Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-26

2045 Az Országgyűlés 26. ülése, 1969. szeptember 24-én, szerdán 2046 végül, hogy orvosi hivatásomnál maradva, néhány megjegyzést fűzzek a szakmunkásképzési törvénytervezet egészségügyi részéhez. Az egészségügyi állandó bizottságban történt felszólalásom alapján a következőkben kívánom megtenni törvénymódosító javaslatomat, amelyet írásban is benyújtottam. A 20. § (2) bekezdését a következő szövegezésben javasolom elfogadásra: „A tanulót éjszakai szakmai gyakorlatra beosztani nem szabad. Meghatározott számú éjszakai oktatást a képzés érdekében az iskola igazgatója engedélyezhet." Indokom: az éjszakai munka ártalmas a fiatal, fejlődő szervezetre. Éjszaka nem biztosítható szervezett oktatás és ellenőrzés, a balesetveszély viszont nagyobb. Az új törvény szellemének is jobban megfelel, ha a gyermekekért felelős iskolai igazgató dönt a szakmai oktatás időpontjáról, figyelembe véve a tanulók elméleti oktatásának idejét is. Ezzel egyúttal elejét vesszük egyes üzemek olyan törekvésének, amely a szakmunkástanulók oktatását alárendeli az üzem termelési érdekeinek. Tisztelt Országgyűlés ! A szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslatot jónak tartom, mert máig elért eredményeinkből kiindulva a jövő perspektíváit is magában foglalja. Ezért az előbb említett módosítással elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK : A következő felszólaló Pázsit Árpád képviselőtársunk. PÁZSIT ÁRPÁD: Tisztelt Országgyűlés! A szakmunkásképzés reformjának és az új törvénynek szükségességéről, időszerűségéről úgy gondolom, nem kell meggyőznünk egymást. A törvényjavaslat 1. §-a világosan megmondja, hogy ini a szakmunkásképzés célja. A célok megvalósítása biztosítéka lehet a sokoldalúbban képzett magyar szakmunkás generációk nevelésének. Néhány észrevételt és javaslatot tennék, amelyek forrása az üzemi tapasztalat. Jónak tartom többek között a lépcsőzetes- oktatást, amely, mint ismeretes, az általánosabb képzésből kiindulva, fokozatokban halad, és éri el a speciálisabb képzést. De van olyan szakma, amely bár az ipar minden területén megtalálható, mint a tömeggyártás alapeleme, mégis, e szakmában nincs közép-, illetve felsőszintű oktatás. A folytonosság tehát megszakad. Ez a szakma a gyártóeszköz-készítés, vagy népszerűbben szerszámkészítés. Nem a szakmai sovinizmus mondatja velem e gondolatokat, hanem az a felismerés, hogy néhány év múlva az automatizálás nemcsak óhaj, hanem megvalósuló műszaki feladat is lesz. E fejlettebb technikához fejlettebb szerszámok, készülékek válnak szükségessé. Sürgető ezért egy magasabb szinten specializált műszaki gárda nevelése. Arra nem lesz idő és már ma is csak a kényszerűség diktálja, hogy a szakmában járatosabb műszakiak egy-egy fiatal technikust vagy szakmunkást éveken át tanítsanak, hogy ismereteik valamilyen szintet elérjenek. A gyártástechnológia korszerűsége és hatékonysága szorosan összefügg az alkalmazott gyártóeszközök műszaki színvonalával. Könnyen belátható, hogy ahol elavult szerszámokkal, elavult szerszám-megoldásokkal akarják a termelékenységet növelni, ott az alkatrészgyártásban dolgozók mindennapi munkája kínlódás, testi épségük veszélyeztetve van. Szeretnék arra is utalni, hogy a műszaki felsőoktatási intézmények tananyaga szinte csak érinti e témát. Pedig, maga a műanyagfeldolgozás, amely csupán a szakma egyik részterülete, már csaknem új tudományág, nem beszélve a hidegsajtolásról és más szakmán belüli témacsoportokról, amelyek ismerete nélkül nincs korszerű tömeggyártás. A jelenleg tevékenykedő szerszámszerkesztők nagy része gépipari technikus, és így tananyagaik szakmai részét lekötötte a gőzgép, a kazántervezés és számos egyéb szakmájukban feleslegesnek tekinthető tananyag. Nagyon szegényes a szakmai irodalom is, s ezek után az sem lehet meglepő, hogy nehezen tör magának utat egy-egy-jó ötlet és nehezen honosodik meg a modern külföldi technológia. Harminc-negyven éves konstrukciók még ma is honosak. Indokoltnak látszik tehát e területen a főiskolai szintű oktatás. Természetesen a szakmunkástanulók szakismereti és technológiai tananyagának felülvizsgálatával is sürgősen kell foglalkoznunk. Tisztelt Országgyűlés! Mindezt fontosnak tartottam elmondani, mert szervesen kapcsolódik a szakmunkásképzés feladatához. Kérem az illetékes miniszter elvtársakat, hogy szíveskedjenek az általam elmondottakat mérlegelni és a lehetőség szerint megvalósítani. Ezek után a törvényjavaslat egyes pontjaihoz fűznék néhány megjegyzést, illetve indítványt teszek kiegészítésükre. A 11. § (3) bekezdése arról intézkedik, hogy „Attól a vállalattól, amely a képzés lényeges feltételeit és a tanulók szakmai, fejlődését nem biztosítja, a tanulók foglalkoztatásának jogát határozott, vagy határozatlan időre meg lehet vonni." Nem tartom hatékony szankciónak a szakmunkástanuló foglalkoztatás megvonásának lehetőségét. Nem valószínű, hogy a vállalatok kétségbe esnek egy ilyen intézkedésre. Esetleg még hangosabban döngetik az ajtót a Munkaügyi Minisztériumban, hogy több jó szakmunkásra van szükségük. Kimondja továbbá a törvény azt is, hogy a tanulók további gyakorlati képzéséről gondoskodni kell. De ki gondoskodjék? Ezt nem rögzíti a törvény. Kérem, hogy a végrehajtási utasítás erre térjen" ki. A 13. § (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban rögzített szakmunkásképző iskolai felvételi megkötöttségeket véleményem szerint teljesen feloldja ugyanennek a §^nak a harmadik bekezdése. Ugyanis a 13. § (1) bekezdésében többek között kimondjuk, hogy a szakmunkásképző iskola első évfolyamára azt lehet felvenni, aki általános iskolai tanulmányait sikeresen elvégezte és a 18. életévét a felvétel naptári évében még nem tölti be. A harmadik bekezdésben már ezekre a megkötöttségekre felmentést lehet adni. Tehát más,is felvehető, ezért javaslom a harmadik bekezdés elhagyását. Javaslom továbbá a 16. § kiegészítését -az alábbi szöveggel: A tanuló minden eredménye-