősegíti annak a lehetőségét, hogy a munkásállomány és ezen belül a szakmunkások szakmai műveltségi, kulturális szintje állandóan emelkedjék. Tisztelt Országgyűlés ! Tisztelt Képviselő Elvtársak! A törvényjavaslat megadja mindazokat ' a lehetőségeket, amelyek az elkövetkezendő időszakban a szakmunkásképzés ügyét hazánkban előbbre vihetik. A törvény helyes és következetes végrehajtása pedig biztosíthatja fejlődő iparunk és mezőgazdaságunk magas szakmai ismeretekkel rendelkező szakmunkás-utánpótlásának megoldását. Ezért a munkaügyi miniszter elvtárs által beterjesztett törvényjavaslattal egyetértek és a tisztelt képviselő elvtársaknak elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Garai Is'tvánné képviselőtársunk. GARAI ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A szakmunkásképzésről előterjesztett törvényjavaslatot indokoltnak, időszerűnek és szükségesnek tartom. Elsősorban azért, mert a termelőerők újratermelésének ez a nagyon fontos területe sok vonatkozásban elmaradt a szocializmus építésének társadalmi-gazdasági követelel-