Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-21

1677 Az Országgyűlés 21. ülése, 1969. április 17-én, csütörtökön 1678 ság felkérte miniszter elvtársat arra, hogy a bizottsági ülés és az országgyűlés közötti időszakban szakemberek bevonásával a kérdést még egyszer érdemben vizsgálják meg. Ennek eredményét Kiss elvtárs országgyűlési expozéjában ismertette. A két bizottság nevében örömmel veszem tudomásul, hogy a vizsgálat pozitív eredménnyel zárult, és a bizottsági ülésen elhangzott javaslatot a törvény alkotói elfogadták. A szóbeli beszámolóban ismertetett módosító javaslatok részleteit illetően a két bizottság még az ülésszak folyamán állást foglal. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat tanulmányozása és vitája alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a szocialista termelési viszonyunkat, társadalmi érdekeinket és nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat figyelembe vevő, olyan jól előkészített törvényjavaslat került a tisztelt Országgyűlés elé, amely eredményesen szolgálhatja gazdasági és politikai célkitűzéseinket. Ezért a két bizottság felhatalmazásából meggyőződéssel ajánlom, hogy a törvényjavaslatot az előterjesztett módosításokkal vitassa meg és hagyja jóvá a tisztelt Országgyűlés. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat 90 percre felfüggesztem. (Szünet: 13.21—14.59. — Elnök: KÁLLAI GYULA.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Mielőtt a vitára áttérnénk, bejelentem, hogy a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslathoz eddig négy képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Először dr. Varga Pálné képviselőtársunknak adom meg a szót. DR. VARGA PÁLNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Mint az iparban hosszú idő óta tevékenykedő műszaki dolgozó, rendkívül nagy örömmel üdvözlöm az új törvényjavaslatot a találmányok szabadalmi oltalmáról. A technikai fejlődés gyors üteme, új gazdasági rendszerünk, továbbá a hazai és a nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolatok szükségessé tették a még érvényben levő mintegy 75 éves és a spk kiegészítéssel már nagyrészt áttekinthetetlen törvény helyett egy új, korszerű szabadalmi törvény megalkotását. A törvényjavaslat szerkesztői a cél érdekében rendkívül magas színvonalú munkát végeztek. Ezt tükrözi az új törvénytervezet szövege, amely a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi az e téren meglevő leghaladóbb nemzetközi egyezményeket és új gazdasági rendszerünk elveit. Ennek bizonyítására csak két példát említek meg. Az egyik, hogy a törvényjavaslat a vállalati érdek fokozott érvényesítése terén messzemenően módot ad a gazdasági életünkben egyre nagyobb szerephez jutó ipari titok megőrzésére, mert a feltaláló munkaviszonyából folyó kötelessége találmányát ahhoz a vállalathoz bejelenteni, amellyel munkaviszonyban van. A másik, hogy ebben a szellemben rendezi a hasznosítási szerződés megkötését is, amely lehetővé teszi a találmányok átadását a szocialista gazdálkodó szervezetek egymás közti viszonylatában is. A törvényjavaslat alkalmas arra, hogy az egyes vállalatok gyümölcsözően kihasználják azokat a lehetőségeket, amelyeket a műszaki fejlesztés, a vállalatok egymás közti versenye aktívabb befolyásolása érdekében nyújtanak a szabadalmak. Három paragrafushoz szeretnék hozzászólni, éspedig az egyes bizottságokban rendkívül sokat vitatott 9. paragrafushoz, amelynek tárgya a szolgálati találmány — az 59. paragrafushoz, amely vitás ügyekben a bíróság összetételére vonatkozóan rendelkezik —, valamint a növényfajták szabadalmi oltalmához. A 9. paragrafus második bekezdése volt a különösen vitatott pont, amely kimondja, hogy a szolgálati találmányra adott szabadalom a munkáltatót illeti meg, és rendelkezik arra vonatkozóan is, hogy ha a munkáltató a szabadalmat nem használja fel vagy nem értékesíti, a feltaláló, illetve annak jogutóda a munkáltató hozzájárulása esetén szabadon rendelkezhetik a találmánnyal. Felvetődött, hogy a munkáltató hozzájárulásának kimondása a törvényben nem befolyásolja-e károsan az e téren kialakult alkotási kedvet, valamint nem hozza-e hátrányos helyzetbe a feltalálót, mert előfordulhat egy olyan speciális eset is, amikor a munkáltató valamilyen oknál fogva a szabadalomra nem tart igényt, azt nem értékesíti, de nem is járul hozzá a feltaláló által történő hasznosításához. Ennek során olyan vélemények és érvek hangzottak el, hogy a törvényjavaslat nem eléggé veszi figyelembe a feltalálók védelmét. Véleményem szerint e paragrafusban a munkáltató hozzájárulását rögzíteni helyes és szükséges is, mert figyelembe kell venni azt, hogy a feltalálónak a találmány létrehozásához szükséges technikai, anyagi és egyéb erőforrásokat, valamint feltételeket a munkáltató bocsátja rendelkezésére, aki emellett még vállalja a kockázatot az esetleges eredménytelenség esetére is. A feltalálót az esetleges visszatartás viszont arra késztetheti, hogy újabb találmányt dolgozzon ki, vagy a kutatást más irányba terelje, ami esetleg hasznosabb lehet a műszaki fejlesztés szempontjából. A feltaláló védelmét abban látom biztosítottnak, hogy ugyanezen paragrafus negyedik bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szolgálati találmány feltalálóját díjazás illeti meg, amiről külön jogszabály rendelkezik. Javaslom, hogy ezt a paragrafust úgy fogadjuk el, ahogy azt a törvény szerkesztői megfogalmazták. Az 59. paragrafus tárgya merőben új, mert meghatározza, hogy a szabadalmi jogviták esetén eljárni jogosult budapesti fővárosi bíróság három tagú tanácsa két bírájának felsőfokú műszaki vagy ezzel egyenértékű szakképzettséggel kell rendelkeznie. A törvénytervezet ezzel mulasztást pótol és figyelembe veszi azt, hogy az elbírálás elfogulatlanságának* követelménye mellett ma már nélkülözhetetlen az alapos műszaki tudás is. Ezzel a rendelkezéssel végre műszaki szempontból is jól felkészült, teljesen független szakemberek az igazság szellemében tudnak dönteni a szabadalommal kapcsolatos vitás kér-