Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-26

2027 Az Országgyűlés 26. ülése, 1969. szeptember 24-én, szerdán 2028 kailag nehéz és kellemetlen munkakörülmények között végzendő munkára, illetve szakmára az ifjúság soraiból utánpótlást biztosítani. Ezen általános probléma mellett az ország egyes területein még az a helyzet is fenáll, hogy még az úgynevezett népszerű szakmákban sincs megfelelő utánpótlási lehetőség. Meg kell mondanunk, hogyha ez a helyzet most a demográfiai hullám csúcsán is fennáll, akkor várható, hogy a demográfiai apály időszakában még súlyosabbá válik. Mindezek a körülmények felhívják a figyelmet egyfelől a különböző középfokú iskolatípusokban történő beiskolázás igen megfontolandó tervezésére, másfelől arra, hogy a munkafeltételek javítása, a jól alkalmazott anyagi ösztönzők felhasználása, valamint a korszerű technikai fejlesztés rendkívül égető feladat. Ezek azok a problémák, amelyek sürgetik a pályaválasztási tevékenység megjavítását is, amelyben a pedagógusoknak, szülőknek és vállalatoknak nagy szerepük van. Ismertté kell tenni, hogy a szakmunkáspályák egész sora áll a fiatalok rendelkezésére, amelyek közül a legmegfelelőbbet kiválaszthatják maguknak. Meg kell találnunk a módját, hogy az egyéni kívánságok és.vágyak, valamint az össztársadalmi érdek jobban összhangba kerüljön. Figyelembe kell venni azt, hogy az általános életszínvonal emelkedésével, népgazdaságunk fejlődésével nemcsak az iparban termelt korszerű cikkek iránt növekszik meg a kereslet, hanem a szolgáltatások iránt is. A beiskolázásnál a szolgáltatások iránt egyre növekedő igényeket figyelembe kell venni, mert a jól ellátott szolgáltatások szerves részét képezik a lakosság életszínvonalának. A korszerű életet és a magas életszínvonalat az is jellemzi, hogy a tartós fogyasztási cikkek tömege áll a lakosság rendelkezésére. Lakásállományunk növekedésével együtt nőtt az általános lakáskultúra és felszereltség. Egyre több a vezetékes vízzel és gázzal ellátott lakások száma. A Központi Statisztikai Hivatal 1968. évi próbaszámlálásának megállapításai szerint hazánkban ezer háztartásra 495 mosógép, 380 televízió és 155 hűtőszekrény jut. Ezek karbantartása növeli a kiválóan kiképzett szakmunkások iránti igényt, és mindez újszerű feladatokat ad a szakmunkásképzésnek. Kedves Elvtársak! A népgazdaság struktúrája adta lehetőségeken belül a szakmunkásképzés törekszik kivenni részét a nők foglalkoztatásának elősegítése terén is. Amíg az 1949—50-es tanévben a tanulók 12,5 százaléka volt leány, addig jelenleg ez az arány 23,7 százalékra emelkedett. A leánytanulók arányának növelése is hozzájárult ahhoz, hogy a női szakmunkások száma az elmúlt 20 év alatt közel hatszorosára emelkedett. Nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy a nők szakmai képzését továbbra is kiemelt feladatnak kell tekinteni. Kedves Elvtársak! A szakmunkásképző iskola a szakmai képzés feladatait csak az üzemekre támaszkodva tudja megoldani. A tanulók nagy része a szakma gyakorlását az üzemekben, a termelőmunka mellett sajátítják el. Nem kis szerepük van tehát a vállalatoknak abban, hogy a kiképzett szakmunkások megfelelnek-e a termelés követelményeinek és a fiatalok megmaradnak-e tanult szakmájukban. A vállalatok egyrésze megértve a képzés fontosságát, korszerű tanműhelyek és megfelelő képzési feltételek biztosításával nyújtott komoly segítséget a fejlesztéshez. Ezért köszönet illeti az olyan vállalatok vezetőit és munkatársait, mint például a Dunai Vasmű, a Ganz-MÁVAG, a Beloiannisz, a Csepel Vas- és Fémművek, a Budapesti Lakásépítő Vállalat, az Egyesült Gyógyszergyár, a Gyapjúfonóipari Vállalat és mások. Köszönetet szeretnék mondani az érdekelt minisztériumoknak is a szakmunkásképzés terén kifejtett gyümölcsöző együttműködésükért. Ami a vállalatokat illeti, sajnos a fenti példákat még nem mindegyik követi, jóllehet az új gazdasági mechanizmus adta önállóság, a nyereséges gazdálkodás, az ezt alátámasztó minőségi munka mindinkább szükségessé fogja tenni számukra a szakmunkásképzéssel való fokozott törődést és felelősségvállalást. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Mint az előbbiekben már szó volt, az elmúlt évek társadalmi fejlődése, a gazdasági élet technikai-műszaki bázisának gyors ütemű változása fokozott igényt támaszt a szakmunkásképzéssel szemben. Hogy kielégíthessük ezt az igényt, halaszthatatlan feladatunk a képzési rendszer strukturális és tartalmi reformjának végrehajtása. Ezt követeli tőlünk a technikai-technológiai fejlődés által támasztott igények, az automatizálás előrehaladása, a speciális célgépek elterjedése, a hagyományos építőipari tevékenységről a korszerű, modern szerelőipari tevékenységre történő áttérés. A termelés műszaki alapjainak változásával, az új gazdasági mechanizmus dinamikusabb, önállóbb termelési, szervezési lehetőségeivel olyan szakmunkások iránt növekedett meg az igény, akiket az üzemek a változó feladatoknak megfelelően tudnak foglalkoztatni. Ilyen szakmunkásokat akarunk nevelni és ennek érdekében fokozatosan megszüntetjük a szakmai oktatás túlzott differenciáltságát és megteremtjük a széles alapon nyugvó, lépcsőzetesen felépülő szakmai képzést. Egyes szakmákban a tudományos-technikai forradalom gyakorlati követelményeként a manualitás mellett a természettudományos ismereteket, a magasabb színvonalú műszaki felkészültséget is egyre inkább megkövetelik a szakmunkástól. A jövőben számítanunk kell arra, hogy a szakmunka a legösszetettebb szellemi és fizikai munkák közé tartozik. Ezért a képzésben az elméleti oktatásra szánt időt ennek megfelelően emelnünk kell. Az elméleti oktatás idejének emelése, a tanulók természettudományos és műszaki oktatásának kiszélesítése egybeesik a szakmunkásképzésnek, mint iskolatípusnak fejlesztési irányával is. Az ezzel kapcsolatos törekvések a szakma megtanulása mellett a középfokú műveltségnek a jelenleginél rövidebb idő alatti megszerzésére is lehetőséget adnak. Szinte önmagától idekívánkozik egy gondolat. Vannak, akik nem értik, mi a magyarázata annak, hogy amikor nyugaton oly gyakran tapasztalható a fiatalság útkeresése, elégedetlensége sorsával, amikor nem talál kiutat a maga számára, a mi ifjúságunk dolgozik, részese egész népünk alkotó tevékenységének. Nálunk a