Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-26

2029 Az Országgyűlés 26. ülése, 1969. szeptember 24-én, szerdán 2030 fiatalság széles körben megtalálja tudásszomja, érdeklődési köre kielégítésének lehetőségeit. Biztosítottnak látja a munkához való jogát, megalapozottnak jövőjét, megtalálja továbbfejlődésének, tanulásának lehetőségeit. Ifjúságunk törekvéseivel, tanulni vágyásával egybeesik a képzés fejlesztésére irányuló elképzelésünk. Ezzel kapcsolatban a kezdeti lépéseket már megtettük. Az 1968—69. tanévben beiskolázott szakmunkástanulók 16 százaléka már az emeltszintű képzésben vesz részt. Terveink szerint 1975-ben már uralkodóvá válik a szakmunkásképzésnek ez a formája. Ily módon mind a társadalom, mind az egyén szempontjából előnyösen biztosítható a munka mellett a középiskolai tanulmányok folytatása, illetve befejezése. A tervezett reform mindenekelőtt azért nagyjelentőségű, mert a munkásosztály gerincét alkotó szakmunkásokat az eddiginél hatékonyabb képzésben magasabb műszaki és általános műveltség nyújtásával kívánja felkészíteni a felelősségteljés társadalmi és termelési feladatok ellátására. Lényeges azonban, hogy olyan feltételeket teremtsünk a képzéshez, amelyekkel biztosíthatjuk a kívánt cél elérését. Jóllehet ezen a téren is számottevő fejlődés tapasztalható, a feltételek jelenleg még nincsenek egészen összhangban az igényekkel. Ma már a múltra jellemző óraadó tanárrendszert a szükséges mértékre csökkentve mintegy 9 ezer főnyi fő hivatású oktatószemélyzet látja el a képzési feladatokat. A műszaki tanárképzés megoldatlansága miatt azonban az utánpótlás egyre nehezebb. A személyi feltételeken túl nagy fontosságú a tárgyi feltételek fejlesztése is. Az 1950-ben létrehozott Munkaerőtartalékok Hivatala az oktatásra alkalmatlan épületekkel együtt mostoha örökséget vett át. Akkor megkezdődött ugyan a fejlesztés, de 1953-ban az akkori gazdaságpolitikai intézkedések következtében több mint 150 tantermet, 9000 otthoni helyet és 2500 tanműhelyi munkahelyet más szerv részére kellett átadni, többségük nem oktatási célokat szolgál. Lényegében 1966-ig alapvető fejlesztésre nem került sor, bár a tanulók létszáma akkorára már csaknem háromszorosára növekedett. Az utóbbi években kormányzatunk a szakmunkásképző-iskolák fejlesztésére, az elmaradás csökkentésére már igen jelentős anyagi fedezetet biztosított. 1966 után megkezdődött az erőteljes kapacitás fejlesztés. Elégséges, ha azt megemlítem, hogy a harmadik ötéves terv időszakában várhatóan 624 tanterem, 1110 tanműhelyi munkahely, és 3409 otthoni férőhely létesül. A szakmunkásképzés kapacitásának az előbbiekben jelzett fejlesztése természetesen még további folytatást igényel, hiszen bármilyen jelentősek is az elért eredmények, iskoláink zsúfoltak, azokban nehéz körülmények között általában két műszakban oktatnak. Mindezek megszüntetése csak további fejlesztéssel lehetséges. Ennek elősegítésére folyamatban van egy olyan távlati iskolahálózat-fejlesztési terv kidolgozása, amely messzemenően figyelembe veszi a lakosság települési viszonyait és a gazdaság regionális fejlesztését is. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság szerkezetében és a képzésben végbement változásokkal, a szakmunkásképzés újabb és újabb területeken történt beindításával már foglalkoztam. E változások mind több jogszabály kiadását követelték meg és ma már egyre nehezebb közöttük az eligazodásás. Csak néhány példát említek. Ugyanabba a szakmunkásképző iskolába járó tanulónak a különböző jogszabályok alapján a napi gyakorlati oktatásideje jelenleg lehet hét és lehet nyolc óra is, attól függően, hogy a népgazdaság melyik szektorához tartozik. Vagy a szektorális hovatartozás szerint bizonyos oktatási üzemek egyes tanulókat mind az elméleti, mind a gyakorlati oktatás alól, másokat csak az elméleti oktatás alól mentesítenek. Ugyanígy indokolatlan különbségek vannak a tanulókat megillető juttatások terén is. Az ifjúság érdekvédelmi szervei, a szülők és a vállalatok mindezt már többször és jogosan észrevételezték. A rendezés során az ezekre vonatkozó észrevételeket megvitattuk, s az előterjesztett törvénytervezetben figyelembe.vettük. Az 1949. évi IV. törvény az akkori állapotokhoz igazodva a nem állami szektorokban meghagyott olyan gyakorlatot is, mint például a tanulószerződtetés rendszere. Ma már erre nincs szükség, hiszen a jogokat és kötelezettségeket nem a két fél között történt megállapodás, hanem a jogszabályok írják elő. Az előterjesztett törvényjavaslat a képzés olyan szabályozását tűzi ki célul, amely megfelel a gazdasági, az oktatáspolitikai és szociális, valamint az egészségügyi követelményeknek. Ezek figyelembevételével átfogó, egységes és korszerű jogszabályi rendezésre törekszik. Az eredményes képzés alapvető követelménye, hogy szoros kapcsolatban álljon a termeléssel. A javaslat értelmében ezért a gyakorlati oktatást továbbra is elsősorban a vállalatok keretében, az oktatás és a termelés kölcsönös érdekei alapján kell megszervezni. A képzésnek ez a szervezése biztosítja, hogy a szakmunkástanulók már a választott szakma megtanulása közben megszokhassak az üzemi légkört, beleilleszkedjenek az üzemi kollektívába, részt vehetnek a termelési tervek teljesítésében, és szakmunkásvizsgájuk letétele után zökkenőmentesen állhatnak munkába. A termelőtevékenység közben történő oktatás pedagógiai szempontból is jelentős, hozzásegít a fizikai munka megszerettetéséhez. A fiatal már tanulás közben is megismeri az alkotómunka, az alkotás ' örömét, látja munkája eredményét. A törvényjavaslat ennek értelmében hangsúlyozza a képzés és a termelés, illetve az iskolák és vállalatok kapcsolatának fontosságát. ( A kapcsolat elmélyítését nagyban elősegíti, hogy az iskolák a jövőben is a vállalatok szakmunkásszükségleti terveinek megfelelően fogják a beiskolázást végrehajtani. A javaslat lehetőséget ad arra, hogy a vállalat és a tanulók között az eddigieknél nagyobb és hatékonyabb érdekeltségi kapcsolat alakuljon ki. Ennek megfelelően a vállalat az általa foglalkoztatott tanuló részére a képzési idő utolsó félévében ösztöndíj helyett szakmunkásbért is fizethet, és a termelésben elért eredmény alapján az előírt juttatásokon felül jutalmat is adhat, a nehezen beiskolázható 90*