Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-27
2095 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969. szeptember 25-én, csütörtökön 2096. vetkeztében abban nem nyerhettek részletes szabályozást. Amikor Országgyűlésünk 1965. évi ülésszakainak egyikén tárgyalta az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztalatait, akkor felvetettem a szakmunkásképzéssel kapcsolatos néhány általános és megyénk területén meglevő problémát. Ezek közül azóta már sok megoldódott. Salgótarján új, korszerű iskolát kapott, Balassagyarmaton is új tantermek épülnek. Igaz, ezeknél még többre lenne szükségünk. Bízunk abban, hogy az új salgótarjáni szakmunkástanuló-otthon is v mielőbb megnyílhat, és meg vagyok győződve arról, hogy a törvény hatálybalépését követően többi gondunk is megoldást nyer majd. Hisszük, hogy megoldást nyer a Balassagyarmatra öt járásból bejáró több száz tanuló helyzete, akiknek naponta négy-öt órát kell utazniuk a lakóhely, az üzem és az iskola között. Az utóbbi évek során — sajnos — nem javult, sőt csökkent az intézeteinkbe felvételt nyert elsőéves tanulók előző iskolai tanulmányi átlaga. A mezőgazdasági jellegű szakmunkástanuló-iskolákban még sokkal rosszabb a helyzet. Ezért ismételten el kell mondanom, hogy ez milyen nehéz és felelősségteljes oktató-nevelő munkát jelent szakmunkástanuló-intézeteinknek. A követelmények egyre magasabbak lesznek, és a korszerűsítési reform elméleti és gyakorlati része egyaránt nagyobb tudásszintet igényel tanulóinktól a korábbiaknál. Ezért a jövőben majd nagyobb és felelősségteljesebb feladat hárul pályaválasztási tanácsadóinkra, pedagógusainkra egyaránt. Több és nagyobb segítséget kell nyújtaniuk intézeteinknek abban, hogy a korszerűsítési reformban foglaltak megvalósíthatók lehessenek. A beiskolázással kapcsolatos és az előbb már említett nehézségek ellenére az intézeteinkből kikerülő fiatal szakmunkások mind szakmai, mind politikai téren megállják helyüket. Jogosan és büszkén beszélhetünk erről, hiszen szakmunkásaink jelenlegi számának jóval több mint fele — amint azt Veres elvtárs is említette — már a felszabadulásunk óta, a szocialista rendszerben létesített iskoláinkban váltak szakmunkásokká. Olyan szakmunkásokká, akik a termelő munka gerincét képezik és akikkel üzemeink, vállalataink egyaránt elégedettek. A szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslathoz kapcsolódó kormányrendeletek, végrehajtási utasítások nyomán pedig egyre sokoldalúbban képzett, nagyobb erkölcsi-politikai tudással és szélesebb látókörrel rendelkező fiatalok kerülnek majd szakmunkásaink népes táborába. Tisztelt Országgyűlés! Csak helyeselni lehet azt, hogy a törvényjavaslat nem kívánt változtatni intézeteinknek, az eddigiek során már igen jól bevált önállóságán és irányításán, hanem azt még továbbfejleszti. Kiszélesíti, növeli intézeteink vezetőinek hatáskörét és jogkörét, ami felelősségteljesebb és jobb munkát eredményez majd és ez összhangban van gazdaságirányításunk új rendszerével. Ezért nem lenne helyes most az irányítás rendszerében változtatást eszközölni sem. A szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslatnak igen helyes az az általános tendenciája is, amely hangsúlyozza a szakmunkástanulók „tanuló" jellegét és ezzel egyben a tanulóknak az iskolához való szorosabb tartozását. Bizonyosan örömmel veszik majd fiataljaink a törvényjavaslatnak az ösztöndíjakkal, az oktatási szüneteknek más iskolákhoz hasonló megállapításával és az egyéb szociális-egészségügyi vonatkozásokkal kapcsolatos rendelkezéseit is. Meg vagyok győződve arról, hogy fiataljaink ezt még; több tanulással és még jobb munkával fogják társadalmunknak meghálálni. Tudom, nagy munka és sok erőfeszítés szükséges még a szakmunkásképzés reformjának teljes megvalósításához. A megnövekedett és ma már több mint 200 ezres tanulólétszám részére — amely az utóbbi évek során megyénk területén is megkétszereződött — megfelelő számú és képzettségű nevelők, tantermek, korszerűen berendezett és felszerelt tanműhelyek biztosítása nem kis feladatot jelent népgazdaságunknak. A faluról az ipar felé áramló fiatalok részére szükséges lenne a kollégiumi férőhelyek nagyarányú növelése, illetőleg új kollégiumok építése — amint ezt már több képviselőtársam szóvá tette. El tudnám ezt képzelni más iskolák tanulóival közösen, így talán gazdaságosabban meg lehetne azokat valósítani. Helyesnek találnám ezt annak érdekében is, hogy az együtt élő, együtt tanuló és dolgozó, kollektív gondolkodású fiatalok számát ezzel is növeljük. Megoldásra vár még a szakmunkástanulók egységes tankönyvellátási rendszerének megteremtése is. A törvényjavaslatnak az ipari bizottságban való tárgyalása során felmerült az a kérdés, hogy a bizottság tagjai járjanak közbe, segítsék a szakmunkásképzés reformjának mielőbbi megoldását, illetve a végrehajtáshoz szükséges pénzügyi fedezet biztosítását is. Ezért szeretném ezt az alkalmat felhasználni arra, hogy megkérjem pénzügyminiszterünket és Tervhivatalunk elnökét is, hogy a megszavazandó törvényben és az azt követő végrehajtási utasításokban megszabott feladatok mielőbbi végrehajtásához a szükséges anyagiakat bocsássa majd a Munkaügyi Minisztérium rendelkezésére. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy a szakmunkásképzéssel kapcsolatos törvényjavaslat összhangban áll szocialista rendszerünkkel, továbbfejleszti az oktatási reformban foglaltakat is, mert annak minden területén a tanulást, a tudást helyezi előtérbe. Hiszem, hogy az új törvény hosszú időre megszabja majd az ezzel kapcsolatos feladatokat, ezért azt jónak tartom, örömmel elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Varga Józsefné képviselőtársunk következik szólásra. VARGA JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Nem akarom részletezni, hogy mi és miért tetszik a hosszú idő alatt gondosan előkészített és most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban. Az előttem szólott képviselőtársaim elismerő véleményével egyétértek. El kell azonban mondanom választóimnak, időseknek és fiataloknak, a