Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2085 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969. szeptember 25-én, csütörtökön 2086 gyünk annak, hogy a jövedelmek alakulása bizonyos fokig elosztási rendszerünk fogyatékosságait is tükrözi. A párt és a kormány vezetői éppen ezért nemcsak szükségesnek tartják, de el is határozták a jelenleg érvényben levő szabályozó rendszer, ezen belül ösztönzési és elosztási rendszerünk további tökéletesítését. Az utóbbi időben érezhetően lazult a munkafegyelem és stagnál a munka termelékenysége is. Tudjuk: ebben szerepük van bizonyos központi szabályozóknak is. Ismeretes azonban, hogy a szóban forgó problémáknak számos egyéb összetevőjük van. Nem kevés azoknak a száma, akik gyakran változtatnak munkahelyet. Előfordul, hogy helyenként bérlicitálással szerzik meg a munkaerőt, a kereslet és kínálat törvénye itt is érvényesül, nem jó vonatkozásban. Mindezek, továbbá az anyagellátásban és a munkaszervezésben még meglevő rendellenesség kiváltói a fegyelem lazulásának is. Joggal teszik szóvá a bírált jelenséget a .törzsgárdatagok, a szocialista brigádok, az öntudatos, a fegyelmezetten dolgozó munkások, de nem elegendő csupán a kedvezőtlen jelenségek okainak megállapítása, jól megfontolt, megalapozott, intézkedésekre van elsősorban szükség. Az állami szerveknek a párt-, a szakszervezeti és a KISZ-szervek közreműködésével olyan intézkedéseket kell kidolgozniuk és foganatosítaniuk, amelyeknek nyomán a munkavégzés mindenütt tervszerűbbé, fegyelmezettebbé válik, amelyek biztosítják a folyamatos, fokozott ütemű előrehaladást a termelékenység nöyelése érdekében. A termelékenység alakulása senki számára nem lehet közömbös, aki szívén viseli a munkásosztály ügyét, hiszen a termelékenység színvonala meghatározza az életszínvonal növekedését. Szocialista rendszerünkben nem lehetséges olyan munkamegosztás, hogy valaki vagy valakik csak igényeket nyújtanak be, mások pedig megteremtik az azok fedezésére szolgáló alapokat. ' Kedves Elvtársak ! Képviselőtársaim ! : Amikor rendellenességekről szólunk, újra hangsúlyozzuk: a gazdaságirányítás reformjától azt várjuk, hogy a tervszerűség magasabb fokon érvényesüljön. A reform nem jelenthet valamiféle spontaneitást, vagy a csoport- és helyi érdekek elsőbbségét az össztársadalmi érdekkel szemben. A mi társadalmunkban az egyének, a vállalatok és a társadalom érdeke szerves egységet kell, hogy alkosson. Ezért tudni kell", hol van a vállalati és helyi érdekek érvényesülésének határa. Ami ezen túlmegy, az megengedhetetlen, azt nem is támogatjuk. Üj gazdaságirányítási rendszerünkben a szocialista tervgazdálkodás keretében helyesen, messzemenően növeltük az üzemek önállóságát, a vállalatok vezetőinek és kollektíváinak érdekeltségét. A gazdálkodásban már ma is lényegesen nagyobb szerepet játszik a vállalati érdek és a vállalati haszon. A kollektíva érdekeinek szem előtt tartása lényegesen nagyobb, és nagyobb a lehetősége is ennek, mint korábban. Ez jó dolog, de az már egyáltalán nem jó, sőt egyenesen káros, hogy egyes helyeken, üzemekben, gyárakban a helyi érdeket előbbre valónak tartják a társadalom érdekénél. Hazánkban már szép számmal vannak korszerű gyárak, modern berendezésekkel, igen jó munka- és szociális követelményekkel. Ezek a dolgozó nép pénzéből épültek és a munkásosztály tulajdonában vannak. Természetes követelmény, hogy a vállalatok, a gyárak, az üzemek ne csak az adott kollektíva érdekeiért, hanem az egész munkásosztályért dolgozzanak, annak javát, az egész magyar nép felemelkedését szolgálják. Tisztelt Országgyűlés! A szakmunkásképzésről szóló új törvényünk szervesen illeszkedik a gazdaságirányítási reform végrehajtásának folyamatába. A törvény közeli és távolabbi céljainkkal szoros egységben áll. Végrehajtásával megteremtjük az alapvető feltételeket a magasabb értékű szakmunkához. A képzés minőségi követelményeinek kielégítése az eddiginél jobb feltételeket igényel. Ehhez a szükséges eszközöket az államnak kell biztosítania, de nagyobb részt kell vállalniuk a vállalatoknak, az üzemeknek is, mert az ő számukra képezik a fiatal szakmunkástanulókat, Az új törvény az állami feladatokon túlmenően társadalmi összefogást igényel,, magasabb színvonalú tennivalókat ró a párt-, szakszervezeti és KISZ-szervezetekre is, hiszen együttesen felelünk a holnap munkásosztályáért. Meggyőződésem, hogy a beterjesztett törvényjavaslat jó ügyet szolgál, ezért a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a beterjesztett javaslatot emelje törvényerőre. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Pongrácz Imréné képviselőtársunk. PONGRÁCZ IMRÉNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm. Tetszik a javaslatban, hogy az iparitanulót, aki 1949-ben vált iparitanulóvá, mert előbb lenézett tanonc vagy megvetett inas volt, ezen ipari tanulót a szakmunkástanuló rangjára emeli. Nemcsak a társadalomban mutatja meg a helyét, hanem az iskolarendszerben is. Mint pedagógus, ezt külön köszönöm a javaslat elkészítőinek. Helyes és régóta időszerű tisztázni a szakmunkásképző-iskola jellegét. A középfokú jelleg elismerése több okból helyeselhető. Alapfokra épül, középfokú közismereti anyagot is tanít. Ifjú szakmunkásaink iskolai végzettségüket beszámítva tovább tanulhatnak: valóban így vált teljessé szocialista iskolarendszerünk. Előbbrelépést jelent az is, hogy a helyi ipari képzésben' nem a mesterrel kötött szerződés indítja el a szakmunkásképzést, hanem a szakmunkásképző-iskolába való beíratás. Ideje volt már a kapitalista tanoncszerződést felszámolni.. Ez a törvénytervezet egyik igen pozitív vonása. Tudom, hogy sok részletkérdés vár kimunkálásra, a tegnapi nap folyamán felszólalt képviselőtársaim szóltak róla. A részletkérdések kimunkálása miniszteri utasításban történik. Né93*