Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-26

2033 Az Országgyűlés 26. ülése, 1969. szeptember 24-én, szerdán 2034 nevelték és nevelik fiainkat, leányainkat. Kérem őket, továbbra is tekintsék élethivatásuknak oktató-nevelő tevékenységüket. Tisztelt Országgyűlés! Az a meggyőződésünk, hogy a törvényjavaslat reálisan tükröxi a társadalmi-gazdasági fejlődésünkből fakadó igényeket, ennek megfelelően korszerűen szabályozza a szakmunkásképzést. A képzés céljául a korszerű szakmai és általános műveltséggel, szocialista világnézettel és erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező szakmunkások nevelését tűzi ki, és megteremti ennek jogszabályi alapjait. A népgazdaság valamennyi ágazatára és szektorára kiterjedő, átfogó szabályozást ad, egységesen rendezve a szakmunkástanuló-viszonyt és az abból fakadó jogok és kötelességek komplexusát. Az oktatási törvénnyel összhangban a szakmunkásképző-iskolát beépíti a Magyar Népköztársaság közoktatási rendszerébe. Biztosítja, hogy a szakmunkásképzés jelenlegi áttekinthetetlen szabályozása helyett világos, könnyebben kezelhető joganyag kerüljön az érdekeltek kezébe. A törvénytervezet az elmondottakon kívül természetesen szolgálni kívánja a magyar szakmunkásképzés jó nemzetközi hírnevének további fokozását. Meggyőződésem, hogy elfogadása esetéri az új törvény eléri majd kitűzött célját: jól szolgálja munkásosztályunk és társadalmunk összességének ügyét. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy vitassa meg és fogadja el a szakmunkásképzésről benyújtott törvényjavaslatot. (Taps.) ELNÖK: A törvényjavaslat együttes bizottsági előadója, Kónyi Gyula képviselőtársunk következik szólásra. KÓNYI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés ipari, jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága együttes ülésén megtárgyalta a szakmunkásképzésre vonatkozó törvényjavaslatot. Ezen túlmenően saját kezdeményezéséből az egészségügyi és szociális bizottság, a kulturális bizottság, valamint a mezőgazdasági bizottság is külön-külön megvitatta a törvényjavaslatot. A különböző bizottságok mélyreható és felelősségteljes vitája alapján az ipari, jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság megbízásából a törvényjavaslatot az írásban már szétküldött módosító indítvány figyelembevételével együtt a tisztelt Országgyűlésnek megvitatásra, illetve elfogadásra ajánlom. A munkabizottságok értékelése alapján a beterjesztett törvényjavaslat, mely a szakmunkásképzés korszerűsítésének tennivalóit a népgazdaság igényeinek és lehetőségeinek figyelembevételével jelöli meg, jól szolgálja társadalompolitikai és gazdaságpolitikai céljaink megvalósítását is. A törvényjavaslat ugyancsak pozitívuma, hogy az 1961-ben elfogadott és a gyakorlatban mind jobban bevált oktatási reformtörvényre épül, azzal szerves egységben van, s ezzel oktatási politikánk alapjait tovább erősíti. A törvényjavaslat társadalompolitikai jelentőségét minde, nekelőtt az adja, hogy hozzájárul a hatalmon levő munkásosztály szervezett utánpótlásához, biztosítja távlatokban is az olyan szakmunkásréteg kiképzését és nevelését, amely a technika fejlődésével lépést tartva egyre magasabb színvonalon és mind kulturáltabban képes ellátni a népgazdaság számára nélkülözhetetlen anyagi javak termelését, a speciális szakmunkát is. A szakmunkásképzés során nem csupán jól képzett szakemberek, hanem mindenekelőtt olyan emberek nevelése a célunk, akik a szocialista társadalom építői és személyükben e társadalom sokoldalú és művelt munkásai is. A törvényjavaslat jelentősen hozzájárul gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósításához is. A gazdasági előrehaladást ugyanis a technika fejlesztésével, a termelés tökéletesítésével, az élőmunkával való takarékossággal, a termelékenység növelésével, megfelelő számú, magasan képzett munkaerő foglalkoztatásával kell biztosítani. A szakmunkásképzés reformja e követelményeknek teremti meg sokoldalú biztosítását és a cselekmény középpontjába az embert állítja. Az ember szaktudásával, termelési tapasztalataival, általános műveltségével, alkotó tevékenységével legfontosabb hordozója társadalmi rendszerünk fejlődésének. Azt mondhatnánk, hogy a tág értelemben vett nevelés amellett, hogy a szocialista világnézetű és erkölcsű emberré formálás legnemesebb eszköze, ugyanakkor az ország élő beruházása is. E gondolatot másként úgy is megfogalmazhatnánk, hogy a szakmai tudás, mint a nemzeti jövedelem növelésében óriási szerepet betöltő tényező, tulajdonképpen a nemzeti vagyon egy részének is tekinthető. Ezért, miközben a szocialista ember általános és szakmai tudását állandóan növeljük, a nemzeti vagyonunkat közvetett úton is gyarapítjuk. Tehát nemes és feltétlenül megtérülő célok érdekében ruházzuk be a nemzet anyagi javainak egy részét. Ugyanis, ha a szakmunkásképzés iránya, üteme nem jó, ha a tanulók szakmájukat nem korszerűen vagy csak hiányosan sajátítják el, akkor árinak következményei hosszú távon egész népgazdaságunkra, az egyes emberekre is káros hatással vannak. A szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat tehát rendkívül fontos társadalmi, népgazdasági érdeket szolgál. Ügy gondolom, a kép akkor válik teljessé, ha a szakmunkásképzést nemcsak társadalmi, gazdasági érdekek oldaláról, hanem az egyén érdekeinek oldaláról is vizsgáljuk. A magas fokú szakképzettség az egyén számára sem közömbös, sőt ellenkezőleg, rendkívül fontos. A szakképzettség megszerzése megalapozza a fiatal egész életét, társadalmi megbecsülését, segíti a szocialista emberré válás folyamatában, más szóval és egyszerűbben kifejezve: kenyeret és biztos jövőt ad a fiatal kezébe. A különböző érdekek számbavétele azt mutatja, hogy a magas fokú szakmunkásképzés össztársadalmi érdeket fejez ki. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban testet öltő elvek megvalósulása, az életben való alkalmazása nem megy egycsapásra, egyik napról a másikra. Biztosítani kell az anyagi, tárgyi, személyi feltételeket. Ezen túlmenően a mindennapi életünkben jelentkező gondokat, ellentmondásokat is meg kell oldani. Mindez időbe és sok munkába kerül. Gazdasági életünk néhány átmeneti, de kétségtelenül negatív jelenségei — gondolok itt elsősorban a munkaerő- és a szak-