Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-21

1679 Az Országgyűlés 21. ülése, 1969. április 17-én, csütörtökön 1680 désekben. Ez a módszer ma már több külföldi országban igen jól bevált, és az a tapasztalat, hogy a döntések megalapozottabbak lettek, mert a találmányi bejelentésekkel kapcsolatos jogvi­tákban a jogi és műszaki kérdések egymástól el­választhatatlanok. A szabadalmi oltalom kiterjesztése a nö­vényfajtákra tükrözi azt a fejlődést, amely az utóbbi évtizedekben a mezőgazdaság területén végbement, és helyesen egyenrangúnak ismeri eí a növénynemesítők szellemi alkotásait az ipari találmányokkal. Ez egyben bizonyítja azt is, hogy az ipari és mezőgazdasági fejlődéssel össze­függ a szabadalmi jog fejlődése is, mert a nö­vényfajták szabadalmi oltalmának törvénybe ik­tatásával kiterjeszti az iparjogvédelmi tevékeny­séget a fizika, kémia területéről a bio-fiziológia területére is. A növényfajták szabadalmi oltal­mának védelme elsődlegesen a népgazdaság anyagi és erkölcsi érdeke, hiszen az utóbbi évek­ben e területen dolgozó kutatók munkája során számos, világviszonylatban is értékes új növény­fajta született. Csak egyet, a szakmámhoz közel­állót említek meg : éspedig kutatóink hosszú, fá­radságos munkájuk során egy olyan mákfajtát nemesítettek, amelynek nemcsak morfin tartal­ma magasabb az előzőekénél, de maga a mák is kitűnő étkezési célra. Ilyen tulajdonságokkal az előző fajták nem rendelkeztek. A növényfajták szabadalmi oltalma helyes és igazságos társadalmi szempontból is, mert a társadalom élvezi és használja az új növényt, mint új és jobb minőségű fogyasztási cikket, vagy egyéb, a termeléshez szükséges és hasznos anyagot, és egyben elismeri a nemesítők szellemi alkotásának egyenrangúságát az ipari feltalálók­kal. A törvényjavaslattal kapcsolatosan az aláb­bi javaslataim lennének. A 14. paragrafus meg­határozza az előhasználati jogosultságot. A tör­vényjavaslat szövegét áttanulmányozva nem ta­láltam benne, hogy az előhasználati jog megálla­pítására mely fórum illetékes. Miután egyébként az egyes fórumok illetékessége a törvényterve­zetben tételesen fel van sorolva, ezért javaslom, hogy a 66. paragrafus első bekezdését, amely a hatáskör és az illetékesség megállapításával fog­lalkozik és szövege a következő: „A szabadalmi kényszerengedély megadására, módosítására és visszavonására, az igénybevétel ellenében járó kártalanítás összegének megállapítására irányu­ló perek, valamint a bitorlás miatt indított pe­rek a budapesti fővárosi bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik." — egé­szítsük ki, illetőleg vegyük be az „és előhasz­nálati jog" szavakat. Ezek után így hangzanék a 66. paragrafus első bekezdése: „A szabadalmi kényszerengedély megadása és visszavonása, az igénybe vétel ellenében járó kártalanítás össze­gének megállapítására irányuló perek, az elő­használati jog fennállásával kapcsolatos perek a budapesti fővárosi bíróság hatáskörébe és ki­zárólagos illetékessége alá tartoznak". A végleges szabadalmi oltalom megszűné­séről a 30. § több pontban rendelkezik. C pontja szerint megszűnik a végleges szabadalmi olta­lom, ha a szabadalmas az oltalomról lemondott a lemondás beérkeztét követő napon, illetve a le­mondó által megjelölt korábbi időpontban. Ja­vaslom, hogy az „illetve a lemondó által meg­jelölt korábbi időpontban" részt töröljük, tekin­tettel arra, hogy eddig példa nélkül áll, hogy a szabadalmas szabadalmáról visszamenő hatály­lyal lemondhasson, illetve lemondjon. A szöveg eredeti fenntartása véleményem szerint nemkí­vánatos elméleti és gyakorlati komplikációkhoz vezet. Tisztelt Országgyűlés! A tárgyalt törvényjavaslatnak óriási gazda­ságpolitikai jelentősége van. Célja az, hogy egy­részt a feltalálót fokozott szellemi alkotómun­kára, másrészt pedig a vállalatokat új találmá­nyok megvalósítására ösztönözze. Ahhoz viszont,, hogy ez érvényesülhessen, kérésem, hogy az il­letékesek tegyék lehetővé, a jóváhagyott tör­vényt a végrehajtási utasítással együtt az 1970. január 1-i hatálybalépése előtt legalább 4—5 hó­nappal előbb adják ki, nehogy az esetleges jog­bizonytalanság az új műszaki alkotások létre­hozásának kárára legyen. Mivel a törvény nagy jelentőségénél fogva nemcsak hazai, de nagy nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat, valamint mivel a még érvény­ben levő, az 1800-as évek végén elfogadott tör­vény alkalmazásával kapcsolatosan külföldön még sok, részben tudatlanságból, részben pedig rosszindulatból fakadó félremagyarázás volt, ja­vaslom, hogy a törvényt négy nyelvre — angol, francia, orosz és német nyelvre — fordítsák le és adják közre. így a törvényt a nemzetközi szakemberek könnyebben megismerhetik és meggyőződhetnek arról, hogy e törvény a leg­korszerűbb nemzetközi szabadalmi törvények­kel egyenrangú, és a vonatkozó nemzetközi meg­állapodásokat a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi. A fenti megjegyzések figyelembevételével a törvényjavaslatot jónak tartom, azt elfogadásra javaslom. (Taps) ELNÖK: Dr. Ajtai Miklós elvtárs, a Minisz­tertanács elnökhelyettese kíván szólni. DR. AJTAI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A most megvitatásra kerülő törvényjavas­lat valóban időszerű, és több indoka van annak, hogy az elavult rendet, amely e téren fennállt, megváltoztassuk, korszerűsítsük. Ezt a változást nem csupán az indokolja, hogy a jelenleg fenn­álló jogszabályok régiek és időközbeni módosí­tásokkal teletűzdeltek, hanem az is, hogy az el­múlt években a műszaki fejlesztés, a kutatás és a tudomány irányítása terén új felismerések, új követelmények merültek fel és ezek is egyértel­műen sürgetik a korszerűsítést, a változtatást. Sürgeti a korszerűsítést mindaz, ami ha­zánkban az új gazdasági mechanizmus kapcsán ma már csaknem másfél éve végbement és ami a vállalati érdekeltséget a szellemi alkotás tekin­tetében is új alapokra helyezte, új érdekeltségi rendszert teremtett. Kissé egyszerűsítve úgy mondhatjuk, hogy a szellemi alkotás mint új ér­téket alkotó tevékenység elfoglalta megfelelő he­lyét gazdasági rendünkben, irányítási rendsze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom