Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-26

2043 Az Országgyűlés 26. ülése, 1969. szeptember 24-én, szerdán 2044 a szép fejlődés .mellett nagyjelentőségű előrelépést jelent az új törvény az annyira fontos szakmunkáskérdésben. , A tartalom és a módszerek tekintetében egyaránt és természetesen nagy megelégedéssel méltányoltuk a javaslat 19—20—21. szakaszát, amelyek a tanulók egészségének és testi épségének védelmére hoznak fontos, hézagpótló jogszabályokat. Mindezekkel egyetértünk, elfogadjuk és igyekezni fogunk azok végrehajtását a gyakorlatban is érvényesíteni és elősegíteni. A 20. § (2) bekezdésében foglalt azon megállapítást, hogy a tanulókat éjjel végzendő munkára beosztani nem szabad és ez alól a jogszabály csak a képzés érdekében tehet kivételt, úgy értelmezzük, hogy nem tanulási, hanem kizárólag képzési, tehát pedagógiai okból tehet kivételt, más szóval: nem éjjeli munkára, csak gyakorlatra oszthatják be különleges esetekben. Ugyancsak e paragrafus harmadik bekezdése kimondja, hogy a tanulók elméleti és gyakorlati oktatási ideje a heti 42 órát nem haladhatja meg, ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik. Nagy miniszterhelyettes elvtárs felvilágosításából tudtuk meg, hogy eltérően csak abban az esetben intézkedhet a jogszabály, ha a képzés színhelyén olyan üzemi rendszer van, amely váltakozva állít be hosszabb-rövidebb műszakokat, de ezekben az esetekben sem haladhatja meg a heti átlagos 42 órát az oktatási idő. Nagyon kívánatosnak tartanám, ha a törvény végrehajtási utasításaiban, a miniszter rendeletében félreérthetetlenül az elmondottak értelmében történnének az intézkedések. A vita során több bizottsági tag, több képviselőtársam és magam is úgy gondoltuk, hogy a szakmunkásképzés reformját és fejlesztését szabályozó törvény tárgyalása alkalmat és lehetőséget nyújthat sok ezer egészségügyi dolgozó helyzetének és megbecsülésének javítására is, ha a törvény alapkövetelményeit a sajátos követelmények figyelembevétele mellett az egészségügyi szakiskolák tanulóira is alkalmazni lehetne. Ilyen lehetőség megteremtésével foglalkozó kiegészítés elfogadására tett javaslatot Babies professzor képviselőtársam az ipari bizottság ülésén. Minthogy azonban annak megvitatása során kiderült, hogy a javasolt kiegészítés nem viszi előre a kérdés megoldását, elálltunk ettől a javaslatunktól. Tisztelt Országgyűlés! A miniszter elvtárs ex-' pozéjában említett számadat szerint hazánkban jelenleg 223 000 szakmunkástanuló képzése folyik. Ha ehhez hozzászámítjuk csak a legközvetlenebbül érdekelteket, a családtagokat és az oktatókat, felmérhetjük, hogy gazdasági fontossága mellett milyen nagy társadalmi és politikai, jelentőséggel bír a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat. Ez magyarázza azt a nagy figyelmet és elvárást, amely már az előkészítés stádiumában kísérte a törvényt. Mivel pedig a parlament egész évi munkatervét hónapokkal előbb megismerhettük, ez megkönnyítette a képviselők számára a felkészülést, így módunk és időnk volt gazdasági munkánk mellett széles körben felmérni az érintettek igényeit, továbbítani javaslataikat a törvényalkotókhoz. Magam, mint üzemorvos, akit különösen érdekelnek az ifjúság problémái, az utóbbi időben sok szakmunkástanulóval, pedagógussal, igazgatóval beszéltem a törvénytervezet kézhezvétele előtt, majd megyei és városi szinten a tervezet ismeretében. Mindezek alapján meggyőződésem, hogy a szakmunkásképzési törvényre igen nagy volt az igény. Mint keret, sok probléma megoldását körvonalazza. Már maga az első szakasz meghatározó jellegű azzal, hogy szakmailag jól képzett, művelt, szocialista világnézetű szakmunkások képzését tűzi ki célul. Mivel azonban ez is, mint minden más törvényünk, csak keretül szolgálhat a részletes végrehajtási utasításhoz, szeretnék rávilágítani néhány felmerült problémára. Az oktatás oldaláról régi igényként merül fel a szakmunkásképző iskolákban a világnézeti tantárgy oktatásának bevezetése. Felnövekedő munkásosztályunk szemléletének formálására a tanulók előtt köztiszteletben álló pedagógusok és szak oktatók bevonásával már történtek jó kezdeményezések, mint ahogyan ezt a dunaújvárosi* 316-os MÜM intézetben is tapasztaltam. A világnézeti tantárgy rendszeres oktatásának bevezetése természetesen a személyi feltételek biztosításával csak fokozatosan képzelhető el és valósítható meg. Az építőipari szakoktatók kérését tolmácsolom a magam támogatásával, amikor módosítást javasolok a törvényjavaslat mellékleteként közreadott országos szakmunkás jegyzékben felsorolt szakmák között, a bádogos helyett a bádogos és tetőszigetelő szakmát kérve az építőipar számára azzal az indokkal, hogy a lapos tetős építkezés elterjedésével a legjobb munkaszervezés mellett is sok a szakmunkások várakozási ideje, ha külön szakembert állítanak a tetőszigetelésre és a bádogos munkára, holott a tetőszigetelés két-három hónap alatt kitanulható és jól jövedelmező szakterület, amelynek elsajátítása tehát a szakmunkástanulók érdeke is. Tisztelt Országgyűlés ! Kiemelném a törvényjavaslat 4. §-át, amely a szakmunkásképzést irányító szervek feladatát és hatáskörét a minisztertanács feladataként határozza meg. Legalább a végrehajtási utasításban javasolom az irányító szervek feladatán és hatáskörén túl az ellenőrzési hatáskör pontos körülhatárolását. Az iskolák igazgatói számára a szakminisztériumok a rendszeres iskolai és szakfelügyeleti munkával, valamint a minden iskolához eljuttatott módszertani és operatív kiadványokkal igen nagy segítséget nyújthatnak. Leendő új törvényünk az oktatás személyi feltételeit követelményként állítja fel. Csatlakozom Kaszás elvtárshoz abban, hogy ennek a követelménynek a megvalósítása a műszaki pedagógusok szervezett képzése és továbbképzése nélkül nem oldható meg. Ezért központi intézkedést kérek a műszaki pedagógiai főiskola mielőbbi megindítására. Ugyancsak központi intézkedésre vár a szakoktatók szervezett továbbképzése is, minthogy az iskolai végzettség e téren még nem kielégítő. A törvény végrehajtási utasításától a szakmunkásképző iskolai tanárok hovatartozásának tisztázását is várom. Csak így lehet majd megoldani lakáskérdéseiket, elbírálni szociális ügyeiket, vagy pedig a nyereséghez való jogukat. Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg