Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2099 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969. szeptember 25-én, csütörtökön 2100 szaki szakembertől, hogy pedagógiai képzettséget szerezzen és politikailag is továbbképezze magát. A termelő üzemek is nagyon szívesen fogadják a fiatal szakembereket. Kezdetben talán nem is több a keresetük, de gyorsabban emelkedik, mint az iskolánál, különféle kedvezményeket kaphatnak, nem kívánják tőlük azt a pluszt, amelyet az iskola. Rendszerint az utóbbi lehetőséget választják. Nem ritkaság, hogy egy tanműhelyben oktat az iskola és a gyár státusába tartozó oktató is. Fizetésük között 600—800 forint különbség van. Emiatt többen mennek viszsza az iskolától a gyárba, a múlt évben Nagykanizsán például öten. Akik megmaradtak, azokat a hivatásszeretet, a fiatalok iránti szeretet tartja még vissza, de ki tudja meddig. Jó lenne ezen változtatni. A törvényjavaslat 25. §-a a felelősségrevonást tárgyalja. Eszerint a gyakorlati oktatást biztosító vállalat véleményét előzetesen ki kell kérni a tanulóról. Helyesebb lenne, ha a véleményt a vállalat képviselője személyesen a fiatal jelenlétében mondaná el a tárgyaláson, ettől jobb hatást lehetne várni. A tervezett kormányhatározat 2. pontja az évenként felvehető tanulók létszáma és egyéb feltételek tekintetében intézkedik. A mi. megyénkben a negyedik ötéves terv végére a fiúk száma egyharmaddal csökken. Nagyobb számban kell beiskolázni a lányokat az általuk végezhető munkát kívánó szakmákba. Nagykanizsán az idén több leány jelentkezését nem lehetett elfogadni a választott szakmákba, mert be telt a létszám, és helyettük nem lehetett mást ajánlani. Felül kell tehát vizsgálni, hogy mely szakmákban képezhetők nők és azt is, hogy a lányok képzésének megvannak-e a feltételei. Több vélemény egyezik abban, hogy a lányok tanműhelyi oktatása a fiúktól külön történjék. Ha nagyobb számban iskolázzuk be őket, akkor ez megoldható. Gondoskodni kell azonban számukra szociális helyiségekről. Az iskolák korszerű szemléltető eszközeit gyarapítani kellene. A szemléltető eszközök jelentős részét a tanulók készítették, vagy az iskola szerezte be. Nem minden darab szolgálja jól a célt, főként, mert korszerűtlenek. Azokból a szemléltető eszközökből, amelyeket központilag gyártanak, biztosítani kellene az iskolák számára. A szakmunkástanulók tankönyveiket kölcsön kapják. A következő tanévben szükséges mennyiség idejében való megrendelése céljából az iskola június elsején visszakéri a könyveket. A vizsga később van. Jó lenne, ha a tankönyvek kézben maradnának. Az a kívánság is elhangzott, hogy maradjon a tankönyv a tanulók birtokában, hiszen hasznos lenne, ha különösen a szakismereti tárgyak tankönyveit később is forgatnák. Szakemberek véleménye szerint a szakmunkásképzés szervezeti megreformálása megyei szinten is szükséges. Itt is kifejezésre kell juttatni a szakosítási törekvéseket, mert a nagyon vegyes összetétel az oktató-nevelő munka fékjévé válhatik. Jó lenne Zalaegerszegen kifejezetten építőipari és vas-, fémipari szakmunkásiskolát létrehozni 1000, illetve 1200 fővel. Szakosítás esetén a vezetői apparátust ki kellene egészíteni. Az iskolaorvosi teendők, továbbá az időszakos ellenőrzési feladatok ellátása céljából anyagi lehetőséget kellene biztosítani az intézeteknek, hogy ezeket saját kebelükön belül oldhassák meg. Több fiatal szakmunkással is beszélgettem. Elmondták véleményüket, kívánságaikat, örülnek a magasabb szintű oktatásnak. A termelőmunka megbecsülését látják abban, hogy a szakmunkásképző iskola középfokú oktatás jellegét kapja. Kívánságaikat Molnár József és Pázsit Árpád képviselőtársaim módosító javaslatai tartalmazzák, ezért csatlakozom ezekhez a javaslatokhoz. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat vitája során nem először és nem egyedül kértem figyelmet szentelni néhány fontos kérdésnek. Azért ismételtem, hogy az előttem szólókkal együtt jelentőségüket hangsúlyozzam. Tudom, hogy minden kívánságnak nem lehet eleget tenni a közeljövőben és ennek nemcsak anyagi okai vannak. Kérem ezeket egy távolabbi tervezésnél figyelembe venni. A törvényjavaslatot örömmel szavazom meg a módosító javaslatokkal együtt, mert az eddig érvényben volt törvényben foglaltaknál sokkal többet nyújt, magasabb fokra emeli a szakmunkásképzést. Vigyáznunk kell azonban arra, hogy a tehetséges munkás- és parasztfiatalok továbbra is az egyetemekre és főiskolákra kerüljenek. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Riss Jenő képviselőtársunk. RISS JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! A szakmunkásképzésről szóló törvény modernizálásának időszerűségét az elmúlt két évtized társadalmi fejlődése, s a technika rohamos előretörése igazolta. A népgazdaság szakmunkás-ellátottsága nem kizárólag a szakmunkás tanulóképzéstől függ, bár annak fontossága kétségbevonhatatlan. Átfogóbbak lennének ismereteink, ha egész oktatási rendszerünkön belül a szakmunkásképzés helyét jobban megismerhettük volna. Nem mellékes kérdés az sem, hogy vállalataink és intézményeink honnan kapnak még szakmunkaerőket a tanulóképzésen kívül. Fontos lenne abban a kérdésben is tisztábban látni, hogy milyen elvek alapján szabták meg a szakközépiskolákba és a szakmunkástanuló-intézetekbe irányított tanulók létszámának arányát, s mennyire van ez összhangban a kiemelt iparágak fejlesztésének távlati elképzelésével. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszak alatt alkalmam volt megismerni a képzésben gyakorlatilag részt vevő legfőbb érdekeltek véleményét. Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a megkérdezettek mindegyike jónak tartja a törvényjavaslatot és úgy ítéli meg, hogy elő fogja segíteni a magas szakmai szintű és szocialista erkölcsű fiatalok nevelését. A gyakorlati végrehajtást illetően azonban vannak még tisztázatlan kérdések, amelyek főként a technikai lebonyolítást érintik, s amelye-