Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-26

2047 Az Országgyűlés 26. ülése, 1969. szeptember 24-én, szerdán 2048 sen befejezett tanévét munkában eltöltött évnek kell tekinteni, és az a vállalat, amelynél mint szakmunkás először vállal munkát, a tanulóéveket a vállalatnál eltöltött időnek ismerje el. Ez a bekezdés az első bekezdés után következzék. Javaslatomat azzal indokolom, hogy a tanuló termelő munkát is végez, így más kedvezmények is megilletik, ezzel mint munkást elismerik. A 22. § kimondja, hogy a kötelességét vétkesen megszegő tanulót fegyelmi úton felelősségre lehet vonni. Javaslom; hogy a szövegben a „lehet" szót a „kell" szóval cseréljük fel és a „vétkesen" szót hagyjuk el. Tehát a módosított szöveg így hangzik: a kötelességét megszegő tanulót fegyelmi úton felelősségre kell vonni. Ezt azzal indokolom, hogy aki kötelességét megszegi, annak felelnie kell mulasztásáért és ez alól nem lehet kivétel az ifjúság sem. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel mondanivalóm végére értem. Megkérem a munkaügyi miniszter elvtársat, valamint képviselőtársaimat, hogy a törvény végleges kialakításánál az általam elmondottakat és a javaslatokat szíveskedjenek figyelembe venni. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Bánóczi Gyula képviselőtársunk. BÁNÓCZI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Veres elvtárs expozéjában, képviselő elvtársaim a vitában elemezték a törvényt közgazdasági, jogi, pedagógiai, munkaerőgazdálkodási szempontból. Az ismétlések elkerülése végett is inkább az ifjúság szempontjából szeretném vizsgálni a tervezetet. Ennek a törvénynek a megalkotása egy reális társadalmi, ifjúsági igény felismerését, az ifjúság érdekvédelmének körébe tartozó probléma megoldását is jelenti. A törvényt nemcsak egyszerűen a szakmunkásképzésről szóló törvénynek fogom fel, hanem mint ifjúsági törvényt is üdvözlöm. Ifjúsági törvénynek tekintem, mert az ifjúságnak, illetve az általános iskolából kikerülő fiataloknak jelentős százalékát érinti. Másrészt a törvény, a reform célkitűzései egybevágnak a fiatalok legközvetlenebb érdekeivel. Minden fiatal vágya ugyanis, hogy megtalálja helyét az életben, a társadalomban, maximálisan kamatoztassa az iskolában tanultakat. A reform éppen ezt a vágyat is segít kielégíteni. Nem szabad megfeledkezni ugyanakkor arról sem, hogy a reform csak feltételeket, lehetőségeket nyújt. Ifjúságunk feladata éppen az, hogy éljen, sőt tegyük hozzá, jól, helyesen éljen a lehetőségekkel. Ez elsősorban azt jelenti, hogy becsületesen, szorgalmasan tanuljon, felkészüljön élethivatására. Végső soron ugyanis minden helyes célkitűzés, a fiatalok érdekében történt intézkedés csak az eredményekben mérhető le, abban, hogy a fiatalok 'minden szempontból jól felkészülten hagyják el az intézetet. Ifjúsági törvénynek tekintem azért is, mert intézkedéseiben ott van a tanuló ifjúság véleménye, állásfoglalása, nem egy kérdésben pedig konkrét javaslata, amelyek az; ifjúmunkás és tanuló parlamenteken hangzottak el. Meggyőződésem, hogy a jövőben is fontos feltétele az előrehaladásnak, hogy az állami intézkedések mellett kifejezésre jusson a társadalom, így az ifjúság szervezeteinek, a KISZ-nek a véleménye, tevékenysége is. Ifjúsági törvénynek nevezem, mert olyan szociálpolitikai célkitűzései vannak, amelyek az 50 évvel ezelőtti Magyar Tanácsköztársaság által kiadott tanoncrendelkezések szellemében fogalmazódtak meg, természetesen a mai igények alapján. A felszabadulás óta eltelt évtizedekben a program megvalósításáért munkásosztályunk, dolgozó népünk valóban sokat tett, de a jelenlegi helyzet azt követeli, hogy a teljesebb megoldás érdekében fokozzuk az erők központosítását. A gyors fejlődés ellenére sok tekintetben megyénkben is nehéz a helyzet. Ami a tanműhelyeket illeti, megyénkben például a tanulóknak csak 17,5 százaléka részesülhet tanműhelyi oktatásban. A szakmunkásképzés reformjának végrehajtása során fontos feladatnak tartom, hogy az oktató-nevelő munka hatékonyabb, korszerűbb és színvonalasabb legyen. A képzésben részesülők többsége szorgalmasan tanul, becsülettel készül élethivatására. Ezt a szakmunkásvizsgák és a tanulmányi versenyek eredményei is bizonyítják. A tanulóknak a munkáséletre való felkészítése, az oktató munka javítása mellett szükségessé teszi a nevelés feltételeinek javítását is. A tanulók világnézeti, politikai és erkölcsi nevelése terén még sok a tennivaló. A nevelés hatékonyságának fokozása a különböző állami és társadalmi szervek közös munkájának függvénye. A nevelőmunka javítása az iskolán belüli és kívüli nevelés eszközeinek az eddiginél intenzivebb felhasználását igényli. A könyvtárak, szákkörök, klubok és sportkörök szolgálják azt is, hogy a jövő szakmunkásai felkészüljenek az egyre több szabad idő kulturált és tartalmas eltöltésére. Megjegyzem, nemcsak a feltételek 'megteremtésében, hanem az igények felkeltésében, irányításában is sok még a tennivaló. A kollégiumok építésének szükségességét is elsősorban a nevelés szempontjából sürgetem. A kollégiumok hiánya súlyos veszteséget okoz a fiatal szakmunkások képzésében, formálásában, nevelésében. A tanműhelyek építése mellett megyénkben is ez a legsürgősebb feladat. Megyénkben a tanulóknak csak 4,4 százalékát tudtuk elhelyezni tanulóotthonban. Mindezt annak tudatában is teszem szóvá, hogy a szakmunkásképzés fejlesztése terén megyénkben a harmadik ötéves tervben 45 millió forintot fogunk beruházni. Mint ifjúsági vezető, örülök annak, hogy olyan törvényt szavazok meg, amely külön pontban kötelezi a képzésre jogosult szerveket és az iskolákat, hogy segítsék az ifjúsági szövetséget tevékenységében. Nagymértékben találkozik az ifjúság igazságérzetével a törvénynek az a törekvése, hogy egyértelművé kell tenni a szakmunkásviszonyt, illetve felszámolja az indokolatlat különbséget a jogok és kötelességek tekintetében. Szeretném felhívni a figyelmet a törvény végrehajtásának fokozott ellenőrzésére. Sajnos, elég gyakran találkozunk nemcsak a kisiparosoknál, hanem a nagyüzemekben is a törvény megszegésével. Felhívom a végrehajtási rendelkezé-