Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-26

2071 Az Országgyűlés 26. ülése, 1969. szeptember 24-én, szerdán 2072 a véleményem, az elkövetkező időben meg kell követelni a termelőszövetkezetekben is, hogy szakképzettséget igénylő munkaköröket, ha a feltétel biztosított, csak szakképzett egyén tölthessen be. Ügy gondolom, hogy ez is a szakma nagyobb megbecsülését és a termelés szakszerű irányítását segítené elő. Üdvözölni lehet a törvényjavaslat azon intézkedését, hogy a fő cél a szakmunkásképzésnél a szakmai ismeretek elsajátítása és ez fogja megszabni a gyakorlati oktatás formáját és kereteit. A törvényjavaslat megállapításának helyességét az élet igazolja. A mezőgazdasági szakmunkásképzés jelenlegi formája sok kívánnivalót hagyott maga után. A tanulók a tanulóidő nagyobb részét munkával töltötték el, még jobbik eset volt, ha a tanult szakmának megfelelő munkahelyen. A szakismeret kellő elsajátítására tehát nem volt lehetőség. A törvényjavaslat szerint a tanulók gyakorlati oktatása csak olyan vállalatoknál és termelőszövetkezeteknél szervezhető meg, ahol megvannak az eredményes szakmai képzéshez és neveléshez szükséges feltételek. Meggyőződésem, hogy a törvény ezen meghatározása is nagyon helyes, hiszen csak az a szakmunkásképző iskola tud korszerűen oktatni, amely ugyanilyen szocialista nagyüzemre épül. Nem vezetett eddig kellő eredményhez, ha a tanuló olyan termelőszövetkezetbe került ki gyakorlati foglalkozásra, ahol a szakmát illetően nem voltak meg a bemutatáshoz szükséges eszközök és egyéb feltételek. így a legszükségesebb gyakorlati fogásokat sem tudták elsajátítani. Nem volt megoldás az sem, hogy a tanulók a gyakorlati idő alatt kimondottan a termelőszövetkezet szakembereire voltak bízva, akik elfoglaltságuk következtében nem tudtak a tanulókkal kielégítően foglalkozni. Mindezeknek a tanuló érezte káros következményeit esetleg úgy, hogy örök időre elment a kedve a tanult szakmától. Nagyon helyes tehát, hogy az új törvény szerint a gyakorlati oktatás mindinkább az iskolák irányításával, szervezett módon, szakoktatók vezetésével fog folyni. Szabályozza a törvényjavaslat a munkaviszonyban álló szakmunkásképzést is. Ha valahol, a mezőgazdaságban fokozottan szükség van erre. Hiszen el kell érni, hogy a mezőgazdaság területén dolgozók is mesterfokon értsenek ah/ hoz a munkához, amelyben dolgoznak, legalábbis azok, akik még képesek a szakma elsajátítására. Találunk ma még a termelőszövetkezetben nem is egy-két esetben olyan brigádvezetőt, aki 30—40 ember munkájának irányítását látja el, de nem rendelkezik a munkaterületnek megfelelő szakképzettséggel. Ügy gondolom, hogy a munkaviszonyban állók szakmunkásképzését az ilyen kiemelt munkakörökben kötelezővé kellene tenni. Megyénk, Borsod megye mezőgazdasági szakmunkásképzése négy bentlakásos iskolában folyik. Emellett egy osztálylétszámnak megfelelő tanulót a pétervásári szakmunkástanuló iskola képez. Jobb lenne, ha az oktatást teljes egészében megyénk területén tudnánk megoldani. Azonban diákotthoni férőhely hiánya miatt a megye termelőszövetkezetei részéről jelentkező igényt a meglevő iskoláink nem tudják kielégíteni. Az iskolák kollégiumi elhelyezése mindössze 400—450 fős. A felnőtt dolgozók szak- és betanított munkásképzésével mindegyik szakiskola fogllakozik. Eddig ezek az iskolák az ifjúsági és felnőtt tagozaton összesen nyolcezer szak- és betanított munkást adtak a megye részére, ami a termelőszövetkezeti tagság 13 százalékának felel meg. Ügy értékeljük, hogy megyénk a mezőgazdasági szakmunkásképzés terén az elmúlt években nagyon szép eredményeket ért el, azonban az eredmények mellett jelenleg még megvannak a gondjaink is. Nem kielégítőek jelen időszakban az oktatás személyi és tárgyi feltételei, de úgy érezzük, hogy ezeken a gondokon az új törvény végrehajtása segíteni fog. Megyénk politikai és szakirányítási szervei a törvény szellemében felkészültek a jövő feladatokra. Fontos célkitűzése a megyei szakvezetésnek, hogy a 36 fős nevelőtestületnél mindenkinek meglegyen a pedagógiai képesítése, tehát a technikusoknak is. A korszerű szakmunkásképzés személyi feltételeinek biztosításához tartozik, hogy nagyobb lehetőség álljon rendelkezésre szolgálati és pedagógus-kölcsönből épült tanári lakások építésére. Figyelembe véve a személyi és tárgyi feltételeket, a következő években a megye mezőgazdasági szakmunkásképzésének bázisát három helyen kívánjuk kialakítani. Nagyon szükségesneknek látszik Miskolcon a Nagymiskolci Állami Gazdaság és a Miskolci Kertészeti Vállalat, mint a megyében legjobb feltételekkel rendelkező gyakorló gazdaság körzetében új iskola, diákotthon, tanári lakások, műhelyek építése. Legsürgősebb feladatunk a tokaji mezőgazdasági gépészképző szakiskola mellett egy 240 férőhelyes diákotthon megépítése, ehhez a pénzügyi fedezet biztosítása. Jelenleg gátolja a korszerű oktatást az a tény, hogy a tanulók a szertárakban és az oktatás célját szolgáló egyéb helyiségekben vannak elhelyezve. Ugyanennél az iskolánál további műhelyek, gépszín megépítésére, erő- és munkagépek beszerzésére van szükség. Bővítésre szorul iskoláinkban a szemléltetőeszköz-állomány is. Tudjuk, hogy ezek a gondok anyagi kihatásúak. De úgy gondoljuk, hogy korszerű, nagyüzemi szakmunkásképzés a szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása nélkül nem lehetséges. Az a véleményem, hogy a gondok megosztásába termelőszövetkezeteink is besegíthetnek. Indokolt lenne részükről a szakmai műveltség növelése és kielégítése érdekében a jelenleginél nagyobb anyagi eszközök felhasználása, hiszen a szaktudással rendelkező termelőszövetkezeti tagság a termelésben többszörösen kamatoztatni tudja az oktatásra befektetett anyagiakat. Kérem a kormányt, valamint a munkaügyi, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtársat, hogy támogassák megyénk jövőbeni elképzeléseit a korszerű mezőgazdasági szakmunkásképzés fokozatos kialakításában. A törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.)