Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2093 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969. szeptember 25-én, csütörtökön 2094 ségében ma már a technikai és a műszaki fejlődés olyan szinten van, ami megköveteli a korszerű termelési módszereket alkalmazni tudó munkásokat. A valóság azonban az, hogy a termelőszövetkezeti dolgozók többsége szakképzetlenül végzi munkáját. Igaz ugyan, hogy vannak olyan termelőszövetkezeteink is, ahol mindezt felismerve, következetesen törekednek a szakmunkáslétszám emelésére, de ez még nem általános. Tisztelt Országgyűlés! Megyénk mezőgazdasági szakmunkásképzésének jelenlegi helyzete alátámasztja azt a technikai-műszaki fejlődésből eredő követelményt, hogy a szakmunkáslétszámnak mindig összhangban kell lennie a technikai fejlettség szintjével. Enélkül ma már a mezőgazdasági nagyüzemekben, elsősorban a termelőszövetkezetekben a gépesített termelést, a rohamosan fejlődő kémiai növényvédelmet, a korszerű termesztési és technikai módszerek eredményes alkalmazását nem lehet elképzelni. A jelenlegi magas szakképzetlenségi arány és a nagyüzemi mezőgazdálkodás állandóan fejlődő színvonala, a gépesítés, a kemizálás és a fejlett agrotechnikai eljárások közötti ellentmondás sokáig nem tartható fenn. Ha termelőszövetkezeteinkben a szaktudás nem válik általánossá, akkor előbb-utóbb a szakképzetlenség a technikai-műszaki fejlődés gátlójává válik. Szükségesnek tartom ezt hangsúlyozni, mert a törvényjavaslat végrehajtására vonatkozó kormányhatározat nem tér ki a mezőgazdasági szakmunkásképzés további feladataira és a fejlesztés ütemére. Ezért javaslom és kérem, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtárs e tárgyban kiadásra kerülő utasításában a mezőgazdasági szakmunkásképzés továbbfejlesztése jelentőségének megfelelő helyet kapjon. Javaslom, hogy a továbbfejlesztés feladatai között a felnőtt szakmunkásképzés eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztése is legyen meghatározva. Györe Sándor képviselőtársam tegnap elhangzott felvetését megerősítve javaslom, hogy á mezőgazdasági szakmunkások arányának 1980-ig tervezett 25—30 százalékra való emelését vizsgálják felül és magasabb százalékban állapítsák meg. Javaslataimat indokolja a mezőgazdaság jelenlegi alacsony szakmunkáslétszáma, a mezőgazdasági üzemek nagyfokú gépesítése, kemizálása, a korszerű termesztési és technikai módszerek térhódítása. Mindez szükségessé teszi a mezőgazdasági szakmunkásképzés eddigi gyorsabb ütemű és a tervezettnél nagyobb arányú fejlesztését. Tisztelt Országgyűlés! Az új törvényjavaslat és a korszerűsítési reform megjelöli a jövő feladatait. Ezek megvalósításához azonban széles körű társadalmi összefogásra is szükség van. Elsősorban a tárgyi feltételek megteremtésében kell az eddigieknél többet tenni. Űj, korszerűen felszerelt iskolák, tanműhelyek, tornatermek és kollégiumok építése előfeltétele annak, hogy a jövő szakmunkásai a szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket elsajátíthassák, kulturális és sportolási igényeiket kielégíthessék. Megfelelő feltételek között nyílhat csak lehetőség az emeltszintű képzésre és a szakmunkásképzés középfokú jellegének biztosítására. Szükségesnek érzem megemlíteni, hogy Szolnok megyében a tanterem-, tanműhely- és kollégiumhiányt a negyedik ötéves terv beruházásai csökkentik ugyan, de a szűk férőhelyből és kapacitásból eredő gondokat teljes mértékben nem oldják meg. Ebből eredően elsősorban a megye kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásutánpótlása lesz korlátozott mindaddig, amíg a legfontosabb tárgyi feltétel, egy korszerű iskola felépítésére nem lesz lehetőség. Javasolom, hogy a folyamatban levő távlati, iskolahálózati fejlesztési terv készítésénél ezt feltétlenül vegyék figyelembe, s tegyék lehetővé, hogy Szolnokon egy hattantermes kereskedő és vendéglátóipari tanuló iskola felépülhessen. Emellett a megyei üzemek, termelőszövetkezetek és állami gazdaságok pártfogó segítsége is nagy jelentőségű lenne. A jövőben a gyakorlati képzést biztosító vállalatok felelőssége is jelentősen megnövekedik. A képzési helyek és az új üzemi tanműhelyek körültekintő létesítésével és a képzéshez elengedhetetlenül fontos szerszámok és karbantartott gépek biztosításával, a tanulók szakmai fejlődését elősegítő munkával kell hozzájárulniuk a termelőmunkában helytállni tudó szakmunkások képzéséhez. Sokoldalú társadalmi összefogással azt is el kell érni, hogy a szakmunkástanulók fő feladata valóban a tanulás legyen. Mindennek előfeltétele, hogy az általános iskolából kilépő tanulók pályaválasztását a rátermettség, az adottságok, a céltudatos pályaválasztási előkészítés és nem a pedagógus meggyőző érveivel szembeni szülői döntés, vagy a korlátozott beiskolázási keretszám határozza meg. Tisztelt Országgyűlés! Ilyen társadalmi öszszefogással a szakmunkásképzés reformterve és az új törvényjavaslat lehetővé teszi a jövő szakmunkásainak magasabb színvonalú képzését. Bízom benne, hogy az új törvény végrehajtását elősegítő kormányhatározat és az illetékes miniszteri utasítások a szakmunkásképzés jelenlegi helyzetét és az itt elhangzott javaslatokat figyelembe véve szabják meg a további feladatokat és hozzá járulnak a kitűzött célok mielőbbi m egvalósítáácthoz. Ennek tudatában a jövő szakmunkásképzésének e fontos okmányát, a törvényjavaslatot, a beterjesztett módosításokkal együtt elfogadom és elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Schuchmarin Zoltán képviselőtársunk. SCHUCHMANN ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat indokolásában, valamint Veres elvtárs expozéjában és több képviselőtársam felszólalásában egyaránt hangsúlyozást nyert a törvényjavaslatnak igen fontos társadalmi, gazdasági, s nem utolsósorban politikai jelentősége is. A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről alkotott törvényünk közoktatásunk rendszerének iskolatípusai közé iktatta ugyan a szakmunkásképző iskolákat is, de természetszerűleg azok speciális helyzete kö-